Lehet, hogy a féléves szabály tereli jó irányba az életedet?

Rengeteg helyen látjuk, olvassuk, halljuk, hogy „legyél tudatos”, „olyan dologra ne pazarold az időd, amit nem szeretsz, ami nem hoz örömöt”. Azonban sajnos vannak olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy félretolni, és úgy tenni, mintha nem is léteznének. Például nem mondhatjuk, hogy nem fizetjük be a villanyszámlát, mert nekünk ehhez most nincs kedvünk.

Fontos, hogy akarjunk döntést hozni

Viszont van, amiben fontos, hogy tudjunk és akarjunk döntést hozni. Csak hogy két fontos területét emeljem ki az életnek: karrier és párkapcsolat – képtelenség, hogy ezeket ne mi akarjuk irányítani.

Az idősek mutatták meg nekem, milyen fontosak a döntéseink

A korábbi munkám során sok időt töltöttem idős emberekkel. Mivel pszichológusként a szakmám alapját a beszélgetés adja, nagyon sok élettörténetet ismerhettem meg. Voltak közöttük vidámak és szomorúak, motiválók és kevésbé motiválók egyaránt. De volt valami, ami az összes idős asszonyban és bácsiban közös volt: ahogyan mesélték a történetüket. A szemükből egyértelműen látszott, hogy az élet, amit éltek, az volt-e, amit fiatalkorukban megálmodtak. A történetek fő témája mindig a család és munka volt. Aki ezeken a területeken elérte, amit szeretett volna, az csillogó szemekkel mesélt. Voltak köztük, akiknek a tekintetéből érződött, hogy legszívesebben kivetítenék a falra életük képkockáit, csak hogy megmutathassák: így is lehet élni.

Miközben hallgattam a történeteiket, elgondolkodtam, hogy hogyan lehetséges az, hogy míg valakinek megadatik az elégedettséget hozó élet, addig másnak nem. Ez pusztán szerencse lenne? Vagy predesztináltak vagyunk egy bizonyos életútra és azt kell bejárnunk? Persze sokan azt gondolják, hogy igen, hogy azt kell elfogadnunk teljes mértékben, amit kapunk. Nos, aki az utolsó állítással egyetért és elengedi a felelősséget, hogy saját sorsának kovácsa legyen, az ne olvasson tovább, mert számára nem lesznek tanulságos információim. Aki ezzel szemben azt gondolja, hogy önmaga formálja életét és tehet azért, amivé válni szeretne, az olvasson tovább, mert előfordulhat, hogy talál magának segítséget ebben.

Fél év elég arra, hogy tudd, jó irányba tartasz-e

Tehát, miközben hallgattam az életutakat és azon filozofáltam, hogy hogyan formálhatnám én is olyanná a jövőmet, amilyenné szeretném, eszembe jutott egy régi történet egy férfiről, aki féléves ciklusokra osztotta az életét. Ezt kiváltképp a szerelmi életében alkalmazta, és minden barátnőjének fél évet adott, hogy eldöntse, ő lesz-e a jövendőbeli-né. Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy ebben a történetben nem arról van szó, hogy a férfi csupán szoknyapecérkedett, mert félévente be akart újítani egy új szoknyát, hanem arról, hogy tudatosan kereste a feleségét, tudatosan építette a jövőjét. Kitűzött egy célt, és annak érdekében cselekedett. Az adott fél év éppen elég arra, hogy a rózsaszín köd után beleshessünk a fekete-fehér valóságba és döntést hozzunk arról, hogy a célunk felé haladunk-e.

Így döntöttem én is a féléves szabály mellett

Persze ehhez az első és egyben legfontosabb lépés, hogy legyen kristálytisztán megfogalmazott célunk. Enélkül nincs értelme tovább gondolkodni sem. Ha megvan a cél, igyekezzünk minél jobban abba az irányba haladni. Ezután jön a „féléves szabály”. Gondoljuk át, monitorozzuk az életünket és hozzunk döntést arról, hogy az aktuális állapot megfelel-e a céljainknak. Ha nem, akkor engedjük el!

Én kipróbáltam, és teljes biztonsággal állíthatom, hogy megéri 6 hónap után újragondolni az aktuális állapotot. És az is biztos, hogy a jövőben is ugyanígy fogom csinálni. Alkalmazni fogom a „féléves szabályt”, és bízom benne, hogy 50-60 év múlva én is csillogó szemekkel mesélhetem majd el az életemet.

További cikkek: