„Már lassan másfél éve tiszta vagyok” – Önreflexió a múltamra

Elöljáróban leszögezném, hogy én is nyálcsorgatva néztem végig a Skins és az Euphoria összes részét, mégis szilárd állításom, hogy a kábítószer-fogyasztás soha, semmilyen körülmények között nem „menő”. Tudom-tudom, ez a frázis pont úgy hangzik, mintha a saját nagyanyám lennék, mégis emésszétek meg valahogy. Higgyétek el, tapasztalatból beszélek.

Egyszer volt, hol nem volt…

…két évvel ezelőtt az addig kellemes kis életem egéről egyszer csak eltűnt a Nap, helyét barátságtalan, sűrű, sötét fellegek vették át. Árnyékba borítottak mindent, amit addig oly tisztán és fényesen láttam: a kapcsolataimat, a céljaimat, a saját személyemről alkotott képemet. Akkoriban ezt nem láttam olyan egyértelműen, mint manapság, ha visszatekintek életem ezen szakaszára – bár ezt nem teszem örömmel. A sötétség rossz döntések sorozatát eredményezte. Hagyjuk a metaforákat: rendszeres kábítószer-fogyasztóvá váltam. Ecstasy, speed, kokain, bélyeg, gomba – ezek voltak a leginkább kultivált tudatmódosítóim.

Rendkívül kétségbeejtő időszak volt ez a családom és a barátaim számára…

…amit teljes szívből sajnálok: az életük konstans aggódás volt értem. Akkoriban egyesével taszítottam el őket magamtól, úgy éreztem, hogy semmi szükségem a segítségükre. A rendszeres kábítószer-fogyasztás alattomosan változtatja meg az ember pszichéjét; fel sem tűnik a fogyasztók számára, hogy teljesen kifordultak önmagukból, és a környezetük hiába adja a vészjelzéseket, inkább titulálják őket bolondnak, mintsem hogy elhiggyék: igazuk van. Nem történt ez másképp velem sem, a családom minden mozzanatomat megkérdőjelezte, rámutatva a negatív aspektusokra, engem azonban egy fikarcnyit sem érdekelt. Sorozatosan hoztam olyan döntéseket, melyektől ma elborzadok, valahányszor eszembe jutnak. Nem kell feltétlenül kardinális dolgokra gondolni; elég az, hogy kikkel töltöttem az időmet, hol és hogyan. A lehető legrosszabbul ítéltem meg az életembe csöppenő embereket, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyik kapcsolatom sem volt őszinte és szívből jövő.

Amit a leginkább elítélendőnek tartok az akkori magatartásomban, az az, hogy azt hittem, ettől rendkívül izgalmas és érdekfeszítő emberré válok. Ugye-ugye. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, és ha csak egy aprócska magva is megtalálható ennek a rendkívül téves gondolatnak az elméd egyik hátsó bugyrában, melyet a Netflix ültetett el, kérlek, szenteld a teljes figyelmed nekem.

A drogozás nem izgalmas

Egy vérpezsdítő vitatkozás Sztanyiszlavszkij filmjeiről, egy vicces anekdota az SZTK-ban tett látogatásról, vagy egy hátizsákos túra Európában, de még a citromtorta elkészítése is több érdekességgel bír, mint önkívületben hányni vissza a tablettákat egy szórakozóhely mosdójában, az út szélén összeesni a pánikrohamtól, vagy egy idegen házban róni a köröket reggel hétkor, ahova konkrétan betörtél, mert annyira nem voltál magadnál.

Szétcsúszni nem izgalmas, még csak nem is jó élmény. Ha valaki rendszeres fogyasztóvá válik, akkor törvényszerűen el fogja veszíteni azokat a kapcsolatait, ahol ezekkel nem élnek. Aki nem éli át ugyanezt, nem tud hozzá asszisztálni, és ez pont jó így. Akkoriban, ha találkoztam azokkal a barátaimmal, akik ebben nem vettek részt, semmi másról nem beszéltem, csak a bulikról és az emberekről, akikkel bulizni jártam – ehhez ők nem tudtak kapcsolódni. Lassan nem volt miről beszélgetnünk.

Már lassan másfél éve tiszta vagyok

Ez a tisztulási folyamat egyszerűbben zajlott, mint gondoltam volna, bár megjártam az elvonót is segítséget remélve – mégsem ott leltem rá. De erről majd egy másik cikkben mesélek. A megoldás banálisabb volt, mint bárki gondolná: szerelmes lettem. Legsötétebb napjaim során találkoztam egy fiúval, aki szépen lassan belopta magát a szívembe: beleszerettem. Az ő jelenléte az életemben akkora boldogságot okozott, hogy nem volt szükségem másra, minden létező percemet vele töltöttem; ő pedig tudatosan távoltartott minden kábítószertől, és az akkori társaságomtól is.

Gyakorlatilag észre sem vettem, hogy mi történik, ő töltötte ki az életemet, szép lassan kiszorítva minden káros szokást a mindennapjaimból. Minél több idő telt el, annál tisztább lett az elmém, így idővel önként is nemet tudtam mondani azokra a drogokra, amelyekkel esetleg megkínáltak, az ördögi körnek vége szakadt. Bár már nem alkotunk egy párt ezzel a fiúval, ezért örökre hálás leszek Neki.

Megint ragyog a nap…

…fényének segítségével újra visszataláltam ahhoz az önmagamhoz, akit mindenki elveszettnek hitt. Csodálatos érzés, őszintén. Megszüntettem minden kapcsolatomat azzal a világgal, visszakaptam a szeretteimet, helyreállt a világ rendje. Jelenleg is akad néhány olyan ember a környezetemben, aki pont azt az életvitelt választotta, mint én akkoriban. Minden udvarias kérdésemre, mellyel hogylétük felől érdeklődök, ugyanazzal az egy történettel válaszolnak, amely azzal kezdődik, hogy mit fogyasztottak előtte, és rendkívül büszkék magukra, látom a szemükben bujkáló önelégült mosolyt.

Tévednek, drogozni nem izgalmas, nem tudom elégszer ismételni. Hiába érzik magukat valamelyik törvényen kívüli karakternek Scorsese egyik filmjéből, ez nem így van. 

18

Elmúltál 18 éves?

Az oldalon található tartalom az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik, így a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretné, hogy ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Elmúltam Nem múltam el

További cikkek: