Férfiak és kártékony sztereotípiáik

Napjaink istenített életmód-tanácsadói, önjelölt trénerei, pszichológus végzettséggel még csak véletlenül sem rendelkező, de „jóindulatú” lélekbúvárai főállásban osztogatják az észt arról, hogy hogyan is műkődnek a férfiak. „Ti, férfiak…” kezdik monológjukat, ami később a „de csak olyan volt, mint a többi” mantrával folytatódik. Közben pedig megemlítik a szexfüggő, elkötelezettség-fóbiás hajlamukat, ami a lenti agyuk által irányított ösztönös vadászattal vegyül. Mennyire jogosan? Férfitársaink valóban rászolgálnának ezekre az extrémen túlkapott általánosításokra? Szerintem nem, és nem is értem, hogy bírják ezt a tévesen berögzült férfiképet. A degradálás ne váljon megalapozatlan agymosássá.

Bullshit bullshit hátán

Csalódott nők ezrei kajálják be az „erre a típusú nőre vágynak a férfiak”, „ez az öt dolog kell minden pasinak”, „ideje, hogy az összes pasi utánad fusson” maszlagokat. Pavlovi reflexszel kattintgatnak ezekre a tartalmakra, és várják a hőn áhított megoldást. De kérdem én: ha tényleg minden férfi egy kaptafára való, akkor mégis miért nem tudjuk fejből a receptjüket? Miért szükséges újra és újra meglesni a szakácskönyvből? A férfiak pont ugyanannyira csodálatosan sokszínűek, mint a nők, és nem érdemlik meg a „nem akarnak elköteleződni”, „nincsenek érzelmeik”, „csak a szexre gondolnak”, „nem akarnak gyereket” és az „ő is biztos olyan, mint a többi” szállóigéket.

Nem akarnak elköteleződni

A legnagyobb butaságok egyike. Legtöbb férfi ismerősöm igenis szeretne hosszú távú, jól működő párkapcsolatot, házasságot, gyereket, csak a számukra legmegfelelőbb nőt keresik vágyaik beteljesítéséhez. Persze léteznek a skála két legtávolabbi pontján elhelyezkedő és oda örökre letáborozott személyek: akik már tizenévesen görcsösen keresik az igazit és a második randin feleségül vennének, meg azok, akik pár lépésre a negyventől sem gondolnak a holnapra, és már maga a kapcsolat szó frusztrált idegállapotot idéz elő bennük. A fiatal, éretlen fiúk valóban nem vágynak minden esetben a monogámiára, de egy férfi, akinek benőtt a feje lágya, nem fog félni az elköteleződéstől.

Félnek / nem képesek kimutatni az érzelmeiket

Rengeteg nő csöpögős novellákon, romantikus filmeken, limonádé regényeken nőtt fel, és szeretnének ők is a párjuktól végletekig romantikus, ámbár valljuk be, eléggé életszerűtlen mondatokat hallani. Ha nem is pontosan így, de azért a férfiak legtöbbje valamilyen úton-módon megpróbálja a párja tudtára adni, hogy odavan érte. Ez az üzenet azonban nem mindig ér célba, mert a férfiak gyakran teljesen másmilyen szeretetnyelvet beszélnek, mint a nők.

Nem ritka, hogy a kissrácok fejét „Ne legyél már ilyen nyámnyila!”, „Ne bőgj, nem vagy te lány!” – féle maszlaggal tömik tele, így nem tartom meglepőnek, hogy nehezebben mondják ki azt, amit gondolnak, éreznek. Lehet, hogy néha valóban érzelmi analfabéták – vagy csak annak tűnnek –, de a rájuk nehezedő társadalmi elvárás nevelte őket azzá. Ebből persze nem következik az, hogy az emóciók totális hiányában szenvednének: ha úgy adódik, igenis képesek taknyosra bőgni magukat.

Mindig a szexre gondolnak

A férfiak közel sem olyan felszínesek és primitívek, mint azt gyakran beállítják – a testi karakterisztikákon túl is látnak. „A hűtlenség belé van kódolva”, „csak vadászik, mint a többi”, „az agyát ő is csak a lába között hordja” – típusú megnyilvánulásokat erős, gyakran megalapozatlan általánosításnak gondolom. Általánosítgatás helyett gondolkodjunk el azon, hogy vajon mi lehet a háttérben azoknál a személyeknél, akik például sorozatban megcsalják a párjukat – mert igen, valóban vannak ilyen férfiak, de nők is.

Nem akarnak gyereket

Az egyik legrosszabb sztereotípia szerint az erősebbik nem képviselői szabadságra vágynak a babasírás és a pisis-kakis pelenkatengerek helyett. A férfiak többsége igenis szeretne utódokat nemzeni, és számos statisztika igazolja már, hogy napjainkban a férfiak sokkal aktívabb szerepet vállalnak a gyermekgondozásban. Sőt, sok olyan család van már, ahol a férj megy szülési szabadságra. Kivétel persze mindenre van, de az biztos, hogy az előítéletek tévútra vezethetnek bennünket.

Nem bonyolultak

Gondolom, mindenkinek ismerősek azok az vulgáris mémek, cikkek, amik a férfiakat faék egyszerűségű gondolkodásmóddal aposztrofálják. Állítólag mindig azt mondják, amire gondolnak, és a világ legegyszerűbb tevékenysége elemezni viselkedésüket. Pedig nem: ugyanolyan bonyolultak, mint mi, ugyanúgy játszmáznak, taktikáznak, túlgondolnak, hoznak logikátlan döntéseket, és sokszor még csak indokot sem tudnak felmutatni arra, hogy miért cselekedtek úgy, ahogy. Egy embert is nehéz több éves múltjával kiismerni, a világ összes férfiját pedig lehetetlen egy sémára sztereotipizálni.

Nem véletlen látjuk őket egyformának

Oka van annak, hogy látszólag „ugyanolyan” férfiakkal hoz minket össze a sors. Vannak zsánereink, ha nem is tudatosan, akkor is. Évekkel később, sok-sok negatív tapasztalattal a hátunk mögött könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy szívfájdalmunk közepette kijelentsünk egy leegyszerűsített és bántó tévhitet, miszerint „ő is csak olyan volt, mint a többi férfi”. Ne hagyjuk, hogy a meggondolatlanul levont (zsáner) sztereotípiák elvakítsanak bennünket!

Mert nemcsak egy nőnek, de egy férfinak is nehéz a 21. században.

További cikkek: