Levél a gyerekkori önmagamnak

Kedves olvasó, jogosan kérdezheted, hogy ennek mi értelme. Minek levelet írni a jó pár évvel ezelőtti énnek? Hiszen ami megtörtént, azt nem lehet nem megtörténtté varázsolni. Ami elmúlt, azt nem lehet megváltoztatni. Bizony, nem lehet – nem is ez a cél -, viszont a tisztánlátásban és az önértékelésben nagyon is segít. Jó néha számot vetni egy elmúlt évtized felett, tegyük azt bármilyen formában: gondolatban vagy írott verzióban. Szívből ajánlom neked is!

Kedves 10 évvel ezelőtti én!

Te 13 vagy ott, én 23 itt. Nagyon fiatal voltál még akkor – bár nem tagadom, még most is. Megosztanék veled egy évtizednyi gondolatot, amik úgy gondolom, hasznodra fognak válni a későbbiekben. Ezeket akkor még nem tudtad és nem láttad – furcsa is lett volna, 13 évesen még nem vagy felnőtt, zavarba ejtően máshogy láttad a világot.

Először is, az a tökéletesség, amire olyan nagyon törekszel, nem létezik. Tudom, hogy szeretnél legek legje lenni: a legokosabb, a legjobb, a legsportosabb, a legszebb, a legolvasottabb – és még sorolhatnám. Eszméletlen, hogy mennyit tudsz görcsölni a külsőségeken és az elvárásokon. Csak fogom a fejem! A matekot és a fizikát kérlek nyugodt szívvel engedd el: nem éri meg stresszelni rajta még akkor sem, ha édesapád fizikus. Ha nem érdekel, ne pazarold rá az idődet, ne forszírozd magad olyan dolgokkal, amiket nem élvezel. Nem az iskolai tananyag fog felkészíteni téged arra az életre, ami ott kint vár rád. Bár tény: megpróbálják majd elhitetni veled, hogy mindenből jónak kell lenned, mert csak akkor fogod valamire vinni az életben, ha szorgalmasan biflázol. Nos, ez nincs így. 

Az évek során sokféle emberrel fogsz majd találkozni. Lesznek olyan emberek, akik a semmiből fognak majd neked segíteni és adni, és akiknek te is a semmiből fogsz segíteni és adni. Ezek az emberek az egész életedet végig fogják kísérni, mert már egész fiatalon rájöttél, hogy az értékes emberi kapcsolatok teszik boldoggá az embert – nem pedig az álommunka, az álomlakás vagy az álomnyaralás. Noha vesztettél el barátokat, az igaziak megmaradtak – azokban sok közös munka van.

Persze lesznek olyan emberek is, akik majd azt éreztetik, hogy feletted állnak. Senki sem áll senki felett. Az évek során sokszor fogod majd azt érezni, hogy egy szempillantás alatt be akarnak skatulyázni és meg akarják mondani – ha nem is ilyen direktben -, hogy hol a helyed, és hogy mi az, ami neked való. Lesz olyan, akit tényleg csak a jótett vezérel, de lesznek olyanok is, akik „erőszakkal” próbálnak majd az általuk determinált útra rángatni. Ne hagyd magad megvezetni, egyik esetben sem! Ne félj meglátni azt, ami valóban érdekel, még akkor sem, ha előre tudod, hogy mások csak nevetni fognak rajta. Mert ugye sokszor gondoltál bele abba a fülsiketítő kacajba?

Szerencsére sok hibát fogsz elkövetni, és rengeteget fogsz belőlük tanulni: fogsz győzni és veszíteni is. Pár dolgot csak számtalan hiba és fájdalom árán fogsz majd megtanulni: például azt, hogy a szavak azok csak szavak. Mindenki mond mindent, állandóan – bizony, te is nagy álmodozó vagy! -, de nem szabad csak és kizárólag arra figyelni. Beszéljenek inkább a tettek – az élet minden területén.

Őszinte leszek, sokszor fog megfordulni a fejedben, hogy inkább feladod, otthagyod, abbahagyod és befejezed – de mégis végig fogod csinálni. Különös, mert a 10 évvel későbbi éned nem feltétlen mondja azt, hogy mindent, minden körülmények között végig kellett volna csinálnod. Az évek tanították meg neked is, hogy a reálisan látó szemüveget néha bizony fel kell venni. Tudni kell, hogy mi az, ami megéri, hogy végigcsinálják.

Ideje lenne belátnod azt is, hogy az első megérzéseid nem csalnak. Össze sem tudod számolni a két kezeden, hogy hányszor nyomtad el őket, ugye? Tudom. Remélem hamarosan leszoksz erről a rossz szokásodról.

A tíz évvel későbbi éned csak egyetlen egy feladatot állít eléd, mégpedig azt, hogy gátlások nélkül élvezd az életet.

Az utolsó pár tanácsom pedig az egész életre vonatkozik: mondd ki! Tedd meg! Kérdezd meg!

Üdvözlettel,

a felnőttkori önmagad

További cikkek: