Lehet a magyar irodalomból divatot csinálni? – Interjú a Vates ruházati márka megálmodójával, Csányi Péterrel

Fotó: Varga Domonkos

Csányi Péter és Bárány Bence munkájának köszönhető az egyre népszerűbbé váló, identitásalapú, hazai ruházati márka megszületése: a Vates. A pólókról a magyar irodalom legnagyobb váteszei, hősei néznek vissza ránk, hogy ne csak tankönyveinkben találkozhassunk Babits, Radnóti, Petőfi, Kosztolányi, József Attila vagy Ady arcképével és az általuk közvetített értékekkel. Mi inspirálta a 24 éves Csányi Pétert a márka létrehozására, és milyen értékeket közvetít a brand? Interjúnk következik. 

Mikor született meg a Vates alapötlete? 

Maga az ötlet még a középiskolás éveim végén fogalmazódott meg bennem, körülbelül 4-5 éve. A vicces az, hogy a gimnázium legelején még egyáltalán nem érdekelt a tanulás. Főleg az irodalom órák például hagytak hidegen, de annyira, hogy szerintem még három teremmel odébb is érezhető volt rajtam. Bevallom, emiatt a magyar tanárom eleinte nem is kedvelt. Aztán amikor 9. osztály elején kötelező olvasmány gyanánt elolvastam Shakespearetől a Vihart, lassan megváltozott bennem minden. Onnantól kezdve váltam nyitottabbá az irodalomra, és ezáltal a világra is. Rájöttem, hogy az irodalom órák valójában a mi világlátásunkról, befogadásunkról és nézőpontunkról szóltak a közös beszélgetések által. Megtanultuk, hogy a történetetek, versek befogadása különböző, és pont ez a különbözőség jelenti az irodalom szépségét – mindenkinek más, mindenkinek máshogy szép. Ekkortájt tört be egyébként a slam poetry és a slash irodalom is, természetesen ez csak fokozta a költészethez való vonzalmamat – körülbelül ekkor fogalmazódott meg bennem a Vates ötlete. 

Mikor váltottál át a gondolati szintről cselekvésre? Mi ösztönzött arra, hogy belevágj az ismeretlenbe?

Az érettségi után Londonba költöztem a tanulmányaim miatt. Az egyetem befejeztével 2018 szeptemberében egy nagyvállalatnál kezdtem el dolgozni, ahol már a legelején éreztem, hogy ezt az életmódot és struktúrát nem nekem találták ki. Nem szerettem, hogy az emberek eleve úgy fejezték ki magukat, hogy oda be kell menniük, és azt sem kedveltem, hogy állandóan azt hajtogatták, nem szeretik csinálni – mégis csinálják. Persze csak a szükséges minimumot. Én is szörnyű munkaerő voltam, hiszen amint rájöttem, hogy ez így működik, én sem akartam maximumot nyújtani. Sőt, nálam a 9-től 17-ig 9-től 14-re redukálódott: ha nem volt dolgom, nem ültem az irodában csak azért, hogy a képernyőt bámuljam. Azt éreztem, hogy a szabadságomat és a képességeim fejlesztését pocsékolom így el. Egy évet sem voltam egyébként multis környezetben: 2018 decemberében már nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy mi mást csinálhatnék – végül úgy döntöttem, hogy visszanyúlok a középiskolában megfogalmazódott ötletemhez.

Mi rejlik pontosan a Vates név mögött? 

A Vates szó pontos jelentése küldetéstudattal rendelkező költő. A magyar irodalom nagyjai pedig mind-mind váteszek voltak. Ahogy József Attila fogalmazott magáról, az a többiekre is igaz: ők egész népünket tanítják/tanították nem középiskolás fokon. A jelentőségükből adódóan pedig mindenki ismeri őket, hosszú évtizedek óta tanulunk róluk. Még ha nem is vesszük észre, mindennapjainkban indirekt módon, észrevétlenül ott vannak: nincs település Ady Endre utca nélkül, a Parlamentnél is József Attila szobor van, a költészet napjával pedig kivétel nélkül az összes médium foglalkozik. Miért ne lehetnének a ruháinkon is, miért ne ünnepelhetnénk a művészeket így is? Hiszen az öltözködés is az önkifejezésről szól: mindannyian olyan ruhákat veszünk, amelyek stílusuk által hovatartozásunkat, identitásunkat és értékeinket közvetítik. A fiatalok körében divatossá, szexivé, menővé szeretnénk tenni a kultúrát és az általa hordozott értéket. A Vates tehát nemcsak egy pólóról szól, hanem a rajta szereplő kulturális hátterű üzenetről is. A kultúra adja az identitást, mi pedig a kultúrához visszanyúlva adunk ruházatot. Így szeretnénk jelentést és valódi tartalmat csempészni a hétköznapokba.

Fotó: Csányi Péter

Fotó: Magyar Laura

Fotó: Csányi Péter

Ilyen fiatalon, 24 évesen még senki sem bővelkedik évtizedes tapasztalatban. Kezdő startupperként milyen nehézségekkel kellett szembenézned? Féltél-e a kudarctól, a bizonytalanságtól? 

Egy percig sem kételkedtem a Vates sikerében. 2019 januárjában eleinte csak egy idézetes, gondolatébresztős Instagram oldalt indítottam el inspirálásként, illetve azért is, hogy felmérjem, lehet-e igény egy hasonló kaliberű ruházati márkára. A mai napig bőven heti 80 óra felett dolgozom, de mégsem érződik annyinak, hiszen a sajátom: magamnak dolgozok, nem pedig másnak. Egy nagyvállalatnál az idődet cseréled el arra, hogy fizetést kapj, egy saját projektnél viszont értelemszerűen az eredmények termelik a bevételt – ez viszont nem csak a befektetett időtől függ. Papíron nem értek se weboldal készítéshez, se keresőmotor optimalizáláshoz, se marketingszöveghez, de szerencsére egy olyan világban élünk, ahol az interneten minden fent van, laikusként is meg tudtam oldani, bele tudtam tanulni. A designok elkészítéséhez viszont egyáltalán nem értek: februárban kötött össze egy ismerősöm Bárány Bencével, aki egy személyben grafikus és slammer. Ez pedig azért szuper, mert így nagyon hasonlóan gondolkodunk a projekt értelméről és üzenetéről. Az első kollekció grafikáit sok ideig vitattuk, három hónapba tellett, míg a Bence elkészült velük.

Noha a kezdeményezés még nagyon új, töretlenül haladtok felfelé. Milyen jövőbeli terveket tűztetek ki célul? 

Mindenképp szeretnénk a továbbiakban második kollekciót is, pár napja bővítettük ki az elsőt. Jövőbeni terveink között szerepel egyébként az is, hogy egy meglévő márkával egyezségre jussunk annak érdekében, hogy a virtuális teren kívül a polcokat is meghódíthassa a Vates. Igen, még nagyon friss és új minden, ezért is szeretnénk minél több fiatallal megismertetni a kultúra szépségét és értékét. 

További cikkek: