Győztes vagy vesztes személyiségtípus vagy?

Érdemes elgondolkodni azon, hogy pontosan milyen forgatókönyvet is követünk az életünkben. Vajon a győztes vagy pedig inkább a vesztes kategóriába tartozik a gondolkodásmódunk? Saját életünk passzív szemlélői vagy inkább aktív cselekvői vagyunk? Julian Potter amerikai pszichológus szerint az egyik alapvető különbség a „sikeres” és „vesztes” személyiségtípusok között az az, ahogy viselkedésük és az azt követő megerősítések közötti ok-okozati kapcsolatot érzékelik. Az, aki látja a kapcsolatot tettei és azok következményei között, egyre tudatosabban és hatékonyabban fog tudni majd cselekedni. Nem árt tisztában lenni tehát azzal, hogy pontosan mi is jellemzi a vesztes gondolkodásmóddal bíró embert.

Kifogásgyártó panaszmester

Egy vesztes gondolkodásmódú ember mindenre talál kifogást. Szó szerint mindenre. Mindennapjai részét képezi az alibi gyártás, és az sem ritka, ha már gyermekkorban berögzül ez a rendkívül ártó védekező mechanizmus.

A vesztes személyiségtípus…

…állítja, hogy balszerencse ül rajta és az ég is őt veri – szokásain, napi rutinján azonban semmit sem változtat.

…azt mondja, azért nem edz, mert nincs ideje rá – majd a 10 órás műszakjáról kezd el panaszkodni.

…állandóan szajkózza, hogy elege a munkahelyéből, hamarosan fel fog mondani – csak évek múltán, vagy sohasem fog felmondani.

…ha már ötször ment neki a falnak, a hibát még mindig a falban látja – nem pedig saját magában.

…azt mondja, azért nem tud magas szinten elsajátítani egy idegen nyelvet, mert nulla a nyelvérzéke – holott ez csak és kizárólag a szorgalmon múlik.

…azt mondja, jobb a biztos, a megszokott, ezért inkább mindennel megelégszik, mindenbe beletörődik.

…vár és vár, a végtelenségig, akár egy egész életen át a tökéletes pillanatra, a megfelelő körülményre, a jó időzítésre, élete nagy lehetőségére.

…azt mondja: „hát így aztán könnyű” a „hú, nézzük csak, hogy jutott el idáig” helyett.

…azt mondja „már milliószor megmondtam”, a „hadd magyarázzam el akkor másképpen” helyett.

…meggyőződése, hogy már túl késő – 35 évesen, élete közepén.

A jutalmat befektetett idejéért várja, nem pedig elért eredményéért

A vesztes mentalitással bíró ember befektetett idejével, nem pedig elért eredményeivel méri teljesítményét.

…azt mondja, napokat dolgozott vele, és nem érti, így miért nem elégedettek az eredménnyel.

…állásinterjún a többéves szakmai tapasztalatára hivatkozik, nem pedig arra, amit azalatt letett az asztalra.

…inkább keményen dolgozik, hosszú órákig, napokig, túlórákat túlórára halmozván – nem pedig okosan.

…a mennyiségre, nem pedig a minőségre figyel.

…nehezére esik úgy dolgozni, ha nem kap érte azonnali jutalmat (például fizetést) – az egyik fő ok, amiért egy vesztes gondolkodású nem kezd például vállalkozásba.

Be akarja fejezni

A vesztes mentalitású ember anyagi függetlenségről álmodozik. Csak és kizárólag a sok pénz motiválja, és bármit megtenne azért, hogy végre eljusson arra a pontra, amikor abbahagyhatja munkáját, hogy élete hátralévő részében már csak koktélszürcsölgetéssel és napozással kelljen foglalatoskodnia. A tanulás és a fejlődés határmezsgyéje azonban végtelen, a győztes gondolkodású emberek sosem gondolják azt, hogy na, most már kimaxolták az életüket, homlokukat megtörölvén hátradőlhetnek, hogy munkájukat, önképzésüket örök életükre befejezzék.

Hiába tehetné meg Arnold Schwarzenegger vagy akár Elon Musk is, hogy hátradőlnek karosszékükben – akkor sem teszik meg. Lehetetlenebbnél lehetetlenebb feladatokat állítanak maguk elé, mert tudják, folyamatos erőfeszítésekre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák elért színvonalukat, pozíciójukat és renoméjukat. Nem állnak le akkor sem, amikor megtehetnék.

További cikkek: