Gondolatok a belső ürességről

Képzőművészetben használt fogalom, többek között jellemző az óegyiptomi művészetre és a mór építészetre. Gazdagon díszített, minden szabad felületet mintával, ornamentikával töltöttek ki. De mi szerves köze van az életünknek egy művészettörténi szakzsargonhoz? A válasz jelenünk kettőssége: a társas magány és  szociális elidegenedés ténye, miközben egy nagy társadalmi, gazdasági és lelki horror vacui szereplői vagyunk.

Tárgyközpontúság

Kapitalizmus. Szabad verseny. Árháború. Kettőt fizetsz-hármat vihetsz. Mammutvállalatok. Amazon, Ebay. A pillanat, amikor megemlítesz valamit a telefonod közelében és 5 percen belül az arcodba tolnak adott termékről 20 reklámot. Reggel megrendeled, délutánra házhoz is hozzák. Ismerős, ugye? Nem célom a jelenség démonizálása, mert ez a téma sem fekete-fehér és kétségtelenül vannak előnyei. Azt viszont kijelenthetjük: kicsit elszaladt a ló a gazdasági versennyel. Mi sem támasztja alá jobban, mint a veszélyeztetett fajok növekvő száma, a folyton korábbra eső túlfogyasztási világnap. Három kattintás a materiális javak megszerzése és kis túlzással, az okozott öröm is pont eddig tart. Túl könnyen megszerezhetővé vált minden, ez pedig teljes értékvesztéshez vezet. Mert ilyen korunk hozzáállása: “élvezd, használd, dobd el”.  Nem azt állítom, hogy amish életmódra váltva kéne eldobni a 21. század vívmányait, csupán rávilágítani, hogy a felborult egyensúly visszaállításra szorul. Hiába van tele az életterünk zsúfolásig tárgyakkal, ha közben a lélek kong az értékek hiányától.

Digitalitás

Offline és online világ, két külön dimenzió. Valamelyik nap felmerült bennem a kérdés: Melyikben mennyit töltök? Tény, a munkám géphez köt, de némi önvizsgálatot követően be kellett ismernem: túlsúlyban van az utóbbi és úgy sejtem, statisztikailag a többséghez tartozom. Az állandó online jelenlét A) nagyrészt feleseges B) végtelen időrabló C) biológiai és pszichológiai szempontból is károsít. A social media függőséget már önálló betegségként kezelik. Rémületes mennyiségű információ feldolgozására kényszerítjük magunkat. Mások kirakat élete akaratlanul is hasonlítgatáshoz, ez pedig komplexusokhoz vezet.

Ez vezetett el a nyári 10 napos digitális detoxomhoz, amit ez a videó inspirált. Egyszerre volt nehéz és végtelenül felszabadító, nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid idő után abbahagytam. Most inkább arra törekszem, hogy egy  tudatos rendszert alakítsak ki a napjaimban, amiben helyet kap a korlázotott mértékű online jelenlét, többségbe kerül az offline. Mit remélek tőle? Megspórolt időt, újraértékelt, személyesen ápolt társas kapcsolatokat és minőségi elmélyülést a tevékenységeimben. 

Lelkiség

Mikor hallottad utoljára a gondolataidat? Mikor nem nyomta el számtalan magadnak generált program, a mindenhol-egyszerre-ott-lenni belső, fals szükséglete? Szerintem félsz, tudatalatt. Ahogy én is félek. Ahogy mindenki teszi. A csendben ott van a lehetősége, hogy szembesülj magaddal. Minden kellemetlen gondolattal, fájdalommal, az egész lényeddel komplexen. Az emberi agy úgy lett kitalálva, hogy kerüljön mindennemű fájdalmat, létrehozva a komfortzónák és pótcselekvések Kánaánját. 

Egy ideje kísérletezem a meditációval. Kegyetlen volt a felismerés, hogy 40 percig küzdöttem egy perc csendért a fejemben, mennyire nem vagyok a saját gondolataimnak sem ura. A koncentrációm a kezdéskor szertefoszlott: egy Bosch festményt megszégyenítő őrültek háza elevenedett meg a fejemben. Hangos volt és zavaros. Most már, sok gyakorlást követően egyre könnyebb a külvilági rétegeket lehántani magamról és élvezni a belső, csendes békességet.

Összegezve: legnagyobb kincsünk a szabadság, azonban ezzel meg kell tanulni élni. Nem azt jelenti, hogy amit csak megkaphatunk, azt meg is kell kapnunk. A szabadság a tudatossággal való bölcs bánásmód és ez csupán magánvélemény, de a kevesebb mindig több.

További cikkek: