Senkit sem érdekel, hogy elmegyünk-e az esti buliba? – A FOMO-ról, és ami mögötte van

Féltél már attól, hogy kimaradsz a jóból? Hogy barátaid tartalmas, kacajjal teli élményeket szereznek nélküled? Hogy mindenkinek pereg az élete, halad benne, ellenben te egy helyben toporogsz? Van egy nemzetközi mozaikszó, amit a 21. század kreált, és pontosan ezt az érzést írja le. Ez munkál a legtöbb Y- és Z-generációsban: a FOMO, vagyis a “fear of missing out”, amely nem más, mint a lemaradástól való félelem.

De ne szaladjunk ennyire előre. Előbb képzeld el…

…hogy szombat reggel van. Kialudtad magad, előtted az egész nap, és tudod, azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Még reggelizni is van időd, nyúlsz a telefonod után. Görgeted a hírfolyamokat, bambulva nézed az ismerőseid és barátaid posztjait. Egy másodperccel később azt látod, hogy legjobb barátaid random kocsmatúrát tartottak előző este, mindenki fülig érő mosollyal pózol. Ezek aztán tényleg boldogok – gondolod. De azért szólhattak volna. Még ha random is volt. Még ha tök hirtelen is jött nekik az ötlet: szólhattak volna. Rád miért nem gondoltak? Téged miért nem hívtak?

Eddig jól telt a nap, ám most már tudod: érezhetnéd magad sokkal, de sokkal királyabbul is. Ahogy például a barátaid tették tegnap este – nélküled. Ez pedig igenis tudja zavarni az embert, főleg, ha ez már nem az első alkalom. Mert a közösségi médiának köszönhetően pontosan tudod, hogy ki, hol, mikor, mit, milyen eredménnyel, mekkora mosollyal. Pontosan látod, hogy mikből maradtál ki, hogy kiktől maradtál le, hogy milyen esemény suhant el melletted, és hogy mennyi élményben lehetett volna részed. Egy kattintással értesülhetsz mindenről, lehetőségek sokaságából választhatsz, és ez állandóan az arcod elé van tolva. “Ebből, ebből és ebből maradtál ki, nézd csak! A többiek itt meg ott voltak, nézd csak! És te? Te miért nem voltál ott? Tudod egyáltalán, miből maradtál ki?” – kacag rád a képernyő.

Szorongat az érzés, talán meg is kérdezed halkan magadtól…

…rosszul érzed, vagy tényleg egy nagy nulla az életed? Rosszul hiszed, vagy a barátaid remekül megvannak nélküled is? Tényleg egyre több az olyan belsős poén, amit magyarázniuk kell, vagy csak beképzeled? Csak sorjáznak benned az egzisztenciális kérdések: „Gondol rám egyáltalán valaki?”, „Fontos vagyok másoknak?”, „Hagyni fogok valamilyen nyomot?”, „Fognak rám emlékezni?”, „Vajon minden lehetőséget megragadok, jó úton haladok?”. Ennyire igaz lenne az a híres falra vésett graffiti, miszerint higgyük már el, senkit sem érdekel, hogy elmegyünk-e az esti bulira? Vagy akárhova?

Mert piszok mód tud fájni, amikor észrevesszük, hogy mások mennyire jól szórakoznak nélkülünk. Na, ez a FOMO. Egzisztenciális szorongásaink számunkra nehezebben dekódolt megnyilvánulása. De ilyen az emberi faj: keressük a kapcsolatot társaink felé, ösztönösen igazodunk, társulunk, hasonlítunk, hiszen szeretünk valahová tartozni.

Mit tehetünk a FOMO ellen?

A Columbia egyetem professzora, John Cacioppo állítja, hogy a FOMO ellen létezik egy ellenszérum, a „JOMO” (joy of missing out), azaz annak az öröme, hogy kimaradunk valamiből. Amikor megtanuljuk értékelni azt az időt is, amelyet egyedül töltünk. Arra az esetre pedig, ha elgondolkodtál volna, hogy vajon téged is hatalmába kerített-e a FOMO – vagyis a lemaradástól való félelem -, akkor töltsd ki ezt az angol nyelvű tesztet első lépésként! Tisztánlátásban és az egészséges határok deklarálásában mindenképp segít.

További cikkek: