Hé, ezek nem is az én elvárásaim!

Érdekes dolog, hogy vajon az elvárás szóról pozitív vagy negatív gondolatok merülnek fel bennünk. Ha belső tartást ad, olyan keretrendszert, ami biztonságosan meghatároz, amihez tudom tartani magam, akkor előnyömre válik. Ha viszont folyamatos kudarcélménnyel társul, akkor hamar az önértékelésem lerombolásához vezet. Nagyon tanulságos volt alaposabban áttekinteni az életemet érintő elvárásokat.

Ami kint, az van bent

A külső elvárások sokszor nyűgösnek és kontraproduktívnak hatnak. Gyakran úgy érezhetjük, hogy semmi közünk hozzájuk, egyszerűen rákényszerülünk, hogy megküzdjünk velük. Nálam ilyen például az egyetemi eredményeimet érintő követelményrendszer. Úgy éreztem sokáig, hogy ez egy rámerőszakolt, külső elváráshalmaz. Pedig dehogy! Épp ellenkezőleg, én választottam a pedagógusi pályát, én döntöttem el, hogy itt és ilyen keretek között fogom folytatni a tanulmányaimat, ez egy nagyon is személyes és reális elvárás! Így már nincs kifogás, hogy miért meg kinek kell megfelelni. Magamnak és kész!

Első lépés az önismeret felé

Ellenben más elvárásaimmal merőben más volt a helyzet. A húszas éveim közepén szerintem nemcsak engem foglalkoztat az a képzet, hogy ez bizonyos életkorig betonbiztos egzisztenciát kell építenem magamnak. Elő kell teremteni ehhez minden szükséges anyagi javat és felmutatni a társadalom által magas presztízsűnek értékelt minden tényezőt (lakás, kocsi, megtakarítás, család). Egy ideje elég komolyan elkezdett frusztrálni, hogy mindezt még a kanyarban sem látom.

Heuréka!

De állj! Mindez nem is igazán foglalkoztat! Nyilván nem a megélhetés elbagatellizálásáról van szó, hanem arról, hogy az én értékrendemben az emberi tényezők e javak fölött állnak. Miért emiatt aggódok, amikor nekem sokkal fontosabb a jövő generációja? Hogy a rám bízott fiatalokat a lehető legjobb tudásom szerint okítsam, hogy segítsem őket elindulni az útjukon, szélesíteni a látókörüket, bátorítani őket kibontakozásra. Miért anyagi dolgok miatt izgulok, amikor ezek számomra sokkal fontosabbak?! Ha az az elvárásom, hogy ezt a küldetést a lehető legjobban hajtsam végre, akkor egész más az összkép. Mivel a magammal szembeni elvárásomat a célomnak és a missziómnak megfelelően alakítottam ki, sokkal inkább előnyömre válik és messze több sikerélménnyel gazdagít. Ráadásul az alapvető értékrendemre épít, így a motiváltság garantált a továbbiakban is.

Ki irányít?

Az első felismerés hozta maga után a többit és szépen lassan rájöttem, hogy mennyi olyan elvárást építettem magamba, amelyek nem is tőlem származnak. Olyanok ezek, mint a számítógépes vírusok, amik észrevétlenük beépülnek a rendszerbe és elkezdik manipulálni. Fontos ezekre célzottan odafigyelni és kíméletlenül kiirtani őket, ha eljön az ideje. Ez önismeret, semmi más. Szóval, lehet, hogy te sem tudatosan, de rombolod magad?

További cikkek: