„Ha ezen az appon múlik, szingli maradok egy ideig” – Tinderproblémák férfiszemmel

Én ezt esküszöm, nem értem. Jó, nyilván bennem van a hiba. Tinderezem, mert mi a jó istent csinálna az ember szakítás után pár héttel, amikor a karrierjére és az elméje épen maradására gondolva saját magának is szorgosan próbálja bekamuzni, mennyire túl van az egészen. Erős férfi vagyok, jó, utána napokig a párnámba sírtam, de ezt nem tudják rólam. Talán azt, hogy a szokottnál nagyobb önbizalom mögött valójában az önbecsülés nehezen leplezett hiánya áll, azt esetleg, de azt is csak kevesen.

Erős férfi vicces egyébként. Amikor erős nőkről beszélünk, akkor #girlpower, ami tényleg nagyon üdvözítendő. Én tényleg úgy gondolom, hogy ha csak annyit elért a feminizmus, hogy a nagy cégek értekezleteiről a női kollégát nem küldik ki a seggét fogdosva azzal az instrukcióval, hogy „két cukorral kérjük”, már hozzátett valamit a társadalomhoz és a kultúránkhoz. De erős férfiakról alig esik szó, mintha magától értetődő lenne. Nekünk ugye nincsenek érzéseink, mi csak két lábon járó tuskó szexrobotok vagyunk, azonnal túllépünk mindenen hogyne. Erős férfi alatt mindenki egy kigyúrt szálkás fazont ért maximum, aki most jött föl az edzőteremből és épp egy Gatarode-reklám forgatására tart.

Ennek az önbecsapásnak a leghatékonyabb eszköze a Tinder letöltése a szakítás estéjén, majd a következő hetekben az arra való rácsodálkozás, mennyire nem értem a világot. Elkezdem pörgetni a profilokat, és egyre furábbak. Az elején még csak a klisék özönlenek: nem akar egyéjszakásat, szeret utazni, iszik, dohányzik vagy éppen ezeket nem viseli el , van egy háziállata és szeret Netflixen sorozatokat nézni. Egyedi, mint a madaras tetkó, még hozzátehette volna, hogy kedvenc itala a latte és a zéró kóla, kedvenc borásza pedig Irsai Olivér. Na, de az abszolút kedvencem az, akiről két-három fotó és a neme mellett (jó, azt azért sejtettem magamtól is) az egyetlen információ a testmagassága.

Itt már biztos, hogy velem van a baj. Értem, hogy el tud rontani egy kapcsolatot, ha nagyon eltér a két fél magassága, főleg az alacsonyabb srácokat gúnyolhatják sokan, de most komolyan: a legfontosabb információnak azt érezte az esetleges potenciális jövőbeli partnereivel megosztani, hogy hány centi?

Végre jön pár match, és ugyanezek az adatok köszönnek vissza. Igazából én voltam a hülye, hogy jobbra húztam azt, akiről tényleg ennyi a megadott infó, de egyszerűen a többség ilyen, ahhoz meg csekély az önbecsülésem, hogy a nők nagyobbik részét balra húzzam. Szóval marad a totál meddő önáltató félmegoldás, ami végül is gyönyörű: kicsiben leképezi az, ahogyan használom az alkalmazást, magát az attitűdöt, amivel az egészet letöltöttem.

Miről beszélgessek Julival, akiről annyit lehet tudni, hogy hány centi magas, hány éves, és a képekből még annyi derül ki, hogy milyen színű a haja? De még ha oda is van írva valami nagyon alapvető dolog, mondjuk szeret sorozatot nézni és elmenni a barátaival meginni valamit. Ez kábé a populáció kétharmadáról elmondható valamilyen formában. Persze, idővel jönnek a nagyon sablonos dolgok: megbeszéljük, kinek mi a kedvence, milyen szakos, és ki is fullad az egész. Én alapvetően mindig is jó voltam kommunikációban, de ez a kontextus nélküliség nekem borzasztó idegen. Azt hiszem, ha ezen az appon múlik, szingli maradok egy ideig.

De persze lehet csak az a baj, hogy nem írtam oda, hány centi magas vagyok.

További cikkek: