“Én sok pozitív dolgot kaptam a valláson keresztül”

Néhány héttel ezelőtt a kezembe került egy régi naplóm. Torokszorító érzés volt visszaolvasni, mert csupa kilátástalanság, céltalanság, reménytelenség és kétségbeesés áradt a lapjairól. Kamaszkorom nagy részét ebben a lelkiállapotban töltöttem. Később elkezdtem terápiára járni, ami nagyon sokat segített, de valami még mindig hiányzott az életemből, még mindig nem találtam a helyem. Elérkezett egy olyan pont, ahol mélyebbre süllyedtem mint valaha, és semmi, de semmi reményem nem maradt már az életből. Fel akartam adni, nem láttam semmi kiutat, és értelmetlennek tűnt minden.

Ebben az állapotban találtam rá a valódi reménységemre, Istenre. Akkoriban ez egy elvont fogalom volt számomra, de amikor megtapasztaltam az Ő élő működését az életemben, a személyes jelenlétét és segítségét, megnyugodott a lelkem. Kezdtem kilábalni ebből a sötétségből, ami akkoriban fogva tartott, hittel és reménnyel töltődtem. És azóta is csak Benne találom meg a valódi reménységet. Ő az egyetlen, de biztos reménységem. Mert Ő az egyetlen, ami állandó, és sohasem változik. Ő az aki megvigasztal, amikor senki sem, Ő az aki érezteti velem jelenlétét és törődését, amikor magányos vagyok, és Ő a menedékem, ha csalódás ér.

Számomra a remény Isten

Az igazi reménységet én csak Benne tudom megtalálni. Az igazi, és valódi reménységet, ami sose fogy el, ami mindig elérhető, mint egy biztos pont, egy olyan bázis ahol otthon lehetek, és ahol mindig várnak. És ez a bizonyosság, ez a tudat biztonságot ad. És reményt. És célt. Ahogy annak a tudata is, hogy nem véletlenül vagyok a világon, hanem azért, mert Isten akarta, hogy én legyek, és terve van velem! Volt, hogy ezek is üresen csengő szavak voltak számomra, de amikor át tudtam ezt érezni, hogy Isten személyesen engem akart; hogy legyek, már nem volt üres és céltalan az életem többé. Ő lett az én békém. Ő az, akiben megtalálom a békét és a nyugalmat. Világéletemben pesszimista emberként tekintettem magamra, mindig is úgy gondoltam, hogy a boldogság nem létezik, de lehet, hogy tévedtem. Habár nehéz megtalálni, de nem lehetetlen. És ha nem az, miért érjem be kissebbel, olyan dolgokkal, ami csak pillanatnyi és hamis boldogsággal tudnak szolgálni?

Nehézségek persze így is akadnak

Persze mindez nem azt jelenti, hogy sosincsenek reménytelen, kétségbeesett pillanataim, és hogy mindig jókedvű vagyok. Nehézségeim nekem is vannak, de annak a tudata és megtapasztalása, hogy ebben Isten mindig velem van, megtart és gondoskodik rólam biztos reményt ad. Bizalmat is ad, hogy tudom, van kivel megküzdjek ezekkel, és van, aki mindenkinél jobban tudja ennek a hogyanját és azt, hogy pontosan mire is van szükségem. Ez egy út, amin még nekem is sokat kell tanulnom, de az a legjobb, hogy ezen az úton mindig van hova fejlődni.

Nem menő vallásosnak lenni?

Sokszor az az érzésem, hogy a hit alul van értékelve a mai világban, mintha nem lenne „menő” dolog vallásosnak lenni. Amíg ebben külsőségeket, és üres cselekedeteket láttam, én is értetlenkedtem. De amint megtaláltam a személyességet benne, ezek megteltek tartalommal. Én sok pozitív dolgot kaptam a valláson keresztül, közösségre leltem, elfogadásra, és talán, ami a legfontosabb, hogy betölthettem azt a végtelen ürességet a szívemben. Talán már annyi negatív dolog kapcsolódik ahhoz, hogy vallás, hogy nehezen látjuk meg benne az értéket. Pedig sokszor a legbensőbb szorongásainkra és kérdéseinkre itt találjuk meg a választ.

További cikkek: