Mamahotel – Menni vagy maradni?

Pszichológiai tanulmányok gyakori témája a kamaszkor kitolódása és ennek hatásai, tehát a „Miként csúszik el az élet komoly döntéseinek jelentős hányada a harmincas évekre?” kérdéskör boncolgatása.

Az egyetemi évek késleltetik a költözést

A jelenség létezését nem vitatja senki, a következmények jelentőségét viszont mindenki máshogy értelmezi. Mivel sokan döntenek a továbbtanulás mellett, legkorábban a húszas évek közepén lesz lehetőségük az első állandó munkát elvállalni, a családalapítás és a házvásárlás pedig még későbbre tolódnak. Az egyetemi évek minden család számára megterhelők anyagilag, aki teheti, inkább a szülői fészekben marad, vagy az egyetem elvégzése után dönt úgy, hogy hazaköltözik. A szakirodalom utóbbiakat nevezi Bumeráng Generációnak, angol nyelvterületen a sokkal kevésbé elnéző KIPPERS (kids in parents’ pockets eroding retirement savings) kifejezést használják.

Gyakoriak a mamahotelek

Az otthonlakás, avagy a „mamahotel” egy globális jelenség, Nagy-Britanniában a fiatal felnőttek negyede lakik még a szüleivel, Olaszországban, Szlovákiában, Horvátországban pedig 30 év körül van az átlagéletkora az otthonról kirepülő fiataloknak, és Magyarországon sem sokkal alacsonyabb ez a szám. Mamahotelben maradni kényszerből vagy kényelemből lehet, ám sokan gondolják a kényelemből maradók közül, hogy kényszerből maradtak.

Van, hogy indokolt a maradás

A társadalom szerint húszévesnek lenni a legjobb, hiszen nem kell komoly felelősséget vállalni, elég a mának élni. Valójában saját magunkat kell felfedeznünk, az utunkat és helyünket kell megkeresnünk a világban, és ez korántsem egyszerű. Eközben évek óta jól működő párkapcsolatok is tönkremehetnek, ha a felek rájönnek, hogy nem egyfelé vezet az útjuk. Ez így helyes és természetes. Mindezek tetejébe szinte lehetetlen elsőre olyan munkát vállalni az egyetem után, amit szeretünk. Időre van szükség, hogy megtaláljuk a nekünk szánt Start vonalat az élethez. Amíg ennek a játszmának a végére nem érünk, a szülőkkel való egy fedél alatt élés megalapozott, hiszen mozgásban vagyunk, változtatni akarunk és jobbá szeretnénk tenni az életünket, nem csupán tétlenkedünk.

A kényszerből maradók oka a gazdasági helyzetből adódik. Nehéz munkába állni rögtön diplomaszerzés után, kezdő fizetésekből pedig nemhogy házat, de olykor albérletet sem lehet fenntartani. Önállósodni nem egyszerű, még segítséggel sem, legtöbbeknek pedig még egy minimális támogatást sem tudnak biztosítani a szülők. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ország keleti felén többen élnek a szülői házban, mint Budapesten és környékén.

Van, hogy nem indokolt a maradás

Probléma akkor adódhat, ha megelégszünk a langyos vízzel, ha a „tudom, hogy nem itt akarom leélni az életemet, nem vele, de most még elvagyok” mentalitást követjük. Életünk legmeghatározóbb eseményei 35 éves korunkig történnek velünk. Ha halogatunk, akkor harmincas éveinkre hirtelen a karrierépítés, partnerválasztás és gyermekvállalás nyomásai alá egyszerre kerülhetünk.

Hogy miért lakik valaki otthon már évekkel azután is, hogy munkába állt?  Nos, erre mindenkinek más oka van. Elenyésző azon Matthew McConaughey-k száma az Anyám nyakán-ból, akik végleg szeretnének a szülőkkel maradni.

Vannak, akik csupán kényelemből képtelenek leválni az otthon nyújtotta problémamentes életről. Egyszerűen nem érzik késznek magukat, képtelenek megbirkózni a szembejövő kihívásokkal és feladatokkal. Bizonytalanságfóbiában szenvednek, sokáig ülnek a gondokon, végül fellélegeznek, hiszen azok – szülői segítséggel – megoldották magukat. Ugyanezen emberek ugyanakkor elvárnák otthon, hogy felnőttként kezeljék őket, hallgassák meg a véleményüket. Szülői szemmel a felállás azonban nem sokat változott, csak immár nem játékokat adnak karácsonyra, hanem parfümöt. Ez természetesen a családon belül feszültségekhez vezethet, továbbá – ahogy egy éve már a Guardian is megírta – az otthon maradt felnőttek befolyásolhatják a szülők jólétét is.

Van, hogy a szülők tartják otthon a gyerekeket

Persze nem csak a gyerek, a szülők is fontos tényezők a történetben. Nem szabad elfelejteniük, hogy nem lesznek ott örökké megoldani a problémákat. Egy szülő definíció szerint nem az, aki retteg attól, hogy kirepül a gyereke és egyedül marad további életcél nélkül. Válás vagy rossz párkapcsolat esetén a szülő nem használhatja a saját gyerekét partnerpótlékként, és soha, de soha nem zsarolhatja, vagy manipulálhatja a gyerekét érzelmileg olyan mondatokkal, mint „egy felnőttnek is szüksége van a szülei segítségére”. Az ilyen környezet bizonytalanná és tehetetlenné tesz.

Jól látszik, hogy a mamahotel jelenség igencsak sokrétű, sok nézőpontból is megközelíthető. Ki-ki döntse el maga, hogy meddig marad!

További cikkek: