Így lettem álmodozó énekesből vállalkozó 3-4 év alatt

Tapsviharban állni az éljenző tömeg előtt a színpadon, majd könnyeket potyogtatva hálát érezni. Aztán ez csak hobbi maradt. Noha 15 éven keresztül versenytáncoltam, országos és nemzetközi versenyeken dobogós helyezettként énekeltem, a rengeteg beletett munka egy lábtörés következtében elvesztette motivációját. 22 évesen 180 fokos fordulattal jelentkeztem programozónak a veszprémi egyetemre – a felvi.hu-n ez volt a legjobban fizetett kezdőállás. Bátraké a szerencse, na meg titkon azt is gondoltam, hogy a kevés pontszámom alapján úgysem fognak felvenni. A Veszprémi Utcazene Fesztivál egyik koncertjének közepette érkezett meg az „elérte a ponthatárt” SMS. Először röhögtem, aztán sokkot kaptam. Táncos, énekes karrier után programozni? Nem is tudom, hogy képzeltem.

Szeptemberben 4 év kihagyás után ültem be az iskolapadba, az egyetemet ekkor már 3 szakmával a kezemben kezdtem el: elvégeztem egy sportedzői képzést és táncedzőként dolgoztam, mellette apukám kérésére egy ékszer becsüs és drágakő meghatározó képzést, valamint és egy webdesign képzést is.

A négy év alatt nem mondom, hogy nem izzadtam vért, de nagyon is megérte, mert olyan szinten megváltozott az életem – jó irányba –, amit az egyetemi élet nélkül soha nem ismertem volna meg.  Tanulmányaim során rengeteg kapcsolatot építettem, az iskola rendezvényeinek szervezésébe is belefolytam, valamint HÖK-ösként is szerepet vállaltam – az egyetemi Ki-Mit-Tudokat sem hagytam ki természetesen. A hallgatói életről pedig elég, ha csak azok tudnak, akikkel együtt buliztunk. Az egyetem egy életérzés, és rengeteget tanultam nemcsak magamról, de az emberekről és az életről is. 2018-ban diplomáztam le, de még elvégeztem egy budapesti rendezvényszervező képzést is, mert közben az is megtetszett.

Amikor az informatikai diplomámmal bekerültem egy multihoz, és megtapasztaltam a 8:00-16:00-ig tartó életmódot, fél év után már éreztem, ezt nem fogom sokáig bírni. 2018 nyarán párommal, egy semmittevős, vasárnapi délutánon kitaláltuk, hogy ne lakást vegyünk, ami viszi a pénzt – nyilván hitelből, mi másból, ennyi idősen -, hanem egy vendéglátó egységet, ami pénzt is hoz. Tényleg ennyi volt a tervezés folyamata, meg is alapítottuk a Kft-t. Az állásom mellett elvégeztem egy vendéglátás szervező képzést: na, ott voltak már sírások néha, hiszen munka után még leülni és éjszakákon keresztül ELÁBÉ-kat és társait számolni nem épp a legfelemelőbb kikapcsolódás. De meglett.

A tervünkhöz szükséges ingatlanvásárlás már más tészta volt. Egy tökéletes világban ez biztos úgy menne, hogy „pénz – ügyvéd – papírok” és kész, de nem így történt, helyette jött a „tulajdonlap módosítás – alapító okirat módosítás – büntetés” trió. Annyi stresszt, fejfájást és sírást okozott, hogy nem kívánom senkinek. 1,5 év hosszadalmas papírmunka és rengeteg „rejtett költség” után, 2019 júliusában a nevünkön tudhattuk az ingatlant.

Így lettem álmodozó énekesből vállalkozó, röpke 3-4 év leforgása alatt. Sokszor nem volt még B-tervem sem. Csak cél volt kitűzve, és „meg kell csinálni” alapon mentem, mint egy felbőszült bika. 2018-ban kaptam meg az ország közönségdíját „Az év szabadúszója”-ként, ami egy felbecsülhetetlen elismerés. Természetesen ehhez kellett egy olyan társ is, mint a párom, Olivér, aki mindig mellettem állt, támogatott és elviselt, mert a stressz miatt sokszor nem voltam épp egy álombarátnő.

28 éves vagyok, és azt gondolom, az élet csak most kezdődik. Tele vagyunk tervekkel, ötletekkel, motivációval. Valószínű, ez a sok buktató és kihívás csak megerősített minket abban, hogy valami fantasztikusat teremtsünk, és éljünk azzal a képességünkkel, hogy igenis, bármire képesek vagyunk.

Ha Alsóörsön jártok, kukkantsatok majd be a Bitang Burgerezőbe, ami 3 olyan fiatal álma, akit az élet nem tudott megakadályozni abban, hogy ezt megvalósítsák. Várható nyitás 2019 ősz.

További cikkek: