Nem kell mindig lehozni a csillagot az égről, de törődni kell a kapcsolattal – Olvasói válasz

Miután rengeteg kérdés elhangzott a fenti témában írt cikk szerzőjétől (és miután ihletet kaptam), így vettem a bátorságot, hogy néhányra választ adjak. Nyilvánvalóan ez csak a saját nézőpontom és a 26 éves női fejemmel szerzett tapasztatokból építkezem, de ha már egy ember számára segítség lesz akárcsak egy válaszom/véleménykifejtésem, akkor már nem volt hiába.

A jó pap is…

Kezdjük azzal, hogy abszolút helytálló az elmélet, miszerint mindenkitől tanulunk valamit. Ezt az évek alatt a saját bőrömön is többször megtapasztaltam, mindenki tanított valamit, legyen az jó vagy rossz és bízom benne, hogy nekem is sikerült pár dolgot tanítanom másoknak. Az egész emberi lét egy állandó tanulási folyamat, szerintem ezt nem is kell tovább ragozni, lépjünk a kérdésekhez.

Bejött valami érzés, hogy ennek így nincs értelme, ez lóg a levegőben és nem tudom elfogadni ami történt, mert úgy érzem, nem szabad(na) elengednem, hiszen nekünk még van dolgunk egymással. Rendben van. De akkor miért lett vége? Miért hagytam, hogy vége legyen? Ez egy teljesen normális folyamat, ami végigjátszódott benned. Kapcsolatban éltél valakivel, nem is kevés ideig és megszoktad azt az életet. Benne volt a mindennapjaiban, láttad őt, beszéltél vele és valahol szeretted volna, hogy működjön ez még sokáig, ezért érzed úgy, hogy van még dolgotok egymással. Pedig mindenki pont addig van az életedben, ameddig lennie kell. Ezért lett vége. És igazából ezt nem te „hagytad”, ez csupán megtörtént, mert már nincs több dolgotok egymással, hiába láttad ezt a szakítás után másként.

A megszokás hatalma

Miért volt, hogy amikor itt volt, akkor azt éreztem, nem kell ő a boldogságomhoz, de épp akkor, amikor már nem volt jelen vagy nem volt jelen úgy, ahogyan én szerettem volna, akkor úgy éreztem, ő kell? Ez önzőség, de én nem vagyok önző. Akkor miért csináltam? Ez nem feltétlen az önzőségről szól. Bár érezheted annak, de ugyanúgy, mint az eddigiek, ez egy normális érzés. Mikor együtt vagy valakivel, akkor idővel annyira megszokod a másik jelenlétét, hogy természetesnek veszed és ez sokszor átfordulhat egy rosszabb fázisba, mikor már számodra teljesen egyértelmű, hogy ő ott van, nem tudod elképzelni, hogy milyen, mikor nincs, így bele se gondolsz, hogy az rossz lehet, sőt úgy érzed, talán nem is lenne olyan rossz néha nélküle.

Aztán pedig jön a „pofon”, amikor megtapasztalod, hogy milyen, mikor ő nincs és hirtelen pánikba esel, hiszen eddig ott volt, elérhető volt, most meg nem és ez mégis hogy történt. Az addigi megszokott hétköznapok helyét egy másik élet veszi át, egy (számodra még) új, ismeretlen világ és nem vagy igazán biztos benne, hogy kérsz-e belőle, sőt, még úgy is gondolhatod az elején, hogy határozottan nem tetszik. Ezért érzel vagy éreztél úgy, ahogy.

„Te nála sokkal jobbat érdemelsz”

Hogyan lehetséges az, hogy körülöttem, a családomban szinte mindenki azt mondta, nem hozzám való, nem illünk össze, és közben én mindvégig az ellenkezőjét gondoltam? Vajon ezen megfogalmazódott vélemények befolyásoltak és ennek a rosszallásnak lettem áldozata? Mindenki hülye, csak én nem, vagy csak én vagyok a hülye? Úgy lehetséges, hogy ez valószínűleg így is volt. Ezt nyilvánvalóan nem tudhatom, így ez elég erős kijelentés, ugyanakkor az esetek többségében, ha a körülötted lévők úgy gondolják, hogy az a bizonyos ember nem hozzád való, akkor az így van. Te valószínűleg azért nem láttad/gondoltad így, mert előfordulhat, hogy „rácímkéztél” olyan tulajdonságokat, személyiségjegyeket, amik nem igazában voltak meg benne, csak te akartad olyannak látni, amilyennek elképzelted.

Persze az is előfordulhat, hogy volt egy nagyon szerethető énje, amit másnak nem mutatott meg, így a családod nem tudhatta, hogy igazából milyen is ő, de ez általában a ritkább eset. Valamilyen szinten biztos befolyásoltak a negatív vélemények, bár kérdés, hogy te magad mennyire vagy befolyásolható, de úgy gondolom, hogy tudat alatt akkor is megmaradnak az emberben azoknak a szavai, akiknek ad a véleményére, ezáltal idővel lehet ez is közrejátszott valamilyen szinten abban, hogy az elválás mellett döntöttél. Emellett pedig nem, senki sem hülye…és ugyanakkor de, mindenki hülye.

Igazán csak a szívével lát az ember

Ha valóban létezik a nagy Ő, akit neked szánt az ég, akkor ezt honnan tudod? Van valami jel, vagy jelenés, ami egyértelművé teszi, vagy abból tudod, hogy amikor mindenki azt mondja, ez nem jó, te tudod, hogy ez mégis jó lehet és te kitartanál mellette? Hát igen, ebbe már jobban bele lehet mélyedni. A rövid válasz talán az, hogy: onnan, hogy tudod. Ezt úgy értem, hogy én mindig csak hittem vagy hinni akartam, hogy ki az én emberem, mígnem jött a nagy Ő és nála már nem akartam hinni és nem is hittem, hanem tudtam. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítettem egy igazi leányálomra, természetesen nem történik azért ennyire egyszerűen a dolog.

Az igazat megvallva jó lenne azt mondani, hogy van valami jel és biztos akadnak olyan párok, akiknél valóban így történt a felismerés, de maradjunk kicsit két lábbal a földön. Elsősorban szerintem mindennek az az alapja, hogy legyél tisztában önmagaddal. Azzal, hogy milyen ember vagy te, milyen értékeid vannak, mik a prioritásaid, mi az, ami számodra elengedhetetlen, mi az, amit elítélsz, amitől elzárkózol vagy ami abszolút szóba se jöhet. Ha ehhez hasonló dolgokat tisztázol magadban, akkor kialakul egy kép, hogy tulajdonképpen milyen emberre vágysz. Az ismerkedések alatt pedig le tudod szűrni, hogy ki az, aki közelít vagy éppen teljesen olyan, mint amilyet elképzeltél magad mellé. Persze mindig vannak kompromisszumok és áldozatok, amiket hozni kell és nem lesz állandóan gördülékeny és gondnélküli, de az igazival menni fognak azok a dolgok is, amik eddig mással nem működnek.

Az lesz az igazi, akivel meglesz az összhang, a harmónia, az őszinteség, a szeretet, a tisztelet, a bizalom, a kölcsönösség és órákig tudnám sorolni még mennyi minden. Mindenki más és mindenkinek más a fontos, de azzal fogod tudni leélni az életedet, aki egyszerre lesz a szerelmed és a legjobb barátod. Aki a legközelebb áll majd a szívedhez. Az lesz az igazi, aki teljes valódban csak téged akar, te pedig csak őt, úgy, ahogy van!

További cikkek: