“Ez az oktatás tudatos züllesztése” – Döbbenet a médiaismeret-tanárok körében

A NATpanasz Facebook oldal által szervezett megmozdulás fotója A NATpanasz Facebook oldal által szervezett megmozdulás fotója

A Magyar Nemzet tudósításának köszönhetően a napokban szárnyra kelt a hír, miszerint a 2020 szeptemberétől érvénybe lépő új Nemzeti alaptantervből eltűnik a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy, így a diákok többé nem elszigetelten, hanem a többi tantárgyba beépülve tanulnak majd médiát.

Tekintve, hogy az új NAT hivatalosan még nem látott napvilágot, természetesen nem áll módunkban kritizálni vagy minősíteni azt. Mégis jogosan merül fel a kérdés és okkal tör ki pánik a mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanárok és tanárjelöltek körében: Mi lesz velük? Mit ér a diplomájuk? Hogyan tudnak majd elhelyezkedni egyszakos tanárként? Létezik, hogy 5-6 évet tanultak valamiért, amit most egy tollvonással eltörölnek?

Szeretném remélni, hogy a pánik hamarosan elillan, és minden médiatanár megnyugtató válaszokat kap a kérdéseire. Szeretném remélni, hogy az új Nemzeti alaptantervért felelős szakemberek gondoltak a mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanár szakos hallgatókra, no meg a digitális világban cseperedő diákokra, amikor a tantárgy eltörlése mellett döntöttek. Szeretném hinni, hogy van mentőövük és/vagy B tervük minden a tantárgyat jelenleg, és a jövőben is tanítani, tanulni szándékozó pedagógus számára.

A mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanárok okkal bizonytalanok, okkal dühösek

Január 10-én új Facebook oldal alakult NATpanasz címmel, ahol minden pedagógus, szülő és diák névvel vagy névtelenül tehet panaszt országunk oktatási rendszerével kapcsolatban. Persze az időzítés miatt korántsem meglepő, hogy az oldal első felkapott témája a mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanárok helyzete lett. Január 12-én megmozdulást is szerveztek, ahol a médiatanárok kartontáblákon mondhatták el véleményüket. Többek között olyan feliratok emelkedtek a magasba, mint: “Én tanítottam volna 130 ezerért”, “Tanulj, hogy ne taníthass”, vagy “Majd tesi órán tanultok a Harcosok Klubjáról”.

A NATpanasz Facebook oldal által szervezett megmozdulás fotójaA NATpanasz Facebook oldal által szervezett megmozdulás fotója

Mivel úgy gondolom, valóban fontos szót adni azoknak a tanároknak és tanárjelölteknek, akik most teljes bizonytalanságban tapogatóznak, olyan fiatal tanárjelölteket kérdeztem, akiknek az eddig sem túl sziklaszilárd jövőképük a szóban forgó új Nemzeti alaptantervvel csak még kilátástalanabbá vált. Lássuk, mit mondanak a mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanár szakos hallgatók!

Átgondolatlan, megvalósíthatatlan, igazságtalan, és könyörtelen

“Mikor szóba került, hogy a mozgókép- és médiaismeret tantárgy eltűnhet, nem akartam elhinni. Egy tantárgy eltörlése annyira radikális lépés, hogy elképzelhetetlennek tartottam idáig. Nem véletlenül létezik ez a tárgy, és ma – 2020-ban – még inkább volna létjogosultsága a közoktatásban, mint bármikor.

Gyakori tapasztalatom, hogy az emberek nagy része (nem csak a gyerekek) mértéktelenül, óvatlanul használják a különböző közösségi médiaplatformokat; nem kellően médiatudatosak. A számos médiatartalom, amelyekkel minden nap találkozunk, zúdítják az emberekre az információkat. Ezeket a helyén kell kezelni, kritikai attitűddel kell hozzáállni, különben elveszünk a digitalizált világban. Hogy tudjuk, a híroldalak szavai nem feltétlenül a kendőzetlen igazságot tükrözik, hogy jól tudjuk dekódolni a filmek gondolatiságát, hogy fel tudjuk ismerni, hogy az, akivel kommunikálunk, mennyire őszinte, miről akar minket meggyőzni, vagy hogy a reklám mint olyan hogyan mozgatja a gazdaságot, az információáramlást, ahhoz szükség van a mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgyra. Ez csak néhány hasznos ismeret azok közül, amelyeket a média tanára nyújtani tud.

Mélységesen felháborító, hogy ebben az igencsak digitalizált, média által telített világban egyáltalán felmerülhet a tantárgy eltörlésének kérdése. A Magyar Nemzet úgy fogalmaz, hogy „a tudatos médiahasználattal kapcsolatos kompetenciák erősítése átszövi majd a tantárgyakat, ezeket az ismereteket nem elszigetelten fogják tanulni a diákok.” Kíváncsi vagyok, hogy azok a kollégák, akik nem annyira járatosak sem a mozgóképek elemzésében, sem a média tudatos használatában, mennyire fogják beleszőni az óráikba. Például a természettudományi tárgyak oktatói egyáltalán hogyan hozzák ezeket a témákat szóba? Persze, történelem órán lehet médiatörténetről beszélni, irodalomórán lehet filmekről beszélni, nyelvtanon lehet kommunikációról beszélni, azonban ezek pont a legtöményebb kötelező érettségi tantárgyak közé tartoznak. Hogyan fér bele ezen órák kereteibe részletes ismertetés a „tudatos médiahasználat”-ról? A már évek (évtizedek) óta demoralizált tanártársadalomnak milyen továbbképzés keretében kívánnak ezekről szólni? Feltételezem, ezek a kérdések nincsenek átgondolva. Ahogy az sem, hogy mi lesz a jelenlegi és a leendő médiatanárokkal, akik ugyanúgy hosszú évekig tanulták/tanulják ezt, mint a másik szakjukat. Egyszakossá lesznek kényszerítve, ezzel rombolva piaci esélyeiket? Azok, akik jelenleg is készülnek a pályára, mint én is, hogyan és hol fogják teljesíteni a gyakorlatukat? A képzésük fele ezzel kuka?

A tanári pálya – mostanában kifejezetten – hátrányos helyzetben van. Rengeteg a pályaelhagyó, továbbá a kiégés is felfokozott ütemben veszélyezteti a pedagógusokat. Ezek ellenére továbbra is sorra jönnek az olyan „fejlesztések”, amik tovább keserítik a szféra résztvevőit. Részemről úgy látom, hogy itt egy visszafejlődési folyamat újabb mozzanatával van dolgunk. Nem tudom másnak tekinteni az új NAT-tervezetet, mint az oktatás tudatos züllesztésének.

Az eddig is csigaléptekben érkező Alaptanterv ugyan még nem jelent meg hivatalosan, nem a Közlöny adta hírül, tehát még nem kőbe vésett semmi sem. Őszintén bízom abban, hogy újragondolják ezt az egészet, mert átgondolatlan, megvalósíthatatlan, igazságtalan, és könyörtelen.” – írta nekünk Márk, egy harmadéves hallgató.

Médiakritikusok vs. befolyásolás

“Sokan nem tartják a médiát komoly tantárgynak, pedig valójában meghatározza a mindennapi életünket. Képes félelmetes módon manipulálni, álhíreket terjeszteni, egy életre tönkretenni az életünket, ha nem vigyázunk. Ezek megelőzése csak pár tényező, amiért szükség lenne a médiaoktatásra. Persze ha pont a befolyásolás a cél, akkor miért is akarnának médiakritikus, értelmes gondolkodásra nevelni? Egyrészt ennek a ténye is nagyon szomorú, másrészt annak a ténye is, hogy a média szakos egyetemi hallgatókkal is kiváltképp kitoltak. Hogy miért? Tanulnak 5-6 évig egy olyan szakmát, amellyel nem fognak tudni elhelyezkedni, mert egyszerűen egy tollvonással eltörlik. Nem is nagyon mennék bele, hogy ezért a 6 év kemény munkáért mit kapnánk, gondolok itt a nevetségesen alacsony fizetésre és az alacsony megbecsültségre…
Szomorú, hogy mialatt meghoznak egy amúgy is szakmailag megkérdőjelezhető döntést – amely sajnos elég gyakori eset országunkban –, a tanárképzésben jelenlévő diákokra is magasról tesznek. Legalább várták volna meg, hogy minden képzésben résztvevő kézhez kapja a diplomáját, amiért oly sokat küzdött…

Komolyan el kellene gondolkodniuk ott fent az ország jövőjét illetően, mert ha így folytatják – jelenleg mindent megtesznek ennek érdekében –, a fiatalok más országban fogják megtalálni a boldogulásuk kulcsát.” – olvasható egy névtelen panasz a NATpanasz oldalán.

Médiaoktatás szaktudás nélkül

“Mi az, hogy a mozgóképkultúra és médiaismeret csak szabadon választottként vagy más órákba beolvasztva fog működni? Hogyan fogják olyan tanárok beépíteni a médiát a tárgyaikba, akiknek nem ez a szakterületük? Mivel nem tudják szakszerűen tanítani, az internet és a média totálisan be fogja szippantani a diákokat; mindent bekajálnak szűrés, mérlegelés és tudatos médiafogyasztás nélkül, ami sok defektes, pszichológiailag inkompetens fiatalt eredményez majd. Elég a mostani tizenéveseket megnézni, szörnyűek… (tisztelet a kivételnek). Ha kiiktatják a tárgyat, akkor a társadalom még mélyebb szintre fog süllyedni. Igenis, a média megérdemli, hogy továbbra is önálló tárgyként működjön!” – osztotta meg velünk aggodalmait egy, a képzése végéhez közeledő hallgató.

A fiatal tanárok jelenléte kulcsfontosságú lenne

“A mozgóképkultúra és médiaismeret mindig is a közoktatás zabigyereke volt. Sosem tudta méltó helyét elfoglalni a tantárgyak között, mindennapi gyakorlati haszna ellenére a közfelfogás egyszerűen a rajz- és drámaóra szellemi felfrissülést és művészeti igényeket kielégítő kategóriájába sorolta. Ha a mindenkori (politikától és kormánytól eltekintve) oktatási rendszer nem tudott vele mit kezdeni, nem csoda, hogy a hosszú évek válságában éppen most kulmináló oktatási szisztémából egy tollvonással egyszerűen kitörlik. Az öregedő tanártársadalom sajnos nem rendelkezik azzal a mennyiségű és minőségű szakemberrel, aki (az országos lefedettséget biztosítva) ezt a tantárgyat 2020-as elvárások szerint akarná és tudná tanítani. Tipikusan arról a tárgyról beszélünk, ahol a fiatal tanárok jelenléte kulcsfontosságú lenne, abból pedig sajnos motiváció és megbecsültség hiánya miatt kevés van. Sajnos egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy a jelenlegi helyzetet mérlegelve a határozat érthetetlen volna. Ebben az egész szituációban a rendszer helyrehozatalának, európai színvonalúvá tételének szándékos elkerülése az, ami teljességgel elfogadhatatlan és mélységesen elszomorító. Bízom benne, hogyha kellő nyilvánosságot kap az Ügy, akkor lehet változás. A jelenlegi állapot hatalmas veszteséget jelent a magyar oktatásnak és diákoknak, megélhetési veszélyt a jelenlegi és az éppen képzésükben lévő, leendő médiatanároknak, hosszú távon pedig újabb mély sebeket és konfliktusokat a jövőbeli magyar társadalomnak.” – szólalt fel egy harmadéves tanárszakos.

A médiaóra hasznos és élvezetes a diákok számára

“Először is, logikátlan az egész. Ez olyan, mintha magunk alatt vágnánk a fát. Mondják, hogy majd a többi tantárgy során fejlődni fog a médiaismeret, de szerintem ez nem lesz így. Számtalan olyan iskola van, ahol az érettségi tantárgyakból fél évvel, akár egy évvel vannak lemaradva a diákok. A tananyagra sincs idő, hogy lenne még másra is? Ráadásul az sem biztos, egy másik szakos tanár tudja majd, mi lenne a feladata. Így is kevés óraszámban tanultak a gyerekek a médiát, szóval nem mondható el, hogy leterhelte volna őket, sőt, pont az ellenkezője igaz. Szerintem a médiaóra pont azok közé az órák közé tartozik, ahol a diákok olyat tanulnak, ami tényleg érdekli, megérinti és elgondolkodtatja őket, ami egy olyan tudást ad nekik, amit hasznosítani tudnak a mindennapjaik során.

Másfelől pedig rettenetesen dühít, hogy azért tanultam 6 évet, hogy aztán ne taníthassak médiát, hogy a fele diplomám mit se érjen. A tudást nem veheti el tőlem senki, ez ugyan vigasztal, de csak sovány vigaszt nyújt. Ez az egész úgy, ahogy van szimbolizálja számomra a mai magyar tanárképzést. Rengeteg kérdés, amire senki sem tud válaszolni, ésszerűtlen döntések, túlterheltség, túlságosan sok belefektetett energia, ami végül nem térül meg… Rengeteg kérdés kavarog most bennem: hogy fogok így munkát kapni? Hogyan fognak így minősíteni? Biztosítanak a számunkra még annyi ösztöndíjas félévet, ami alatt elvégezhetünk egy másik szakot? Merthogy a mi képzésünk hat év, és ennyit támogat az állam. Én saját pénzen biztos, hogy nem fogok még egy tanári szakot elvégezni. Hol fognak hallani a gyerekek az álhírekről, művészfilmekről, médiatudatosságról? Akarok én meg egyáltalán tanár lenni, amikor ennyire semmibe néznek minket minden szinten?” – számolt be súlyos kérdéseiről egy hatodéves médiatanár. 

Szertefoszló álmok, munka nélkül hagyott fiatalok?

“Fájó az a tudat, hogy a szakom sorsáról egy cikkből kellett értesüljek. Egy bekezdés, ennyit ér a hírekben 6 évnyi tanulásom. Én lettem volna az, aki minimálbérért tanít gyerekeket, mert úgy éreztem, hogy ez a feladatom az életben. Nyilvánvalóan egyszakos tanárként sehol nem fognak alkalmazni, így nagy valószínűséggel búcsút mondhatok az álmomnak. Köszönöm.” – írta név nélkül a NATpanasznak egy másik fiatal. 

A médiaóra jelentős hatással van a diákok világlátására

“Nem rég az egyik, már végzett diákom visszalátogatott az iskolába. Már egyetemre járt, de a környéken volt dolga, gondolta, körbenéz. Diákként sosem volt éltanuló, kifejezetten szorgalmasnak sem mondták soha, de hozott egy elegendőnek bizonyuló átlag szintet, és a filmeket szerette, úgyhogy a médiaórán könnyen megtaláltam vele a közös hangot. Most, mikor visszatért, azt mondta, volt egy olyan óránk 11. évfolyamos korában, amire tisztán emlékezett. A sztárrendszerről beszélgettünk, hogy mi a különbség hősök és sztárok között, hogy milyen pozícióban vannak a sztárok a fogyasztói társadalomban, és hogy milyen veszélyeket rejt, ha valaki vakon követi őket. Azt mondta, ott megértett valamit a társadalom és önmaga működéséről, ami azóta is segített neki eligazodni a hétköznapokban.

Nem csak arról van szó, hogy van egy diák, akinek tetszett egy médiaóra. Másra szerettem volna felhívni a figyelmet. Elképzelhetőnek tartom, hogy a média egyes területeivel olyan tanárok is elboldogulnak, akiknek nincs médiatanári szakképesítésük. Azt sem tartom kizártnak, hogy néhány témakör beleszuszakolható más tantárgyak ismeretanyaga közé. Lehet, hogy olyan központi kérdések megbeszélése, mint a közösségi oldalak veszélyei, az internethasználat sajátosságai, vagy a medializált információforrások használata, némi utánajárás után egy történelem-, vagy irodalomszakos tanár számára is megvalósítható feladat. De vannak olyan témák, amik specifikusak, vagy első ránézésre kevésbé tűnhetnek tanulságosnak. Mint például a sztárrendszer működése. Vajon egy történelem-, vagy irodalomtanár gondol-e rá, hogy időt és energiát érdemes fordítani egy olyan apróságra, mint ez? Balsejtelmem szerint nem. És akkor ez a diák szegényebb lett volna egy olyan gondolattal, ami saját bevallása szerint megváltoztatta a világlátását. Biztos vagyok benne, hogy ha a tantárgyat szétszórják, lesznek olyan nagy témakörök, amik valóban megtalálják a helyüket történelem, irodalom, társadalomismeret, informatika, vagy valamelyik másik órán. De melyik fog
rááldozni egy hónapot arra, hogy a diákok filmet forgassanak? Milyen órán fognak arról beszélni, vajon mennyit lehet elhinni egy valóságshow-ból? Mikor tanulnak meg megkülönböztetni egy kortárs sci-fit egy urban fantasy-tól? Eszébe jut majd valakinek elmagyarázni a kultivációs hatáselméletet? A mozgóképi kultúra és médiaismeret tantárgy telis-tele van olyan ismeretekkel, amik csak akkor adhatóak át, hogyha arra tantárgyat szentelünk.

És nem feltétlenül csak az időhiány miatt. Honnan jut egy nemszakos tanár hozzá a szükséges szaktárgyi és módszertani ismeretekhez? Egy központilag kiadott ppt-ből vagy youtube videóból? Körbevesz a fizika. Én is tudom, hogy ha elejtek egy tollat, az leesik. De attól még nem értem annyira a gravitáció működését, mint egy fizikatanár. Pláne nem tudok úgy megtanítani. Nem végeztem el egy (minimum) ötéves fizikatanári egyetemi képzést, ahol mindezt megtanultam volna.

Ha eltörlik a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyat, elkerülhetetlen, hogy elvesszen rengeteg olyan gondolat, amiknek a 21. században nem lenne szabad eltűnniük. Őszintén remélem, hogy erre mégsem kerül sor sosem.” – mesélte nekünk egy, immár hatodik éve pályán lévő médiatanár. 

Cikkünk folyamatosan frissül az érintettek véleményeivel, akár pont a tieddel is! Bátran írd meg nekünk, mit gondolsz! Az info@20on.hu-n minden tanár és tanárjelölt kiegészítéseit örömmel fogadjuk. 

További cikkek: