Magunkat is mérgezzük a túltolt pozitivitással

Akár követünk motivációs oldalakat, akár nem, az ismerőseinken keresztül percek alatt belefuthatunk pár jellegzetes képbe a közösségi médiában. „Csak mosolyogj!” „Küzdj az álmaidért, soha ne add fel!” „Kerüld a negatív embereket, ők csak lehúznak!”

Ezek a mantrák annyira erősen hatnak ránk, hogy az évek során a belső monológjainkba is beépültek, öngerjesztő folyamattá váltak bennünk. Néha már belülről érezzük a mosolykényszert, és a saját, negatívnak tekintett érzelmeinket is eljelentéktelenítjük azzal a gondolattal, hogy az élmény, ami fájdalmat okozott, rosszabb is lehetett volna, és valójában túlreagáltuk. Nyugtathatjuk magunkat, hogy a tervünk azért nem sikerült, mert nem akartuk eléggé, de ezzel csak tovább fokozzuk a bennünk fortyogó bűntudatot.

Úgy látom, mintha a mérgező pozitivitás azt a szerepet töltené be az emberek életében, amit korábban a vallás: reményt, megnyugvást, látszólag egyszerű megoldást kínál szinte bármilyen élethelyzetre. Vannak a lelkészek helyébe lépő trénerek, előadók is, akiknek a szavait százezrek isszák a közösségi médiafelületeken. Jöhet betegség, szakítás utáni rosszkedv vagy sikertelen fogyókúra, minden alkalomra jut egy jól hangzó instant bölcsesség, egy légbőlkapott idézet, aminek a megosztásával egy pillanatra úgy érezhetjük, tettünk egy lépést a siker felé.

Ezek a mondatok a teljeskörű megértés illúzióját adhatják és pillanatnyilag megnyugtathatnak, de nem motiválnak, és nem segítenek abban, hogy jobban bízzunk magunkban. Azért van mégis ekkora igény rájuk, mert önigazolást adnak, és azt éreztetik az olvasóval, hogy a probléma éppen annyira egyszerű, mint a kínált megoldás. Látszólag nem kell gondolkodni, változtatni, leszokni a dohányzásról vagy lemondani az esti sörről; nem kell mozogni, időben lefeküdni és dolgozni magunkon – elég csak megosztani a képet és rácsodálkozni, hogy milyen igaz.

Pedig rosszkedvűnek lenni, félni, hibázni mindannyiunk életének része. Természetes, hogy nem tudunk mindig száz százalékon teljesíteni, és az is, hogy van, ami túlterhel, felzaklat minket. Azt se felejtsük el, hogy a stressznek és a szorongásnak is van egészséges mértéke, a negatívként emlegetett érzelmek pedig minket szolgálnak. A félelem, a kétségbeesés, az elveszettség, a tanácstalanság és a harag mind-mind jelzésértékű. Jelezhetik azt, hogy törődünk a környezetünkkel a határaink átlépését, a változtatni akarást. Ráébreszthetnek arra, hogy valami nincs rendben.

Ha elrejtjük, tagadjuk ezeket az érzelmeket, egyúttal tápláljuk is azokat, de ha meg tudjuk nevezni őket, és át tudjuk adni magunkat nekik, azzal átvehetjük felettük az irányítást. Természetes, hogy egyszer nagyon jó irányt vesz az életünk, másszor pedig fájdalmas kudarcok érnek minket, egy kizárólag pozitív szemlélet viszont azt jelentené, hogy kizökkenünk ebből az egyensúlyból. A kudarcok és a velük járó fájdalom elkerülhetetlen, a menekülőút keresése helyett pedig inkább azon kellene dolgozunk, hogy megnyíljunk saját magunk előtt, együttérezzünk magunkkal, és ne próbáljuk eltemetni az érzelmeinket, például hírfolyam-görgetéssel.

Az, hogy minden csak hozzáállás és akaraterő kérdése, egy veszélyes álláspont, hiszen például egy traumatizált fiatal nem kerülhette volna el a vele történt szörnyűségeket akkor sem, ha pozitívabban állt volna hozzá, vagy jobban el akarta volna kerülni. El kell fogadnunk, hogy nem minden minket érő tényezőre vagyunk befolyással, és ezek a külső hatások legalább annyira meghatározzák a sorsunk alakulását, mint a hozzáállásunk.

Akár egy külső körülmény, például a klímaváltozás miatt érezzük kiszolgáltatottnak magunkat, akár egy személyes élmény okoz nehézséget, a szembenézésben segíthet, ha a bennünk lévő érzéseket megosztjuk egy olyan emberrel, akiben megbízunk. Egy bizalmas külső szemlélő nemcsak más nézőpontból adhat megnyugtatást, hanem értékelő, támogató mondatokkal felülírhatja a motivációs képek bennünk visszhangzó mantráit is.

Azoknak az embereknek a tevékenységét, akik biztos módszert kínálnak arra, hogyan legyél önmagad, vagy arra, hogyan legyél sikeres, érdemes fenntartásokkal kezelni. Ezekre a kérdésekre egyedül te tudhatod a választ.

A pszichológiával foglalkozó oldalak az utóbbi időben egyre gyakrabban veszik elő a mérgező pozitivitás témáját, a tudományos hátterű pozitív pszichológia pedig önismeretre ösztönöz, ráébreszt a saját működésedre, segít átlátni a benned lévő, akár kuszának tűnő érzelmeket, és nem késztet arra, hogy ezeket elfojtsd magadban. Egy jó módszer lehet a hálanapló vezetése is, amiben összegyűjthetjük, hogy a mögöttünk álló időszakban miért lehettünk hálásak.

Amit pedig minden helyzetben megtehetünk, hogy igyekszünk kihozni a legtöbbet a körülményeink adta lehetőségekből. Ez pedig néha azt is jelentheti, hogy feladunk valamit, és elismerjük, hogy abban a helyzetben eddig terjedtek a képességeink.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Írd meg te is a sajátodat az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: