Elkapott egy érzés: külföldre vágyom, az otthonom keresve

Ha azt mondod nekem néhány évvel ezelőtt, hogy adjak esélyt és lehetőséget arra, hogy kint éljek, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy ez egy őrült gondolat. Azonban most, ahogy visszagondolok erre a mediterrán kincses dobozra, Horvátország egy parányi szeletére, ahonnan hazajöttem, megfogalmazódott bennem, hogy elvágyok. Utazni vágyok. Napfényre. Tenger morajlásra. Minden nap ukulele szóra az erkélyem alatt. Szabadságra és nyugalomra, mely átitatja megálmodott otthonom páráját, levegőjét. Vágyom egy olyan folyamat részévé lenni, mely inkább hasonlít az ajándékul kapott életre, mint panelkockák sűrűjére.

Eddig szemellenzővel tekintettem külföldre

Bármikor is szóba került külföld és minden, ami anyanyelvemtől idegen és nem magyar, teljes mértékben elhatárolódtam és észre sem akartam venni, hogy a világ sokkal színesebb és gazdagabb, mint amennyit meg akarok látni belőle. Úgy gondolkodtam, hogy csak fekete mosogatónak és mekisnek vesznek fel, ha nem vagy az adott ország állampolgára. Valódi öröm esélyét sem láttam a kinti világban.

Korábban is jártam külföldön és láttam, hogy milyen szabadok, gondtalanok, vígak az emberek. Nem csupán a nyaralók sokasága, hanem, akik kint élik mindennapjukat. Akiknek a kint jelenti az otthont, mely nekem egyelőre az álomotthon. Azon merengtem el fenséges cappuccinot szürcsölve, hogy mennyivel szívesebben szolgálnám fel ezen a helyen én a kávét, mint, hogy a munkahelyemen eladjak egy újabb kávégépet.

Mi tartott vissza a gondolattól?

A komfortzóna. Félelem. Ismeretlen. Nyelvi akadályok. Egyszóval: a kifogásaim.

Itt vagyok 23 évesen és féltem attól, hogy mi lesz, ha mégsem tetszik és mégsem válik be a kinti lét. A kint töltött egy hét után megkérdeztem magamtól: van veszíteni valóm? Nincs. Az égvilágon semmi. Korábban a családomra fogtam annak okát, amiért nem mertem kimenni külföldre. Mi lesz velük? Velem mi lesz? Talán túlságosan függtem tőlük, amely az elmúlt évben rengeteget formálódott bennem.

Segítőim a döntés megszületéséig

Két ember volt, akik hatással voltak pozitív oldaláról a döntésemre. Egyikük egy kollégám, aki rávilágított arra, hogy minden tevékenység, amelyet jelen pillanatban művelek, az idő és tér független. Ezért ha akarom, a világ bármely pontjáról művelhetem. – Ebbe bele sem gondoltam! . Egy felismerés, hogy, ami engem mozgat munka, karrier és hivatás területén, abban nincsenek korlátok. A másik meghatározó személy a Kedvesem, aki élt külföldön és mindig bátorított abban, hogy merjek hinni a jóban és a külföld adta szabadságban, lehetőségekben.

Lépj túl a komfortzónádon és ha vágysz külföldre, ha érzed az indíttatást, akkor tegyél érte. Egy életeden van és éld úgy, hogy ne maradjon benned a „mi lett volna, ha”.
Élj úgy: mi lenne, ha..?

Utóbbiban ott a lehetőség, míg az előbbi addigra: már a múlté.

További cikkek: