Lehet, hogy több vidék kellene a Földnek?

Vidéken felnőni nem egyszerű. Nincs minden sarkon non-stop, valamint nem lehet felugrani a 4-6-ra, hogy körbejárhassuk a környéket. Ahhoz, hogy valamit elérjünk, mindig tenni kellett. Meg kellett mozdulni, aktívan kellett cselekedni. Mit is jelent ez?

Azt, hogy a zöldséget és gyümölcsöt mi teremtettük meg magunknak, elsősorban azt ettük, ami elérhető volt. Szezonálisan. Ha valami elfogyott a hűtőből és korán bezártak a boltok – mert vidéken ez szokás –, akkor kreatívan fel kellet használni azt, ami a hűtőben volt, így persze ételpazarlás sem történt.

A húst is mi neveltük. Meg kellett várni, míg a háziállat megnő, addig bizony nem volt habzsi-dőzsi minden nap. Jobbik esetben ki kellett húzni annyi fagyasztott áruval, amennyit sikerült feldolgozni.

A vizet értékeltük, mert tiszta volt. Frissen jött a kútból. Ugyanakkor tudtuk, hogy nem szabad pocsékolni, mert a vízkészlet véges.

Ezt a Földet, amin élünk, pedig csak az unokáinktól kaptuk kölcsönbe. Pont ezért fákat és virágokat ültettünk minden évben, hogy a méheknek is legyen életterük, hogy legyen termés. Ha nem élünk összhangban a természettel, akkor nekünk sem lesz semmink, és ezt mi vidéken mindig tudtuk.

Nyáron nappal kint játszottunk és dolgoztunk a kertben, mert élveztük, hogy meleg van és nincs megfagyva a föld. Tudtunk teremteni, alkotni. Este sem mentünk be, csak élveztük a csillagokat, a tábortüzet, a zenét és a közös pillanatok megélését. Télen sem volt gond a hideggel, kimentünk fát vágni. Mert az bizony melegít, nem volt szükségünk egész nap gázra.

Ha viszont mégis megfáztunk, megtanultuk, hogy fűben-fában is orvosságra lelhetünk. Nem nyúltunk egyből gyógyszerhez, helyette mézet ettünk és igazi füves teákat ittunk. Hagytunk a testünknek időt, hogy felépüljön. Ma már a reklámok is arra biztatnak bennünket, hogy savlekötőt vegyünk be, hogy még többet fogyasszunk, és ne törődjünk a testünkkel.

Vidéken törődtünk a közvetlen környezetünkkel. Újrahasznosítottuk azt, amit lehetett. Elhasznált műanyag csövekből virágágyasok, gumikból hinták készültek, valamint retro ruhák szabásvonalaiból lettek a legmenőbb új szoknyáink.

Azért írom le mindezt, hogy mindannyian elgondolkodhassunk. Vajon miért nem védjük jobban a saját testünket és környezetünket? Ha hagyjuk, hogy a behatások döntsék el helyettünk, hogy mi jó és mi értékes, akkor hogyan dönthetnénk el mi, emberek, hogy mi élteti a Földünket? Egyes iparágak szekciói többet ártanak, mint használnak. Érdemes ezen elgondolkodni.

Meg azon is, hogy lehet, hogy több vidék kéne a Földnek, és nem pont szégyellni kellene azt? 

További cikkek: