Halhatatlanná válni? Lehetséges! Teremts értéket!

A halhatatlanná válás első gondolata a gimnáziumot befejezve jelent meg nálam. Igaz, akkor még nem világmegváltó módon, hanem csak apró, útmutató fényként.

A középiskola az első olyan hely egy fiatal életében, amikor már tudatos(abb)an tudja szemlélni a világot; elgondolkodik azon, hogy mit csinál éppen, mit csinált jól vagy rosszul, a jövőben mit szeretne elérni. A hat év alatt, amit a gimnáziumban töltöttem, én is elkezdtem összeállítani és felépíteni egy olyan értékrendet, amivel ki tudtam egészíteni a családban kapott értékrendemet.

Ezt a két értékrendet elkezdtem összegyúrni, ballagás előtt pedig kimondhattam, hogy készen állok az egyetemi életre, megfogalmazódott bennem a végső cél: bármit is teszek a jövőben, értéket szeretnék teremteni. Tartozom ennyivel a gimnáziumnak és a családomnak, akiktől az egyik legfontosabb alapot kaptam meg a tudatos élethez: értékrendet, más néven személyes alkotmányt. (Ahogyan egy alkotmány – nálunk Alaptörvény – határozza meg a jogrendszerünk alapjait, úgy határozza meg életünket az értékrendünk – találkozzunk az életben bármilyen nehéz döntéssel, próbatétellel.)

Az egyetemi éveim alatt sokszor kellett az értékrendemhez fordulnom, és a stabilitás fontosságára való tekintettel alkalmanként alakítanom rajta. Biztosan szoktatok ti is olyat csinálni, ha nehéz döntés előtt álltok, hogy felírjátok az előnyöket és a hátrányokat. Ilyenkor az értékrendetek alapján mérlegeltek, akár tudatosan, akár tudat alatt. Ezernyi és ezernyi befolyásoló tényező, prioritás alapján dönthetünk, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle módon tudjuk összeállítani a személyes alkotmányunkat: karrier, szerelem, kapcsolatok, barátok, stb. terén.

Az értékrendem kialakulásakor az elsődleges szempont, ami befolyásolta a döntéseimet, az a hatalom és befolyás iránti vágy volt. Ezzel a hatalommal és befolyással független szerettem volna lenni mindenkitől, hatással szerettem volna lenni azokra a folyamatokra, amik segítenek majd feljebb kerülni – tehát önös érdek volt.

Azonban ahogy teltek az egyetemi éveim, táncolni tanítottam az alsó tagozatos gyerekeket. Esküvőre készülő pároknak is oktattam esküvői táncot, illetve ceremóniamesterként, szertartásvezetőként is dolgoztam. Részt vettem különféle mentorprogramokban (mentorként és mentoráltként is), illetve országos szervezetek munkájában vezető tisztségviselőként is tevékenykedtem; ez idő alatt pedig elkezdtem máshogy látni a dolgokat. Megláttam az emberek szemében a hálát és az örömöt, hogy segítséget, támogatást kapnak – legyen szó akár táncról, akár egy beszélgetésről. Arra gondoltam, ha ilyen természetesnek tűnő dolgokkal – egy-egy kedves szó, segítség, dicséret – ilyen hatást lehet elérni kicsiben, akkor mit lehetne tenni azzal a céllal, ami az értékrendemet eddig meghatározta?

Így alakult át az önös érdek lényegében közérdekké. A hatalom és a befolyás ugyanolyan fontos része maradt az értékrendemnek, de az egésznek az alapja megváltozott, nem én lettem a középpontba állítva – legalábbis nem önző módon. Talán ti is találkoztatok már azzal az érzéssel, hogy mindenetek megvan, de hiányérzetetek van, mintha tennetek kéne még valamit, mert addig nem tudtok nyugodni. Ez a hatalmas hiány az értékteremtés hiánya. Nem állítom, hogy minden emberben megvan ez a hiányérzet, mert ha mindenki egy kicsi jót is tenne naponta, akkor a Földünk tökéletes világ lenne.

Ha figyelembe veszem azt, hogy a jogászképzés ötéves volt, a jogász-közgazdász szakirányú továbbképzés pedig kétéves, akkor így körülbelül hét évembe telt, mire ráeszméltem arra, hogy nem a tárgyi javak hajszolása az, ami boldoggá tesz, hanem egy erős és helyes értékrend, ami alapján minden egyes nap motiváltan tudok felkelni, és annak tudatában lefeküdni, hogy aznap is értéket teremtettem.

A 21. században már nem tudjuk meghódítani Tróját, vagy római hadvezérként a hadseregünkkel Rómába vonulni, hogy a nevünk örökre fennmaradjon. Ma úgy tudunk halhatatlanná válni, ha értéket teremtünk, folyamatosan, minden egyes nap, hogy majd emlékezzenek ránk – lényegében így a történelem részéve válunk.

A mai világban bármit elérhetünk, akár egy ember is tud változást hozni. Ezt a változást tettekkel kell elkezdenünk.

Nekem ezt tanították meg a húszas éveim.

További cikkek: