Ezt tanultam családállításon

Feltételezem, nem jártál még családállításon. Nekem is ez volt az első. Már vagy 15 éve hallottam róla, de eddig idegenkedtem, mondhatni féltem is tőle. Egyrészt mert nem hittem benne, hogy tényleg működőképes, hisz lényegében ‘felveszed egy másik személy lelkét’, és onnantól Ő uralja a tested, másrészt meg, mit tudják Ők? Francnak se kell segítség, majd én megoldom magamban, ha baj van.

Mozgatta persze a fantáziámat, hiszen minden, amitől félünk, azért van, mert amúgy érdekel, csal nem merjük meglépni. Lássuk tehát, miről is szól valójában a családállítás, és mire lehet használni?

“Bert Hellinger fedezte fel, hogy létezik egy közös családi lélek, egy olyan családi energiamező, amely meghatározóan irányítja az egyes emberek életét. A családi lélekben/mezőben szigorú törvények uralkodnak. Ha megsérülnek, az generációkon keresztül negatív hatással van a családtagokra.“

Családállítás.co.hu alapján

Ehhez képest én azért egy fokkal emberbarátabb módon fogalmaznám meg. Való igaz, hogy a terápia alapját a családi mintázatok képezik. Például kijön, hogy imádod a csokifagyit, és ki nem állhatod a puncsot. Ez jöhet persze magadtól is, de jöhet onnan, hogy gyerekkorodban a szüleid mindig csokifagyit ettek, mert azt mondták, hogy a puncsnak mű íze van. Ez beléd égett, és úgy is maradt. És lehet, hogy az Ő szüleik is ugyanezt mondták, és a nagyszüleid meg a dédszüleid is. Így adódott generációról generációra a puncsfagyi utálata. Te voltál olyan szerencsétlen, hogy épp egy olyan emberrel jöttél össze, aki csak a puncsfagyit hajlandó megenni, csak egy dobozra van pénzetek és ölre mentek a kasszánál, hogy akkor most puncsot vagy csokit vegyetek.

Persze ennél azért általában sokkal többről szól a családállítás. Szerény személyem arra kereste a választ, hogy miért kerüli el a boldog párkapcsolat, ha közben olyan serényen próbálkozik.

Czirják Eszter családállító mester és író és mindent tudó volt a foglalkozásunk vezetője. Miután feltettem a nagy kérdést, felkért, hogy a többi résztvevő közül válasszak ki négy szereplőt, akik az én helyzetemet/hátteremet fogják megszemélyesíteni. Egy szereplő nekem, egy a boldog párkapcsolatnak, egy az oknak és egy a konfliktusnak.

És ami innentől következik, az az, amit igazán nem tudok megmagyarázni, hacsak nem a “szellemidézés” szót használom rá. A boldog párkapcsolat sürgősen elmenekült a szoba egy távoli sarkába, és még egy széket is húzott maga elé, hogy elszigetelje magát a többiektől.

A többiek játszmázásáról nem írnek túlságosan hosszasan, a főleg az, hogy bőven volt mit leharcolni. Nem mondanám, hogy sok új információval nem találtam szemben magam, de megerősítést kaptak az előzetes gondolataim. A problémám forrása e szerint az, hogy apum nagyon fiú gyermeket szeretett volna (ezért lett végül 6 lánya), aminek az elvárását én magamra vettem, és szeretnék ennek megfelelni. Emellett apum hajlamos a határozatlanságra, és dacból bennem van, hogy megmutassam neki: No ide less, fater, ilyen egy igazi férfi! Csak az a baj, hogy nő vagyok.

Az írás korábban már megjelent az Achtland Tales nevű blogon. 

További cikkek: