“Ha ez az ára annak, hogy éljem az életet, akkor ezt megérte kifizetnem” – Könyvajánló

A depresszió sajnos nem válogat. Emberek milliói vívnak mindennapos lelki csatát, legyen szó akár politikusokról, asztronautákról, költőkről, matematikusokról, színészekről, gyerekekről vagy felnőttekről. Egy angliai író, Matt Haig is súlyos lelki háborút vívott. Egyik nap a szikla szélén találta magát, egy gondolatnyira attól, hogy a mélybe vesse magát. A Miért érdemes életben maradni? című könyvében fejtette ki, hogy végül miért is nem tette meg.

Azt hinné az ember – legalábbis én jó naivan azt hittem -, hogy ez ismét csak egy túlhypeolt, melankólikus gondolatokkal teli könyv, ami majd erőltetett, bemagyarázott pozitivizmusba vált át pár oldal után. Kellemes meglepetésemre ez nem így történt: életem egyik legőszintébb könyvei közé sorolom ezt a művet, amely nem más, mint egy szépítetlen, vágatlan, őszinte vallomás arról, hogy mit is jelent depressziósnak – nem pedig szomorúnak – lenni, és mit is jelent ez a környezet számára – ami legalább olyan fontos.

„Meg akartam halni. Nem, ez így nem egészen pontos. Nem akartam meghalni, csak nem akartam élni. A halál megrémített. És csak az halhat meg, aki él. Megszámlálhatatlanul több az olyan ember, aki soha nem is élt. Én is olyan akartam lenni. A klasszikus kívánság: bárcsak soha meg sem születtem volna. Bárcsak a háromszázmillió sperma között lettem volna, amelyiknek nem sikerült.”

Nyers őszinteséggel számol be szorongásairól, és arról, hogy milyen érzés egyszerre félni a létezéstől és a haláltól is. Arról, hogy milyen következményekkel és lelki csatával jár az, ha az ember már fél lemenni a sarki boltba. Vagy az, hogy mindezért, nagyon mélyen magát okolta, és hogy milyen a nonstop küzdések ellenére egy feneketlen gödör aljában ülni. De arról is szót ejt, hogy milyen már konkrétan félni az antidepresszánsoktól és a szorongáscsökkentőktől, amelyek nevét a sci-fikben lévő gonosz személyek nevéhez hasonlította.

„Amikor depressziós vagy, úgy érzed, egyedül vagy, és senki nem megy át pontosan azon, amin te átmész. Annyira félsz attól, hogy őrültnek tartanak, hogy mindent magadba fojtasz, és annyira félsz attól, hogy még jobban elidegenednek tőled az emberek, hogy nem beszélsz róla, ami baklövés, mert ha beszélnél róla, az segítene. A szavak – legyenek kimondott vagy írott szavak – kapcsolnak bennünket a világhoz, ezért ha a depresszióról beszélünk vagy írunk, az segít abban, hogy kapcsolatba lépjünk egymással és az igazi énünkkel.”

És nem: ez nem az a könyv, ami teljes letargiába sodor olvasás közben. Ez inkább az a könyv, ami felnyitja a szemed és segít megérteni azokat, akik ebben a mentális betegségben szenvednek, vagy pedig az a könyv, ami életmentő reménnyel és kiúttal szolgál, ha te is magadra ismernél az író gondolataiban. Matt Haignek egyébként egy évtizedébe telt rájönnie, hogy a depresszió nem ő maga. Csupán valami, ami történik vele, valami, ami nem csak egy egyszerű életunt szomorúság, de legfőképp valami, ami túlélhető.

“Akarom az életet. Olvasni, írni, érezni és élni akarom. Rövid életünk minden percét maximálisan ki akarom használni arra, hogy ami érezhető, azt megtapasztaljam. Utálom a depressziót. Félek tőle. Rettegek tőle, valójában. De ugyanakkor ez csinált azzá, ami vagyok. És ha ez az ára annak, hogy éljem az életet, akkor ezt az árat megérte kifizetnem.”

A könyvben számos egyéb elgondolkodtató sor található. Miért olyan nehéz embernek lenni? Mit jelent ténylegesen depressziósnak lenni? Milyen folyamatok játszódnak le ekkor az emberben? Vagy egyáltalán, a boldogság miért nem tenne jót a gazdaságnak? Mert való igaz, nem tenne jót:

„A boldogság nem tenne jót a gazdaságnak. Ha boldogok lennénk azzal, amik van, akkor miért lenne szükségünk többre? Hogyan adsz el egy öregedésgátló hidratáló krémet? Eléred, hogy féljenek az öregedéstől. Hogyan veszel rá embereket arra, hogy szavazzanak? Eléred, hogy aggódjanak a bevándorlástól. Hogyan veszel rá valakit, hogy biztosítást vásároljon? Eléred, hogy mindentől féljen. Hogyan veszel rá valakit egy plasztikai beavatkozásra? Felhívod a figyelmét a hibáira. Hogyan éred el, hogy egy TV sorozatot megnézzenek? Eléred, hogy ne akarják kihagyni. Hogyan veszel rá valakit, hogy új okostelefont vegyen? Azt érezteted vele, hogy le lesz maradva. (…) Elégedettnek lenni a hepehupás emberi létünkkel, az nem tenne jót a gazdaságnak.”  

A Miért érdemes életben maradni? című könyv arról a csekély, de értékes időről szól, amely az életünkből még hátra van. Tisztelem, hogy harcolt – ahogy az összes depresszióst tisztelem azért, mert harcolnak az életben maradásért -, és tisztelem azért is, mert kötetlenül, őszintén mert írni erről a betegségről.

További cikkek: