Hogyan próbálom legyőzni az irigységet?

Az irigység, az a fránya irigység. Megvan az érzés, ugye? Amikor pörgeted az Instát és a Facebookot, és látod, hogy a volt osztálytársadat eljegyezték, egy volt munkatársad Hawaiin nyaralt, egy távoli ismerősöd épp élete munkáját végzi, míg mások a gyerekeikkel töltött kellemes percekről posztolgatnak. Te pedig az ágyadban fekszel az elnyűtt pizsidben és azon gondolkodsz, hogy beleférne-e még esti nasinak egy második csomag chips is – természetesen a totál egészségtelen vacsora után. Közben pedig folyamatosan csak a telefont nyomkodod és irigykedsz arra, hogy másoknak mennyire jól megy. Benned miért nincs kitartás, hogy sportolj? Miért nem állnak jól azok a ruhák? Miért nem készülnek rólad jó képek? Miért nem jutsz el Hawaiira? És miért nem jegyeztek még el?

Mit irigylünk igazán? A valóságot vagy a kirakatot?

Őszintén szólva nem fogok tudni választ adni a miértekre, valószínűleg nem fogok tudni segíteni abban, hogy miként lehet legyőzni az irigységet – de elmesélhetem, hogyan éltem meg, és hogyan próbálom a mai napig kontroll alatt tartani. Néha mindenkiben felbukkan az érzés, mindenkinek vannak gondolatai arról, hogy neki miért nem jön össze semmi. Az élet néha igazságtalan, van, hogy bármit is teszünk, nem lesz kifizetődő az igyekezetünk. De ami még fontosabb: nem tudhatjuk, hogy mi lapul a kitett posztok mögött.

Nem tudhatod, hogy milyen sérelmek után sikerült végre megtalálnia az igazit a volt osztálytársadnak, akit eljegyeztek. Nem láthatsz bele más pénztárcájába, hogy a Hawaii nyaralásra mióta tett félre, és azt sem tudhatod, hogy mennyit küzdött a másik személy az álommunkájáért.

Valóban létezhet, hogy valaki szerencsés és mindezekért nem kellett megküzdenie, de ugyanennyi erővel feltételezhető az is, hogy a cél sok-sok áldozatot követelt. Ugyanígy nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az, amit a közösségi oldalakon látunk, sok esetben csupán kirakat. Hányszor találkoztunk már azzal, hogy valakivel elbeszélgettünk, akinek látszólag csodálatos élete van, mégis kiderült, hogy semmi sincs rendben?

A mélyről jövő, keserű érzés

A fent leírt jellemzésnél magamból indultam ki. Rengeteget görgettem a közösségi médiás felületeket, ami megannyi keserűséget hozott a mindennapjaimba. Ha véletlenül sikerélmény ért, akkor biztosan találtam valakit, aki nálam is többet tudott. A saját irigységemmel kapcsolatosan arra jöttem rá, hogy mindig másokhoz mértem magam, jöttek is a tipikus mantrák: „Bezzeg neki összejött minden”. Azt feltételeztem, hogy az általam csekkolt embereknek tuti minden azonnal a sínen volt. Holott fogalmam sem volt arról, hogy mégis milyen háttérrel indultak, mielőtt elérték volna a céljukat.

Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam mások sikerének örülni, és a saját boldogságom is csak átmeneti volt. Sőt, szinte hobbi szinten űztem azt, hogy másokra hangosan vagy csak fejben megjegyzéseket tettem, mindössze azért, mert belülről emésztett a tudat, hogy neki több jutott. Beszennyezte a mindennapjaimat az, hogy keserű voltam, másokkal törődtem, ahelyett, hogy ezt az energiát magamba invesztáltam volna.

Irigység helyett motiváció

Bár mérhetetlenül rosszul hangzik, mégis először rá kellett vennem magamat arra, hogy mások boldogságának is örüljek, ne csak emésszen az irigység. Arról szó sincs, hogy emiatt drasztikus lépéseket tettem volna, de megpróbáltam a vállamon ülő kisördögöt elcsendesíteni, ami folyamatosan epés megjegyzéseket tett, amikor valakinek a boldogsága a szemem elém került.

Nem szeretnék álszenteskedni, hiszen még mindig vannak napok, amikor mérges vagyok a világra és a „szerencsésekre”, akiknek kijutott a jóból. Egyszerűen csak igyekszem, hogy más fényben lássam a dolgokat, és megpróbálom inkább motivációnak felfogni azt, ami másnak a sikere, és ezzel együtt örülni is neki.

Kezdetleges lépések a zöld szörny legyőzésére

Nem méregetem az életemet másokéhoz, vagyis kikövettem azokat, akiknek az életétől instant beindult a nyálelválasztásom, görcsbe rándult a gyomrom, majd hányinger kerülgetett. Inkább azt figyelem magamban, hogy jobb lettem-e valamiben, hiszen az irigység csak egy belső rossz érzés, amelynek nem kötelező ott lennie – de ha már ott van, akkor jóra is fordíthatom.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy jobb legyek saját magamnál. A mindennapjaimban különös gondot fordítok arra, hogy hasznosat csináljak, ahelyett, hogy órákon át bámuljam a telefonomon megjelenő tökéletes életeket, ami igazán addiktív tevékenységgé tud válni. Értékesnek tartok egy meditációt, egy sorozatot angolul, de akár a jógát, egy érdekes interjút is.

A lényeg számomra az, hogy semmiképpen se magamat okolva, mások boldogsága után sóvárogva töltsem el az időmet.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: