Kalandom a sorozatokkal és a sorozatfüggőséggel

Na, szóval, az úgy kezdődött, hogy nyár elején otthagytam a munkahelyemet. Erre több, nagyon jó okom volt, amelyeket most itt nem fejtenék ki, ám azt fontos tudni, hogy nem rögtön egy következő állásba, hanem a munkanélküliség világába pottyantam át.

A munkanélküliség teret ad a sorozatfüggőségnek

Ez a munkanélküli állapot egy érdekes jelenség. Az embernek ott az egész napja, hogy munkát keressen és az előző betöltött állás után kicsit összekanalazza magát a következő megpróbáltatásokra. A legnagyobb dolgok, amik megszűnnek, azok a korlát és a rendszer, amelyek a mindennapokat meghatározzák és tulajdonképpen az ember „hasznosság érzésének” az alapját is adják.

Én olyan ember vagyok, aki szereti az idejét mindenképpen hasznosan tölteni, így olyan nagytakarítást csináltam, mint még soha, a nem létező ágyneműket is kimostam és jobbnál jobb ételeket főztem, sütöttem. Ha belegondolunk, ezek valóban mind hasznos feladatok, de az ember közben mégiscsak egyedül van. Amivel nem is lenne baj, hacsak a gondolatai nem akörül járnának, hogy: „Vajon lesz-e munkám? Ha igen, akkor milyen? Mit fogok csinálni, ha nem találok hamar valamit? Honnan lesz pénzem? …” Ezen kérdések teljes mértékű elnyomására van egy tökéletes megoldás: nézz sorozatokat! Így kezdődött rövid, ám annál súlyosabbnak mondható sorozatfüggőségem, melynek tökéletes táptalajt biztosított a Netflix és HBO Go előfizetésem.

Elharapódzott a sorozatfüggőség

Eleinte a híresebb, jobbnak mondott sorozatokat néztem, ezeket egy vagy maximum két nap alatt kimaxoltam. Nem volt nagy teljesítmény, hiszen néztem reggeli közben, fürdés közben, mialatt kevertem az ebédet vagy a sütemény tésztáját, a délutáni edzés közben és őszintén bevallom: szinte pisilni se mentem nélküle. Az is természetes volt, hogy este a sorozat szereplőinek beszélgetésén aludtam el, majd az elalvástól lemaradt részeket reggeli közben újranéztem. És sajnos gyakran a munkára való jelentkezésim közben is betettem a tabletet a háttérbe, hogy addig se legyek egyedül.

A jobb sorozatok végignézése után pedig jöttek a kevésbé igényes, gagyi sorozatok is, amiket általában mindenki átpörget, mert már a Netflix által feldobott képen is látszik, hogy időpocsékolás lesz. Én ezek közül is rengeteget végignéztem. Utólag visszagondolva ez igencsak ijesztő, ám ami még ijesztőbb az egészben, hogy a sorozatok egy részére nem is emlékszem. Még a címüket sem tudnám megmondani.

Az életmentő, leszokást segítő fogadás

Amikor a sorozatfüggőségem előrehaladott stádiumba lépett, szerencsémre érkezett egy életmentő fogadás, amit az egyik testvéremmel kötöttem. Ő is hasonlóképpen rajongott a sorozatokért, ám messze nem olyan elvetemülten, mint én. Kötöttünk egy fogadást, miszerint egy hónapig nem nézünk sorozatot. A mindennapi „teljesítményünket” egy közös jegyzetben dokumentáltuk, leírtuk a tapasztalatainkat. Így kezdődött a sorozatokról való leszokásom.

Azt tudni kell, hogy fogadásunkkor közösen nyaraltunk, így az igazi kihívás csak akkor kezdődött, amikor hazaértem és szembesültem a kis lakásom csendjével, amit eddig Joey, Barney vagy éppen Cuckoo (igen, képes voltam egy ilyen című sorozatot is megnézni) hangja nyomott el. Első nap a legmegdöbbentőbb a főzés csöndje volt. Ezt egy angol nyelvű podcast bekapcsolásával nyomtam el. A lelkemet pedig azzal nyugtattam, hogy ez igazán tökéletes lehetőség a hallott szövegértés gyakorlására. Megfogadtam, hogy ezt csak és kizárólag főzés közben fogom hallgatni. A többi házimunka csendben fog telni, hiszen mindenki azt mondja, hogy csendre szüksége van az embernek. És egyébként milyen igazuk is van!

Visszatért a régi hobbim is

A munkakeresésem haladt előre és meglepő módon sokkal jobb és szakmaibb pályázatokat sikerült leadnom, mint korábban, amikor még a háttérben mindig dumált valaki. Ám ami ennél is meglepőbb volt, hogy levettem a polcról a már meglévő könyveimet és olvasni kezdtem. Kislány koromban még nagyon szerettem olvasni, ám ez a szeretet a gimi alatt a kötelező olvasmányokra korlátozódott. Egyetem alatt már egyenesen könyvet sem akartam látni, mivel úgyis minden időmet a tankönyvek olvasásával kellett töltenem (stréber diák voltam…).

Szóval sorozatmentes időszakom visszaadta nekem a gyermekkori hobbimat. Ez szerintem önmagában is egy csodálatos dolog. A sorozatok sztárjai helyett különböző regények szereplőit ismerhettem meg részletesen. Hol az alkoholról való leszokásukról, hol pedig egy kávézó üzemeltetéséről szóló kalandjaikról olvashattam. Szerencsésen sikerült olyan könyveket is a kezembe vennem, amelyek egészen egyszerűen, de maximálisan feltöltötték a lelkemet. Megtanultam, hogyan kell örömjátékot játszani, vagy azt, hogy az ember anélkül nem lehet igazán könnyed és boldog, hogy ne tudná, mi a létezése célja. A könyvekbe bújás mellett pedig volt időm és terem ezeken a kérdéseken gondolkodni, hiszen megvolt a csend körülöttem.

Sokkal jobb sorozatok nélkül

Azóta a csend egyre nagyobb jelentőséggel bír számomra, egyre több igényem is van rá. A belvárosban élve nagyon sok zaj vesz körül, járnak a mentők, a rendőrök, az autósok a dugóban úgy dudálnak, mintha éppen egy nászmenetben vonulnának és egy- két hajléktalan részeg dala is felhallatszik a lakásomba. Korábban ezek mellé kapcsoltam be a sorozatokat. Utólag visszanézve azt mondhatom, szegény agyamat túltápláltam ingerekkel, melyek jól lefárasztottak. A könyvek és a csönd szeretete mellett a másik felszabadító érzés, hogy azt érzem, végre a saját életemet élem, és nem másénak vagyok a nézője.

Mikor lezárult a sorozatmentes fogadás, újra szabad volt a vásár. Elgondolkoztam, hogy mit fogok tenni újdonsült szabadságommal. Elsőre az jutott az eszembe, hogy semmit, hiszen annyira jól érzem magam a saját gondolatvilágomban, hogy nincs is szükségem mások dumálására. De eszembe jutott az is, hogy a teljes megvonás is csak egy ideig működik, mint tudjuk. Aki megfogadja, hogy soha nem eszik csokit, az egy-két hónap múlva több táblát fog felfalni (tisztelet a kivételnek 😊). Így arra jutottam, hogy meg fogom nézni azokat a részeket, amik azóta jelentek meg, hogy „tiszta vagyok”, de nem esem majd túlzásokba. Meg kell találni az arany középutat, mint minden másnál az életben.

További cikkek: