Hogyan hat ránk a sport a test, az elme és a lélek szintjén?

A tudományos elveken és az egészségügyi iránymutatásokon kívül érdemes lenne gyakrabban beszélni arról, hogy a test, az elme és a lélek szintjén hogyan hat ránk a sport, mit tesz hozzá az életünkhöz. Ezt most megteszem. Gondolataimat a saját tapasztalataim alapján osztom meg.

A sporttal való kapcsolatom alapélményét a gyermekkori aerobic- és táncos edzések adják. Az edzést egészen 20 éves koromig külső körülmények miatt szüneteltettem, de mai napig örömmel veszem elő ezeket az emlékeket, mivel úgy gondolom, huszonévesen legalább volt mire alapoznom a belső motivációm újraépítését. Most, 25 évesen, életemben először elmondhatom, hogy már 5 éve komoly kapcsolatban élek a sporttal. Közös utunkat számos akadály és változás tette próbára, de ezekkel együtt változtam én is, és maradtunk végül együtt.

20 évesen, egyetemi élményeim során ötlött fel bennem a gondolat, hogy életem egyéb területeit is fejleszteni szeretném. Jó ötlet lenne például egy hobbit választani, majd abba belevágni. Kezdetben eszembe sem jutott a kérdés, hogy mit válasszak, esetleg kísérletezzek-e egyszerre több mindennel, csak választottam egy egyszerű egyetemi kurzust. Pár edzést követően rájöttem, hogy mennyire nem volt tudatos a döntés, mennyire nem vagyok türelmes magammal és a testemmel. Ezért lett az az elvem a sportban és másban is, hogy meghatározott időközönként átgondolom, élvezem-e az adott tevékenységet. Ez megtanított arra is, hogy bátran váltsak, próbálkozzak más feltételekkel is.

Csak később fogalmazódott meg bennem, hogy mi a célom, hogy mennyire legyen prioritás a sport az életemben. A konkrét válaszokhoz időre és türelemre volt szükségem, illetve rájöttem, figyelnem kell arra is, hogy a jövőben ne hiányozzon se a tudatosság, se a türelem, se az alázat, hiszen ezek nélkül nem fog menni, mivel magammal és a testemmel foglalkozom.

Ma már elmondhatom, hogy a sport által folyamatosan megismerem a testi és szellemi határaimat, most már tudom alakítani is őket. Egyre jobban tisztelem a testem, a pihenésre fordított időt: ma már a legjobb edzést az jelenti, ha a testem, a lelkem és a szellemem is egyszerre működik. Hiszen hiába vágyom egy pörgős edzésre, ha testem jelez, hogy nem megy az adott napon. A sport megtanított arra, hogy tudatosítsam és kimondjam, hogy büszke vagyok magamra, igen, elértem a kitűzött célt, az én érdemem, meg azoké, akikkel edzem.

Bár számos előítélet és negatív jelző illeti az edzőtermek és súlyok használóit, mégis megfogott, vele maradtam. Számomra a sport és az edzés olyan mentális, lelki és testi erőforrás, kapcsolat az életemben, amelyet formálni érdemes – és fogom is. Olyan élményeket és felismeréseket ad, amelyeket életem más területein is tudok alkalmazni. Időnként a rohanó hétköznapi edzéseken jövök rá, hogy rohanok, ki nem mondott, meg nem fogalmazott gondolatok, érzések törnek a felszínre.

Ha nem is sport által, de kívánom, hogy egy hobbi által hasonló élményt, kapcsolódást éljetek meg magatokkal (és másokkal).  

További cikkek: