Értelmet adni – én választok sorsot!

Nagyon sok elképzelés alakul ki bennünk az idők során akár magunkról, akár az életünkről legyen szó. És ezek nagyon sokszor sérülnek vagy nem jönnek össze. Látnoki módra vizionáljuk a jövőnket és egyszer csak beüt a változás, váratlan események, negatív tapasztalatok jönnek. Mit tudunk ezekkel kezdeni?

Ez a sorsom része

Erre nálam kétféle válasz áll fenn. Egy: siránkozok felette és felveszem az áldozat szerepét, tehát igazából nem kezdek vele semmit, mert sértve érzem magam. Kettő: elfogadom, hogy ez történt és mivel velem esett meg, ezért ez a sorsom része, amit valahogy bele kell építenem az életutamba, azaz értelmet kell találnom neki. Ekkor meg kell néznem, mit tanulhatok belőle, mit vihetek magammal, vagyis ki kell belőle hoznom a legjobbat. A legtöbbször igyekszem ezt az utat választani.

Tudatos hozzáállás

Persze ahhoz, hogy a velünk történő negatív dolgokat el tudjuk fogadni, kell némi belső munka. Nem is kevés. És megvallom őszintén, számomra ez nem egyszerű feladat. A legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy ez egy maximálisan tudatos cselekvés. Ha csak passzívan állok hozzá, akkor elszenvedője vagyok a történéseknek, de ha úgy tekintek rá, hogy ez egy olyan tapasztalat, ami most éppen számomra kedvezőtlen, de lehetőséget ad a fejlődésre és tanulásra, akkor már sokkal kevésbé vág földhöz.

Hogyan működik?

Alapvetően mindenkinek magának kell kialakítani azokat a módszereket, amelyekkel könnyebben birkózik meg az elé kerülő nehézségekkel. Ha magamat tekintem, én az első elkeseredésen túltéve magam, elkezdem megvizsgálni azt, hogy ebből itt és most mit tanulhatok. Mire lesz jó ez a tapasztalat, miben segít nekem, hogy legközelebb sikeresebben birkózzak meg a problémával? Ha úgy tekintek a hibáimra, mint lehetőségekre, azzal elveszem az ,,élet”, ami igazából semmire nem jó, csak rombol és nyugtalanít. Ellenben a fejlődés, tanulás és összességében az önismeret alakulása megmarad belőle.

Hol tartok most?

Szakítások, egyetemi kudarcok, elszalasztott és elbaltázott lehetőségek, rosszul megoldott konfliktusok. Ezek mögöttem állnak és azt hiszem, mind hasonlóan vagyunk ezzel. Ha most visszatekintek, azt látom, hogy a fájdalom, csalódottság, szomorúság mögött ott húzódik láthatatlanul egy másik történet. Annak a története, aki ma vagyok. A hibáim és a belőlük kovácsolt előny kölcsönösen és együtt alakítottak. Sokszor elvesztem még ezt a tudatos szemléletet és hagyom, hogy legyűrjenek a negatív benyomások és tapasztalatok. De egyre inkább érzem, haladok előre azáltal, hogy ezeket magaménak tekintem. Így végül én döntöm el, hogy ezek milyen irányba terelik a sorsom.

 

További cikkek: