Globális akasztófa, klímariadó, ökoszorongás – Pillanatképek az ARC kiállításról

Globális felmelegedés, fenntartható életmód, élhető ország. Van olyan téma a három közül, amelyik egyik nap sem merül fel, akármilyen szociális közegben is vagy? Szerintem sincs. Az ARC közérzeti kiállítás idén pont ezeket a témákat helyezi előtérbe Klímariadó! kiáltással, hogy hatalmas tenyérrel csapja tarkón a kedélyállapotodat. Most a teljesség igénye nélkül, de 5 plakátot, és a bennem felébresztett gondolatokat osztom meg veletek.

Ha már így alakult, akkor jó lesz így is”

Na, kinek ismerős ez az önmagunkra is környezetünkre is káros „ha már így alakult, akkor jó lesz így is” – típusú felfogás? A szürke hétköznapokba merülve azonban fogalmunk sincs arról, hogy milyen luxuskörnyezetben élünk néhány más országbeli fiatalokhoz képest. Van jogunk és lehetőségünk tanulni, fejlődni, szabadon használni az internetet, és lényegében rajtunk múlik, hogy mennyire engedjük magunkat befolyásolni a szociális médián vírusként terjedő hirdetések láttán. És itt a lényeg: minden rajtunk múlik, mégis úgy teszünk, mintha nem így lenne, mert könnyebb vállat rándítani és elfogadni. Ha nem hagynánk elterelni figyelmünket, a lényegre és a célra koncentrálnánk, akkor könnyen elkerülhető lenne az a beletörődéses közöny, amit az említett felfogás és a plakát is remekül, kellő iróniával illusztrál. De lehet nem is közöny ez, hanem… lustaság.

Te kiveszed a részed belőle?

Tudom, mindenki szajkózza, hogy a multinacionális vállalatok, a keleti országok meg az USA sokkal nagyobb kárt csinál a világnak, és nem is számít annyira az az egy szívószál. De. Az az egy darab szívószál is számít. Biztosan hallottad már a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” szlogent: egyáltalán nem kell világmegváltó dolgokat véghezvinned ahhoz, hogy jobb környezetben élj. Amióta szelektíven gyűjtöm a szemetet, vászonzsákot használok a pékárukhoz és lecsökkentettem a műanyag zacskók használatát, azóta lényegesen jobb a közérzetem. Igyekszem apró lépéseket tenni azért, hogy a gyerekeimnek ne kelljen majd nyakig érő szeméttengerben lubickolniuk.

Műanyag-apokalipszis

Most már képesek vagyunk űrben utazni, önvezető autókat gyártani, szuperszámítógépet hordozni a zsebünkben vagy akár a csuklónkon is, de olykor képtelenek vagyunk arra, hogy felszedjük a szemetet. Igazából a probléma nem itt kezdődik. Ha nem lenne olyan, aki eldobja a szemetet, akkor nem is kellene felszedni. Természetesen minden társadalomban voltak rétegek, akik máshogy viszonyultak az élethez, szélsőséges felfogással rendelkeztek és más értékrend szerint élték a hétköznapjaikat. Akinek már berögződött életvitele van, azt nehezebb hatékonyan informálni a műanyag zacskó pestiséről, és továbbra is a megszokott módon fog mindent külön zacskózni. Mégis úgy érzem, hogy egymást kell tanítanunk és figyelmeztetnünk arra, hogy életmódunk kevésbé legyen káros a bolygónk ökoszisztémájára.

Miért is hisszük azt, hogy a világ urai mi vagyunk?

Ez az embernagyságú kritikai platform pedig arra világított rá, hogy át kell gondolni a gyerek kérdést. Nem vagyok benne biztos, hogy egy olyan világban szeretnék felnevelni egy gyereket, ahol az a megszokott az emberek nagyrészétől, hogy oda szarnak ahonnan esznek.

Attól még, hogy mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa, nem biztos, hogy túl fogjuk élni saját magunkat

Ameddig csak lehet, én igyekszem csökkenteni az ökológiai lábnyomomat, hiszen tudom, hogy ezek az apró lépések is nagyban meg tudják határozni az emberiség jövőjét.

Hogy miért éri meg elmenni?

Saját magad miatt. Nem csak a jelenkor problémái kerültek terítékre ezen az ingyenes plakátkiállításon, hanem a soron következő generációk nehézségei is. Annak ellenére, hogy igyekszem a lehetőségeimhez mérten környezettudatosan élni, számomra is voltak olyan képek, amik arra figyelmeztettek, többet is tehetnék. A természet valójában egy iskola, de nem mindegy, hogy milyen, és mi, tanulók, hogyan is használjuk.

A szervezők egyébként arra bíztatják a kiállítás látogatóit, hogy szavazzanak kedvenc alkotásukra a képek alatti QR kód segítségével, vagy az ARC weboldalán 2019. október 20-áig.

További cikkek: