Ilyen érzés 17 év után az első iskolapad mentes szeptember 1-je

Felkészültem rá és tudtam, hogy az idei más lesz, mint a hosszú évek óta megkezdett szeptember 1-jéim. Számomra a január helyett ekkor kezdődik egy újabb óriási, kalandokkal és célokkal teli új fejezet. Az egyetem elvégzését követő nyár, azaz az idei, szintén ennek szellemében telt. Igyekeztem, a szószoros értelmében kimaxolni az élményfaktort, na meg, hogy legyen benne valami „X” is. Úgy érzem, visszanézve a mögöttem lévő nyárra, hogy a kitűzött terv teljesítve lett.

Hogyan tovább és milyen kihívások várnak rám?

Az iskolapad helyét egy még meg nem talált, tanulmányaimmal egybevágó, fejlődéssel és tanulási lehetőséggel bíró pozíciót vonzok napról-napra magamhoz. Ez az első cél és ez valahol így van jól. A nyár margójára úgy éreztem, hogy megérdemlem azt a luxust, hogy idén nyáron én legyek a  fontos és, hogy azzal teljen, ami a lelkemnek a legtöbbet adja. Legyen ez spontán, kalandos, megismételhetetlen.

E varázslatos nyár után csak erre vágyom

Állandóságra. Rendszerre. Egy keretre. Hétvégére. De nem mókuskerékre. Nem arra vagyok kalibrálva. Úgy gondolom, senkinek sem kéne, csak van, aki elfogadja. Vagy muszáj elfogadnia. 6 éve szinte minden hétvégém egy műszaki áruház falain belül telik és igaz, úgy gondolom, hogy iskola mellett ez egy járható és minden szempontból kielégítő megoldás, azonban változásra vágyom. Kiszakadni az én, körülmények vagy jómagam teremtett mókuskerekéből. Vágyok a hétvégi randi estékre, összeülni a barátokkal, találkozni a rég nem látott családtagokkal. Kirándulni egyet. Felmenni a Gellért-hegyre. Utazni és kimozdulni. Együtt. Van, akinek ez az általános, számomra viszont minden.

Milyenek a hétköznapok?

Nyugodtak, harmonikusak. Olvasok. Alkotok. Írok. Házimunka. Főzök.
Nevetünk. Ölelünk.

Idilliek.

Azonban a nyári reggelek helyett egy pokrócba bújva olvasom aktuális könyvem, több kávé csúszik le cikkről cikkre. Új célok fogalmazódtak meg, olyanok, melyekre év elején bizonyosan nemet válaszoltam volna. Lehetetlenként deklaráltam.

Elfogadni a változást jó

Tárt karokkal vártam az idei szeptembert. Nem köszöntöm insta sztoriban, csak a szívem belsejében adom át magam az érzésnek. Jó, hogy egy eddig ismeretlen, új szellemben vághatok neki az én évkezdésembe.

Nyiss te is a változás felé, fogadd teljes szívvel. Legtöbb esetben minket szolgál. Ha mégsem, akkor nem értünk meg annak megértésére.

További cikkek: