“Kell mögém valaki, különben végem” – Egy, az életben eddig sikertelen fiatal vallomása

Minden fiatal életében eljön az a pillanat, amikor véget érnek vidám ifjú napjai és el kell kezdenie önállóan élni. Sokunknak a sok munka és fáradtság után hamar érkezik a siker, és a legtöbb sikeres és tehetséges embert támogatják a szülei, esetleg a barátai, vagy egy, a tehetségét felfedező neves ember. De mi a helyzet azokkal a fiatalokkal, akik bár próbálkoznak az élet minden színterén, próbálkozásaik rendre kudarcba fulladnak, nem érnek el sikert? Őket a legtöbb esetben nem támogatja senki sem.

Én mindössze fél éve kezdtem el az egyetemet, de inkább kudarcokban volt részem, mint sikerekben. Mindösszesen két hónap telt el, és azonnal világossá vált, hogy a szak, amelyre (kísérleti jelleggel) jelentkeztem, nagyon nem nekem való. És jelenleg fogalmam sincs arról, hogy mi legyek, mihez kezdjek az életemmel. A családom tagjai, akikkel élek, inkább visszahúznak, mint bármivel is motiválnának. Bármit teszek, önálló életre teljesen képtelennek tartanak, segíteni sem akarnak. A távolabbiak pedig nem tudnak.

Első diákmunkám alkalmával csúnyán leszerepeltem a feladattal, de megnyugtatást nem kaptam senkitől, és azóta akármibe is próbálok belevágni, sikertelenül végződik. Pedig mindig teljes erőbedobással küzdök, szívvel-lélekkel vágok bele a dolgokba. Akkor miért is nem sikerül? Talán, mert úgy soha nem lehet elérni a céljaidat, ha az egész világ ellened van. Mert anyagi támogatást nem kapsz senkitől, nem motivál senki, lelkileg és fizikailag gyenge, bátortalan és önbizalomhiányos vagy. Bár terveid vannak, azokat senkivel sem tudod megosztani, mert nem érti meg senki sem. Senki nincs, aki irányt mutasson neked. Sem párkapcsolatod nincs, sem a rokonaid nem értenek téged, és nem akarnak, vagy nem tudnak segíteni. Senki nincs, aki lökést adhatna, hogy szállhass, és ha véletlen zuhanni kezdenél, elkapna. Hát miért is akarnál élni a megszámlálhatatlan kudarcok után?!

Egy mentort akarok magamnak. Egy olyan embert, akinek nyugodt körülmények között, teljes diszkrécióval bármilyen tervemet megoszthatom, és ő foglalkozik velem. Aki tanácsokkal lát el, és anyagilag is támogat, hogy végigvigyem az utam, amíg el nem érem a célomat, hogy utána elengedjen, és önállóan is meg tudjam már csinálni, amit korábban nem. Mindemellett motivál is, és támaszkodhatok rá, ha valami nem sikerül. De mit is nyújthatnék cserébe ennek a hatalmas embernek, akinél a legfontosabb az, hogy megbízható legyen, és ne verjen át soha? Van amikor a világ végére is képes lennék elmenni egy ilyen emberért. De vajon tényleg ez kell a sikertelenebbeknek? Tényleg ez lenne a jó megoldás? És segítség ez az embereknek?

További cikkek: