Mamahotellakó fajok – Nem lakjuk mind ugyanúgy a mamahotelt

Növekvő albérletárak, lakástakarékok állami támogatásának megszűnése, lehetetlennek tűnő lakásvásárlás, anyagi kilátástalanság, kitolódó kamaszkor, diplomahalmozás, lustaság – számtalan oka lehet annak, hogy egyre több fiatal ragad a mamahotelben, avagy a családi fészekben. Ideje kicsit szétnéznünk és megismerkednünk a különböző lakókkal, akikről ezúttal a szemléletesség kedvéért – kisebb-nagyobb sikerrel – különböző madarakra asszociálunk. 

Akik szinte teljesen önállók, avagy a baglyok

Kezdjük rögtön egy tiszteletreméltó, bölcs mamahotellakó fajjal, aki ugyan valóban otthon él, mégis teljesen önfenntartó. Az egyedek főznek, mosnak, takarítanak, fizetik a részüket és természetesen dolgoznak is. A fészekpiaci boom miatt egyelőre sajnos mégsem tehetik meg, hogy saját lakhely után nézzenek. Sokan közülük azért nem mennek albérletbe, mert csak ablakon kidobott pénznek tartanák a bérleti díjat, így inkább egy saját lakáshoz elegendő önerő megszerzésére törekednek.

Akik kapnak időt a távozásra, avagy a fregattmadarak

Az egyik leghíresebb mamahotellakó faj tudatos jövőépítés mellett fészkel még otthon. Egyetemre jár, dolgozik, spórol és terveket sző, célja természetesen a mielőbbi kirepülés. Szülei támogatják és segítik őt, ahol csak tudják, nem akarják kirúgni a fészekből addig, amíg nem áll készen a távozásra, mégis azon vannak, hogy mielőbb önfenntartóvá cseperedhessen csemetéjük. Nem várnak el tőle lakbért vagy pénzt a rezsire, remélik, hogy gyermekük fizetése és megtakarítása hamarosan elegendő lesz ahhoz, hogy saját fészket építsen.  

Akik jönnek, mennek, avagy a gólyák

Sok az olyan mamahotellakó, aki időközönként ugyan el-elhagyja a fészket, de végső soron mégis mindig visszatér. Külföldön töltött félévek, egyetemvárosban átvészelt szemeszterek, esetleg albérlet fenntartási kísérletek járulnak hozzá ahhoz, hogy ha csak rövid, átmeneti időre is, de kirepüljenek otthonról. Eme mamahotellakó fajok gyakran visszatérnek eredeti élőhelyükre, mégis hamarabb válnak végleg önállóvá és önfenntartóvá, mint állandóan otthon tanyázó társaik.

Akik másokét veszik el, avagy a szarkák

Ritkábbak azon mamahotellakók, akik ugyan papíron már elköltöztek, enni és mosni mégis hazajárnak. Háztartást fenntartani képtelenek, nincsen sem elég pénzük, sem elég önállóságuk ahhoz, hogy teljes egészében intsenek búcsút az otthoni fészek nyújtotta előnyöknek. Hivatalosan már külön élnek, ám anyagi támogatás nélkül könnyen lehet, hogy ők is gólyaként viselkednének.

Akiket a széltől is óvnak, avagy a hattyúk

Akadnak olyan mamahotellakók is, akiket agresszívan védelmeznek a külvilággal szemben, akiket a saját szüleik tartanak otthon. Állandóan babusgatják és óvják kicsinyeiket, nem áll szándékukban egy hamar szélnek ereszteni őket. Persze a túlzott törődés mellett könnyen lehet, hogy a gyerekek sem éreznek különösebb motivációt az önálló életet megkezdéséhez. 

Akik nem terveznek elrepülni, vagy fészket rakni, avagy a császárpingvinek

Sajnos találni olyan mamahotellakókat is, akik jóformán semmit sem tesznek az önállósodásért. Hagyján, hogy nem dolgoznak, nem tanulnak, de a háztartás vezetésében sem segítenek. Nem adnak, csak elvesznek, nincsen sem keresetük, sem megtakarításuk, sem jövőképük. Az egyik leghaszontalanabb, leglustább, legtunyább mamahotellakó fajnak szokás nevezni őket, brit tudósok a gondolkodásmódjuk rohamos fejlődésében reménykednek.

Vajon léteznek még más mamahotellakó fajok is? 

További cikkek: