Karma is a b*tch? – A felsőbb erők hatása

Szentül hiszek egy felsőbb erőben. Mindenki úgy hívja, ahogy szeretné. Lehet ez sors, Isten, karma vagy valami igazán megmagyarázhatatlan erő, amely hat a mindennapjainkra. Szerintem nem szükséges mindig mindent megmagyaráznunk, van, amit csak el kell fogadnunk.

Sors vagy karma?

Mindig is úgy gondoltam, hogy az életünket nem csupán mi irányítjuk. Hiszek a sorsszerű találkozásokban, hogy minden okkal történik. Nem tudom megmondani, hogy miért ragaszkodom egy felsőbb erőhöz, hiszen nem lehet kézzel megfogni, nem logikus és semmi sem bizonyítja a létezését. Racionális ember létemre mégis meggyőződésem, hogy „valami van”.

Tisztán emlékszem arra, hogy nagyjából 8-9 éves lehettem, amikor édesanyámmal szóba került, hogy de jó lenne egy kistesó. Akkor leültetett és azt mondta, hogy ők két gyermeket szerettek volna, és ez sikerült is. Majd elmesélte nekem, hogy előttem megfogant egy magzata, azonban elvetélt. Elmagyarázta úgy, hogy annyi idősen is megértsem. Akkor felugrottam és azt mondtam, hogy de sajnálom, mert akkor lenne egy kistestvérem! Édesanyám annyit mondott, hogy „nem kislányom, akkor te nem születtél volna meg”.

Ez volt az a pont az életemben, amikor elkezdtem hinni abban, hogy nincsenek véletlenek. Majd számos olyan találkozásban volt részem, amely megerősítette a hitemet. A lelkitársammal egy olyan munkahelyen találkoztam, amit csak azért vállaltam el, hogy legyen pénzem. Az első kapcsolatom is egy olyan találkozásból indult, ami nem történt volna meg, ha a fesztivál közepén nem ötlik a fejembe egy semmiből jövő gondolat, hogy hintázni szeretnék.

Na és a karma?

A karmában egész egyszerűen azért hiszek, mert szeretném úgy gondolni, hogy a világ egyensúlyra törekszik. Egyensúlyra a jó és a rossz között. Hiszem azt, hogy ha jót adok, akkor az egyszer visszavándorol hozzám.

A jó alatt nem világmegváltásra gondolok, hanem egészen kicsi kedvességekre. Apró megjegyzéseket tenni, rámosolyogni egy idegenre, megtartani valakinek az ajtót, egy kis pénzt dobni az utcazenésznek, vagy csak segíteni felvenni egy sálat, amit leejtett valaki.

Miért gondolom, hogy visszahat minden tett?

Tapasztalom. Tudom, simán bemagyarázhatom ezt magamnak és nem feltétlenül kell misztikumokat állítani események mögé. De akkor is ezt akarom hinni! Szeretném úgy gondolni, hogy azért nem tört ripityára a telefonom, amikor pofára esett hat méter magasról, mert előtte utaltam egy kis pénzt egy beteg gyermeknek. Ugyanezen a példán élve egy másik beteg gyermeknek is utaltam egy kis összeget, majd néhány napra rá vettem egy kaparós sorsjegyet, és az amúgy szerencsétlen kezemmel sikeresen nyertem, többet, mint amit utaltam.

Viszont az ellenkezőjéről is tudok példát mondani. Volt olyan időszakom, amikor állandóan rosszmájú megjegyzéseket tettem és nem törődve másokkal, önző módon viselkedtem. Ez az időszakom nagyjából egy évig tartott. A következő évemben sokszorosan visszacsapott az élet. Rosszul megválasztott munkahely, az egészségem darabokban volt, abban az évben kétszer voltam temetésen és állandóan stresszeltem.

Egyensúly

Miután az élet folyamatosan boxzsáknak tekintett, úgy döntöttem, hogy jót szeretnék adni. Bár önző céljaim is voltak ezzel, mégis úgy gondoltam, hogy szeretnék jobb lenni önmagamnál, hiszem, hogy ha jobb leszek, akkor jobbat is kapok vissza.

Nem olyan régen kezdtem el felfedezni azt, hogy az élet „egyensúlyban” tart. Vannak napok, amikor történik néhány bosszús dolog velem, de az élet igyekszik kompenzálni.

Idén kiderült, hogy szükséges lesz egy műtét számomra. A természetes reakcióm az aggodalmaskodás volt, miért kell még ez is? Felkerestem egy orvost ajánlás alapján. Gyülekeztek felettem az esőfelhők és rosszul éreztem magam, hiszen az előző orvosom nem volt túl kedves hozzám, rossz tapasztalattal indultam. Ez az orvos azonban más volt, azonnal megnyugtatott és jó kedvvel jöttem ki a rendelőjéből, hiszen tudtam, hogy biztos kezekben leszek nála. Úgy érzem, hogy hiába történnek velem rossz dolgok, mégis mindig megoldódnak és kellemes fordulatot vesznek. Én ezt nevezem egyensúlynak.

Létezik vagy sem?

Elvakultan hiszek egy olyan erőben, ami kompenzál minket a tetteink alapján. Mindig is léteztek nehéz időszakok, azonban ha igyekszünk jót tenni, akkor a jó fog ránk visszaszállni!

Úgy gondolom, hogy az élet a sok jót meghálálja, és kimondhatatlanul hiszek abban, hogy bár történtek velem is rossz dolgok, mégis a vártnál jobban alakultak, mint ahogy vártam, amiért előtte jót cselekedtem.

És ha nem hat vissza? Nos, akkor szebbé tettem valaki napját azzal, hogy rá mosolyogtam. Az utcazenész pár forinttal többel tér haza, és valaki örülni fog annak, hogy a leejtett kedvenc sálját nem hagyta el.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

 

További cikkek: