Félreértett szeretetnyelv, sodródás, elhidegülés: miért nem tudjuk jól szeretni egymást?

Kismilliószor történt már meg velem, hogy a szeretetnyelven bukott el az, aminek nem kellett volna elbuknia. Hogy társammal félrekommunikáltuk azt a nyelvet, amit nemtől, kortól függetlenül mindketten beszélünk, mégis valahogy teljesen máshogy. Panaszáradatot zúdítottunk egymásra, pedig tele voltunk jó szándékkal. Elmentünk egymás mellett, pedig csak egymásra akartunk találni. Tényleg azon bukna/dőlne/állna majdnem minden, hogy rá vagyunk-e hangolódva partnerünk elsődleges szeretetnyelvére? Úgy gondolom, nagyon is. A kezembe került Gary Chapman szeretetnyelvekről szóló könyve.

Nem igazán tudjuk jól szeretni egymást

Igazából akárhova nézek, nemcsak magamon, de a saját környezetembe is azt látom – aztán ki tudja, lehet, hogy valami iszonyat peches mintával vagyok körülvéve –, hogy hiába éreznek szeretetet a másik fél irányába, a hétköznapok feszültségektől, problémáktól, vitáktól és legfőképp hiányérzettől túlfűtve telnek.

„Valahogy nem megy” – mondják, és ők sem tudják teljesen megfogalmazni, hogy miért nem. „Néha két külön nyelvet beszélünk” – folytatják, mintha már nagyjából meg tudnák fogalmazni, hol siklott félre a dolog. Majd egyszer csak kitör belőlük – jó esetben – a felismerés, hogy úgy gondolják, szereti a másik, csak úgy a maga módján – az viszont nem mindig elég.

A jó hír az, hogy mindenki számára megvan, a szeretet mely kifejeződéseire a leginkább fogékony. A rossz hír viszont az, hogy partnerünk egyáltalán nem biztos, hogy hozzánk hasonlóan működik.

Hogyan tudnánk jól szeretni egymást?

Hiszen van, aki szavakkal fejezi ki törődését, de van, aki inkább az apróbb érintésekben látja a szeretetet. Van, aki csendes támaszt nyújt, de van olyan, aki ajándékok formájában mutatja ki odaadását. Mindez egyszerűnek hangzik, mint az egyszeregy, mégis ott rontjuk el, ahol csak tudjuk. Gary Chapman meg is alkotta az 5 szeretetnyelv fogalmát: olvasás közben gondolkodj csak el, neked melyik az elsődleges (na és persze a párodnak).             

1. Ajándékozás

Egyszer volt egy olyan barátom, aki állandóan ajándékozott, és utólag látom, hogy csak tárgyiasult formában próbálta közölni szeretetét, a figyelem és a törődés motívumait. Hogy mit éreztem az ajándékozás pillanatában? Nem, nem a szeretet kifejeződését – talán valami furcsa, számomra dekódolhatatlan verziója derengett csak. Mármint tudtam, hogy valószínűleg neki ez az. Így szeret, így mutatja ki. Ő így csinálja, így figyel. Éreztem a gesztust, mégsem tett boldoggá. Éreztem a törődést, mégsem éreztem, hogy úgy igazán törődne. Láttam az igyekezetet, mégsem tudtam úgy értékelni, ahogy megérdemelte volna. Nem tudtam ettől teljesen boldog lenni, nem tudtam ettől szeretve érezni magam.

Hiányzott valami, valami nagyon fontos, ami nélkül számomra nem volt szerelem a szerelem, nem volt törődés a törődés: ölelésekre, szép szavakra, apró érintésekre vágytam, nem pedig karácsonyi, névnapi és szülinapi ajándékra egy azon nap. Azt hiszem, ekkor tapasztaltam meg először, hogy milyen az, amikor két ember teljesen idegen szeretetnyelvet beszél. Körülbelül olyan volt, mintha ő latinul beszélt volna, én meg szingalézul.

2. Dicséret, bátorítás, kedves szavak

Akinek az elismerő szavak jelentik az elsődleges szeretetnyelvet, nagyon érzékeny arra, hogy környezetüktől, párjuktól kapnak-e pozitív énképet erősítő megjegyzéseket, hiszen a szavakkal kifejezett elismerések, bátorítások és dicséretek jelentik számára a fő kapcsolódási pontot. Ezt a személyt hiába visszük el csodálatos vacsorára, hiába halmozzuk el ajándékokkal, hiába teszünk érte olyan áldozatokat, amiket másnak nem tennénk, akkor is „megmagyarázhatatlan” hiányérzet fog maradni benne, ha nem kap elismerést, őszinte bókokat, kedves, támogató szavakat.

3. Minőségi idő

Azoknak az embereknek, akiknek a minőségi együtt töltött idő az elsődleges szeretetnyelvük, bókolgathatunk, ölelgethetünk, de feleslegesen, mert számukra csak egy dolog számít: a tényleges odafigyelés és az őszinte, telefoncsekkolás-mentes beszélgetés. Az osztatlan figyelem a lényeg: nekik egy kirándulással, jó beszélgetéssel töltődik fel a szeretet-tankjuk, nem pedig szívességtételekkel, kedves szavakkal, ölelésekkel és érintésekkel.

4. Apró szívességek

Aki inkább a szívességtételek nyelvén ért, tettekben méri a szeretetet, nem pedig szavakban: számára például az elmosogatás, a kiteregetés, a távirányító elemének kérés nélküli cseréje jelenti az odafigyelés kimutatását, de egy „annyira büszke vagyok rád, hogy el sem tudom mondani”-tól a nem igazán fogja szeretve érezni magát.

5. Testi érintések, ölelések

Azok, akik a testi érintések nyelvét beszélik, nekik sem ajándék, sem szép szó, sem tett, sem apró gesztus nem jelent annyit, mint egy ölelés, egy homlokpuszi, egy összeért kéz vagy egy gyöngéd érintés, simogatás.

Mindannyian különbözőek vagyunk, mások az igényeink

Jól sejted, valamilyen szinten mindenki beszéli az 5 szeretetnyelvet, de mindig van egy, ami az átlagnál nagyobb hangsúlyt kap, fogékonyabbak vagyunk rá. A lényeg piszkosul egyszerű, mégis legalább annyira nehéz: társunkat nem úgy kell szeretni, ahogy nekünk jó lenne, hanem úgy, ahogy neki leginkább értelmezhető és befogadható.

További cikkek: