Hányingeretek van az egyetemtől?

Most legyünk drasztikusan őszinték! Sokan úgy verekedjük át magunkat az egyetemi éveinken, ahogyan egy elgázolt macska próbálja magát a földúton: félájult, félholt állapotban, nyávogva, mindenét fájlalva.

A jó hír, hogy ezzel a problémával sem vagyunk egyedül. Rengetegen érzik azt az egyetemi éveik alatt, hogy elegük van a tanulásból, hogy még a munkaerőpiacra való kilépésük előtt kiégtek, sőt, hogy valójában halvány lila dunsztuk sincsen a jövőjükről. Az egyetemi évek mediánjában csücsülve könnyen elveszíthetjük az életkedvünket, a motivációnkat és a jövőképünket.

Vesztem én is el a 6 éves egyetemi képzés rengetegében. Kétségbeesetten kerestem az életcéljaimat, az álmaimat, a kitartásomat és a maradék pozitív gondolkodásomat. Bizony, összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de szerencsére túljutottam az egyetem legnehezebb részén. Lássuk, mik segíthetnek, ha ti is az egyetemi évek sűrűjében élettelenül, céltalanul, kedvtelenül tengtek-lengtek.

Tartsatok szünetet!

Én ugyan nem ezt választottam, de sokaknak bejött körülöttem egy külföldön töltött félév vagy egy munkáért passzivált szemeszter. Én féltem szünetet tartani, mert rettegtem attól, hogy sosem térnék vissza az egyetemi padokba, és végül csak nagyobb galibát teremtenék a jövőmnek. Mégis úgy gondolom, megfelelő önfegyelem és tudatos jövőbetekintő mentalitás mellett egy kis szünet csodákat tehet. Ha már a tökünk tele van az egyetemmel, kicsit eltávolodhatunk tőle, így kitisztíthatjuk a fejünket és más perspektívákat szerezhetünk. Mindenkinek jár egy kis szünet, feltöltődésre szánt idő. Az egyetemi stressz és teher egyébként sem egészséges, néha muszáj újratölteni az aksijainkat, hogy egyáltalán valaha a tanulmányaink végéhez érhessünk.

Koncentráljatok a jó dolgokra!

Persze, egy valag dolgot lehet utálni az egyetemben. Ott vannak az irreális tanári elvárások, a megoldhatatlan beadandók, a szívatós beugrók, a drága tankönyvek, a tarthatatlan határidők és a többi és a többi. Amint utolér az egyetemi kiégés, fontos, hogy a jó dolgokra kezdjünk fókuszálni – merthogy szerencsére azokból is akad szép számmal. Ott vannak például a barátok, a diákkedvezmények, a nyári szünet, a szabadon választható tárgyak, és a néhanapján a lógásra alkalmas előadások. Nekem sokat segített, hogy tudatosan igyekeztem inkább a pozitívumokat reflektorfénybe helyezni, a rossz dolgokat pedig háttérbe szorítani.

Beszéljétek ki!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal. Sokáig én is azt hittem, hogy egyedül engem zsigerel ki az osztatlan képzés, de aztán hálisten hangosan kezdtem „panaszkodni”, és több tucat olyan diáktársamba botlottam, akikről kiderült, ugyanúgy szenvednek, ahogyan én is. Jó érzés sorstársakra lelni, hiszen ők az egyetlenek, akik valóban megérthetik, min megyünk keresztül. Azt javaslom, ti se féljetek beszélni a problémáitokról, akár a csoporttársaitoknak, akár a barátaitoknak, akár egy szakembernek. Az egyetemi kiégés nagyon is valós jelenség, nem kellene egyedül megbirkóznotok vele.

Legyenek céljaitok!

Még ha nincsenek, akkor is legyenek, akár csak egészen aprók, törpeméretűek is! Az egyetemi kiégés képes teljes céltalanságot eredményezni, ilyenkor különösen fontos, hogy agresszívan mégis kitűzzünk magunk elé elérendő célokat. Amint tervek nélkül kezdünk bolyongani, csak felerősítjük a negatív, élettelen állapotunkat. Célnak számít a lehetőségeink felfedezése, a következő szemeszter átvészelése, egy beadandó sikeres megírása is – nem kell rögtön az 5-10-20 éves élettervre gondolnotok.

Váltsatok, ha szükséges!

Az egyetem sosem egyszerű, mindannyiunknak támadnak kétségei a jövővel kapcsolatban. Viszont ha tényleg, őszintén boldogtalannak érzitek magatokat és a leghalványabb esélyét sem látjátok annak, hogy a tanult területen helyezkedjetek el, inkább gondolkodjatok el azon, nem éri-e meg jobban rögtön szakot váltani. Plusz 1-2 évtől nem lesztek kevesebbek és nem maradtok le az égvilágon semmiről sem. Váltani nem szégyen, szerintem inkább az a gyalázatos, hogy 18 éves korunkban várják el tőlünk, hogy megtaláljuk a nekünk való irányt.

Így vagy úgy, de ne feledjétek, nem vagytok egyedül az egyetemi kiégéssel, a kilátástalanság érzésével! Szerencsére ez is csak egy átmeneti életválság, melyet hamarabb magunk mögött tudunk majd, mint most, a sűrűjében ülve gondolnánk. Fel a fejjel, Egyetemisták! 

További cikkek: