Extrém gap years – Interjú egy Izraelben élő magyar katonalánnyal

Zsanett már számos alkalommal, először 6 évesen járt Izraelben. Kislányként persze még mit sem sejtett arról, hogy egy nap a katonaságba is beáll. Emigrálásról, komfortzónáról, börtönről és vaságyakról egyaránt szó esett, mialatt a kinti katonaságról beszélgettünk. Kulisszatitkokban gazdag interjú következik.

Nem sok magyar fiatal áll katonának… Te miért döntöttél így?

Az érettségi után nem szerettem volna rögtön egyetemre menni, rögtön újra ezerrel tanulni, időre volt szükségem. Adott volt a lehetőség, hogy Izraelbe emigráljak. Nem tudom pontosan, miért vállaltam be, lehet, hogy a cionizmus miatt, lehet, hogy Izrael szeretete miatt, de lehet, hogy egyszerűen csak valami újra, valami másra vágytam. Mindig is szerettem Izraelt, miért is ne mentem volna, nem igaz?

Gap yearnek valóban nagyon különleges. Hány évesen is lettél katona?

19 évesen költöztem Izraelbe, akkor fél évet egy kibucban laktam, majd újabb fél évet egy ügyfélszolgálaton dolgoztam. A katonaságba 20 évesen álltam be, két évig voltam katona. Persze mehettem volna Izraelbe később is, és akkor csak egy évet kellett volna szolgálnom, de tudtam, hogy az izraeli társadalomba sokkal könnyebb beilleszkedni, ha valaki végigcsinálja a két évet.

Tudnál mesélni egy kicsit az izraeli katonaságról? Hogyan működik a rendszer?

Izraelben minden fiatalnak kötelezően be kell állnia a katonaságba, miután betöltik a 18. életévüket. Persze vannak kiskapuk, például az erős vallásosság, vagy ilyen-olyan felmentések, de a részvétel alapvetően kötelező. A lányoknak 2 évet, a fiúknak 2 év és 8 hónapot kell teljesíteniük. Mielőtt katonának állnak, különböző teszteket kell megcsinálniuk, ezek alapján döntik el, hogy melyik egységbe, milyen munkakörbe passzolnának a legjobban. Nem mindenkiből lesz „harcos katona”. A nőknek például nem kötelező harcos katonanának állniuk, az egykéket egyáltalán nem hagyják harcos egységhez csatlakozni, a testvérrel rendelkező lányokat pedig megkérdezik a preferenciájukról. Engem is megkérdeztek, és én irodistának álltam, bár utólag már bánom, hogy nem harcos lettem. Egyébként kötelezően részt kell vennünk egy pár hetes kiképzésen is, mielőtt munkába állnánk.

Mesélj egy kicsit a kiképzésről!

Olyan, mint egy börtön. Érdekes, de a kiképzés egyszerre az egyik legrosszabb és legjobb élményem a katonaságból. Szerencsére mi nem sátrakban, hanem betonrengetegben laktunk. Tizennyolcan voltunk egy szobában, emeletes vaságyakon aludtunk, alattunk csótányok rohangáltak. Minden nap 4-5 körül keltünk, nem volt meleg víz, nem használhattunk telefont, sokszor kellett éjszaka is ébren maradnunk őrizni. Mindent az alatt a két hónap alatt tanultam meg, a fegyverhasználattól kezdve a menetelésen át mindent. Rengeteg előadást tartottak nekünk a katonaságról, fegyverekről, szexuális zaklatásról – tényleg mindenről. Fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő volt az a pár hét.

Elég vadul hangzik, pont, mint a filmekben.

Hát igen. Amikor lányokat arra kérnek, hogy vaságyakat cipeljenek a dombon felfelé, az szerinted mennyire vad, mert szerintem nagyon…

Az igen! Tudnál mesélni arról is, hogy milyen korlátozások vonatkoznak a katonákra?

Rengeteg szabályt és előírást kell követnünk. A lányok csak átlátszó, maximum világos rózsaszín körömlakkot használhatnak és sosem lehet kiengedve a hajuk, a fiúknak pedig állandóan borotválkozniuk kell és a hajuk nem lehet 1-2 centiméternél hosszabb. Kötelező hordani az egyenruhát, illetve mindig nálunk kell lennie az igazolványunknak, a sorszámunknak, a lányoknál a gázspray-nek is. A férfiak és a nők közötti viszonyt is szabályozzák, egy egységen belül nem létesíthetnek kapcsolatot. A buszon át kell adni a helyünket, ilyenek… A katonaságban minden a tiszteletről, a fegyelemről szól.

Mi történik, ha egy katona szabályt szeg?

A katonai rendőr előállítja, több büntetés után akár a katonai bíróság elé is kerülhet. Katonabörtön is üzemel, ahova a súlyosabb vétségeket elkövetőket zárják be.

Mi volt számodra a legnehezebb a 2 év alatt?

Az egész. Viccet félretéve, azt hiszem, a legnehezebb megérteni a rendszert. Miért úgy csinálnak dolgokat, ahogyan? Az orvosi része például teljesen logikátlan; a katonaságnak külön orvosai vannak, de ha rosszul leszel az éjszaka közepén, nem mehetsz rögtön orvoshoz. Ha egy lány például felfázik és sürgősen el kellene mennie a nőgyógyászhoz, nem teheti meg, mert két hónap múlva kap legelőbb időpontot. A katonaságban mindig minden sok időbe telik. Nem mindig hiszik el, hogy valóban bajunk van, hiszen sokan csak felmentést próbálnak szerezni a kamupanaszokkal, hogy végre szabadságra mehessenek.

Na és mi volt a legviccesebb élményed a 2 év alatt, már ha volt ilyen?

A legviccesebb, legfélelmetesebb és legborzasztóbb élményem egyszerre az volt, amikor egy őrzésre elfelejtettem magammal vinni a fegyveremet. Órákon át teljesen védtelenül őriztem egy őrtornyot, nem viccelek! Az őrzés végén megpróbáltam olyan kéztartással takarni magamat, hogy a feletteseim ne vegyék észre, hogy nincs nálam a fegyverem. Ha lebuktam volna, rögtön repültem volna a katonabörtönbe, legalább egy hónapra. Életem legijesztőbb pár órája volt az a terepen.

Mitől igazán nehéz a katonaság?

A korlátozásoktól, a parancsoktól. Itt nem úgy végezzük a munkánkat, ahogy jól esik, nem tudjuk másnapra tolni a teendőinket, ha úgy tartja kedvünk, nem oszthatjuk be a saját időnket. Ha például a felettesem azt mondja, hogy ezt és ezt ma kell megcsinálnom, akkor bizony parancsot ad. Nem érdekli, hogy nekem éjfélig kell-e bent maradnom majd. Vagy ha az utolsó pillanatban azt mondja, hogy holnap északon kell őriznem, kicsit sem érdekli, mennyi időmbe telik oda eljutni, el kell mennem. A katonaságban állandóan azon igyekeznek, hogy kiugrasszanak a saját komfortzónádból, és persze sikerül is nekik.

Ki lehet szállni a katonaságból, ha valaki nagyon nem bírja elviselni a szigort?

Ha egyszer katonának állsz, nincs kiút. Egyetlen esélyed, ha egy pszichológus képtelennek minősít. Ha kapsz egy pszichológusi szakvéleményt, mely kimondja, hogy mentálisan alkalmatlan vagy a katonaság teljesítésére, akkor elengednek. Volt például egy lány, aki az ereit vagdosta. Először katonabörtönbe zárták – hiszen a testi épségünk veszélyeztetése is szabályszegésnek minősül – , de végül egy pszichológus a mentális problémáira hivatkozva felmentette őt a katonaság alól.  

Volt olyan pillanat, amikor te is ki akartál szállni?

Igen, és kértem is egy pszichológust. Egy és negyed év után új főnököt kaptam, akivel egyáltalán nem passzoltunk egymáshoz, kölcsönös tiszteletnek nyoma sem volt. Megállás nélkül terrorizált lelkileg. Folyton benntartott az irodában, még a családi napokon is, pedig pontosan tudta, hogy nekem még csak az országban sincs a családom, hogy teljesen egyedül vagyok. Végül a pszichológus segítségével sikerült átkéretnem magamat egy másik helyre, így megszabadultam a hónapok óta tartó lelki bántalmazástól. Az új főnököm hihetetlenül rendes volt, tudta, milyen egyedüli katonának lenni, milyen kihívásokkal jár beilleszkedni egy új kultúrába.

Márciusban hivatalosan is leszereltél. Visszanézve hogy látod, mit adott neked a katonaság?

Rengeteg élményt és tapasztalatot. Megtanította nekem, hogyan legyek igazi izraeli. Megtanultam harcolni a jogaimért, hiszen a katonaságban állandóan olyan helyzetekbe kerültem, ahol ki kellett állnom magamért. Nagyon hálás vagyok, amiért végig tudtam csinálni a katonaságot, mert rengeteget adott hozzá az életemhez. A nyelvtanulás és a kapcsolatok terén is leírhatatlanul sokat kaptam.

Az élménybeszámolódat hallgatva muszáj megkérdeznem azt is, hogy mit vett el tőled.

Két évet az életemből. A szabadságomat egy az egyben elvette, az biztos.

Ha a mai tudásoddal és tapasztalataiddal lennél újra 19 éves, ismét beállnál a katonaságba?

Ezer százalék, hogy igen! De biztos, hogy mindent máshogy csinálnék. Nem egy irodában ülnék, harcos katonának mennék.

Mit gondolsz, segíti a katonaság a pályaválasztást? Hogyan járul hozzá ahhoz, hogy a fiatalok már elsőre olyan irányba tanuljanak tovább, ami valóban nekik való?

Szerintem a katonaság ebben nagyon sokat tud segíteni. Nézzük Magyarországot: a legtöbb fiatal 18 évesen az érettségi után rögtön egyetemre megy, pedig fogalmuk sincsen arról, hogy mit akarnak tanulni. Többségük megbánja a döntését. Izraelben azt vettem észre, hogy nincs meg ez az elhamarkodottság, mindenki tudja, hogy „úgyis jön majd a katonaság”, úgy állnak hozzá, hogy ott majd „úgyis felnőnek”, és ott majd lesz még pár évük rájönni, mit akarnak kezdeni magukkal.

De mitől jönnek rá a katonaságban, hogy mivel akarnak foglalkozni?

A katonaságban rengeteg ember vesz körül téged. De a jövőképed egyébként nem is csak a katonaságban rajzolódik ki, ami utána jön, az segít a legtöbbet. Leszerelsz, és hirtelen átjár a szabadságérzet. A legtöbb izraeli ekkor több hónapra elutazik Dél-Amerikába, Ázsiába, és ott olyannyira kitisztul a fejük, hogy könnyebben át tudják gondolni, mi is a nekik való irány.

Mit gondolsz, nincsenek olyanok, akiknél a katonaság miatt csak még távolabbra csúszik a nekik való karrierút megtalálása?

Az izraeli mentalitás lényege, hogy élvezni kell az életet. Ők az „élj a mának” szlogen szerint élnek, így kevésbé görcsölnek azon, hogy ki mikor találja meg a karrierútját. Persze, akadnak olyanok, akik még a katonaság után sem tudják biztosan, hogy merre tovább.

Te tudod már, hogy merre mész tovább?

Igen, Izraelben maradok és októberben egyetemre megyek, Government And Sustainability szakra.

Na és nálad hogyan járult hozzá a katonaság ahhoz, hogy ebbe az irányba indulj?

Fogós kérdés! A katonaságban rengeteget pazarolnak. Műanyag hátán műanyagot, papír hátán papírt találni. Tudom, ez így furán hangzik, de megihlettek, hogy fenntarthatóságot tanuljak. Viccet félretéve, a katonaság bőven adott időt arra, hogy gondolkozzak, hogy kitaláljam, mi érdekel. 18 évesen erre még nem lettem volna képes.

További cikkek: