Horoszkóp, a nagy hókuszpókusz – Egy áltudomány, aminek túl nagy jelentőséget tulajdonítunk?

Az asztrológia elmélete szerint az égitestek aktuális állásából következtetni lehet egy adott időpontban bekövetkezett esemény jövőjének alakulására. Az asztrológusok különös megfogalmazású horoszkópokat használnak az emberek sorsának megjövendölésére: sokan még ma is úgy vélik, hogy a horoszkópok jó tanácsokkal szolgálhatnak olvasóiknak. Valóban így lenne? Vajon hogyan működnek? Füleki Boglárka elmondja kis pszichológiával megspékelt személyes véleményét.

Nem telik el úgy nap, hogy legalább öt-hat asztrológiával foglalkozó írással ne találjam magam szembe a közösségi médiában. Bevallom, szimpla kíváncsiságból én is rákattintok ezekre a tartalmakra, de legfőképp csak azért, hogy röhögjek egy jót. Az asztrológia több ezer éve még tudományos elmélet volt, de a logikusan gondolkodó emberek már akkor is kétségbe vonták az alapjait. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, sosem tartottam reálisnak, hogy a bolygók helyzete az egész életemet meghatározhatják.

Kezdeti fellángolás

Azonban egy időben az ismeretségi köröm és a közösségi média teljesen a hatalmába kerített, belemászott a tudatalattimba ez a horoszkóp mizéria. Azon vettem észre magam, hogy én, az örök kétkedő, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítok egy olyan szakterületnek, ami tudományosan nem is alátámasztott, és önmagában még pozitív értékekkel sem rendelkezik. Elemeztem például férfiak viselkedését a csillagjegyük alapján. Ha valaki elkövetett valami olyat, ami az általános leírásában szerepel, rögtön megijedtem, hogy na, tessék igaz rá.

A „mikor születtél?” kérdést pedig nem azért tettem fel, mert kíváncsi voltam hány éves, hanem azért, hogy dr. Google segítsen nekem agyturkászt játszani. Ha valamin megsértődött az illető, természetesen csakis azért lehetett, mert Halak jegyű volt, a totálisan kiszámíthatatlan viselkedést pedig a Vízöntő mivoltnak tulajdonítottam. Sajnos a végletekig felmagasztalt és teljesen harmonikusnak jósolt kapcsolatom a Szűzzel minden volt, csak nem tökéletes összhang. De sebaj, ugyanis az mindenképpen megnyugtató, hogy még találhatok magamnak egy csodáló Bikát. Természetesen maradt még valamennyi a realitás érzékemből, és a csillagjóslás iránti szerelmem csak hirtelen fellángolás volt.

Elsőre még szórakoztató volt a „Melyik kutya illik hozzád a horoszkópod szerint?”, de a sokadik „Ezek a leghazugabb csillagjegyek” és társaik, már nemcsak, hogy egynek se jó, de még kifejezetten bántó is lehet. A napi, heti, havi jövendölések óriási humbukok, leginkább csak az üresen maradt oldalak kitöltésére szolgálnak. Hallottátok például azt, hogy igazából 13 csillagjegy van, és rosszul számolják már több száz éve a Nap helyzetét az asztrológusok? Aki esetleg bánatos amiatt, mert szívtelen Baknak, kényszeres Szűznek vagy különc Vízöntőnek titulálják, ne aggódjon, hiszen elképzelhető, hogy nem is az a „valódi” csillagjegye.

Ami valójában a horoszkóp mögött van: Barnum-hatás

A horoszkópok sikerességének egyik oka az ún. Barnum-hatás, amely nem más, mint a személyes megerősítés téveszméje. A Barnum-hatás szerint egy adott egyén nagy valószínűséggel bármely felületes jellemzést hozzá illőnek fog találni, és az a meggyőződés alakul ki benne, hogy kifejezetten az ő számára készült, róla van szó. „Nahát, tényleg nagy választás elé kerültem!”, „Valóban megszakadt most egy fontos kapcsolat az életemben!” – gondolhatjuk a horoszkópot elolvasván. Pedig lényegében ez nem más, mint általánosított tulajdonságok halmaza, amelyek bármelyik személynek megfelelnek, megfelelhetnek.

Olyan ez, mint a hazugság. Ha túl sokszor hazudunk, a végére mi magunk is elhisszük, hogy igazat mondunk. Bár jó érzés bevenni az „el akarom hinni” tablettát, de jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy csak placebo. Ennek ellenére az asztrológia népszerűsége – csakúgy, mint a villámdiétáké – töretlen. Gyors megoldásban reménykedünk, pedig csak a felszínt súrolgatják.

További cikkek: