„Más voltam, a mai napig az vagyok. De megtanultam elfogadni és szeretni magam” – Mentális betegséggel az élet

Egyszer egy igen furcsa, de elgondolkodtató mondatra kaptam fel a fejem, miszerint minden embernek van vagy volt valamilyen mentális betegsége. Ezen furcsa mód elgondolkodtam, hiszen egész addigi életemet meghatározta ez a „dolog”. Akár egy árnyék, úgy vetült az életemre.

Szerintem a mentális betegség egyfajta démon az emberek számára

Félsz bárkinek is beszélni róla, nehogy azt gondolják, megőrültél. Nekem nagyon régen kezdődött. Először gyerekkoromban figyeltem fel egy furcsa szokásra, ami egyfajta berögződésként társult a mindennapjaimhoz.

Az átlagnál jobban rettegtem a betegségektől, ami elég ellentmondásos dolog egy olyan életszakaszban, ahol szinte minden tevékenység a kezeink, az arcunk vagy a ruhánk bepiszkolásáról szól. Amíg más gyerekek szülei a ,,Ne edd meg a homokot!” és a ,,Moss kezet!” felszólításokat hallatták, addig sajnos az én szüleimnek a ,,Már megint sebesre mostad a kezed?” kérdés maradt. Addig nem is ettem, amíg kezet nem moshattam. És ezek a dolgok pszichésen igen megterhelők tudtak lenni. Pánikszerűen féltem a betegségektől. Egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben, féltem, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, és igazam lett. Más voltam, a mai napig az vagyok. De megtanultam elfogadni és szeretni magam. 

Sajnos ennyivel nem ért véget a belső harcaim listája

A következő életszakaszban újabb gondok érkeztek – bár cseppet sem meglepő, hogy kamaszkorban az ember fejére csőstül szakadnak a gondok. Egy tesi óra keretein belül jöttem rá, hogy valami ismét nem stimmel velem. Az akkori legjobb barátnőm közölte velem, hogy nyitnom kéne mások felé is, hiszen nem félhetek ennyire. Majd a következő mondat hangzott el: ,,Nem leszek itt mindig neked, elkerülünk új suliba, meg kell tanulnod alkalmaszkodni!”.

Pontosan nem tudom, mi történt akkor ott velem, de ez a mondat elindított valamit bennem. Másnap már nem is szóltam hozzá, és onnantól kezdve egy évig nem is beszéltünk. Ezek után különböző szokások alakultak ki nálam. Minden napnak volt egy megrögzött menete, amin féltem változtatni. Magam sem tudom, hogy ezek a dolgok miért alakultak ki nálam, egyfajta pszichés folyamatnak nevezném. De egy biztos, rengeteget tanultam belőle.

A mentális betegségnek több fokozata van

Az egyik, ami nálam is jelentkezett, hogy tudtam, hogy az adott cselekedeteim és gondolataim ,,megfertőznek”, és nem csak engem, hanem a családomat, környezetemet is. De mégsem teszek ellene, mert az agyam, a gondolataim azt sugallják, hogy ezzel védem magam a külső hatásoktól. Mint egy búra, ami alá behúzódva, biztonságban tudok tekinteni a külvilágra. Akkor jöttem rá, hogy nagy a baj, amikor sírva könyörögtem a szüleimnek, hogy vigyenek orvoshoz, mert már nem bírtam a saját gondolataimmal. Szó szerint az őrület határán táncoltam.

De aztán jött egy kattanás, amit úgy írnék le, mint amikor éjfél előtt egy perccel áll az óra mutatója, de az az egy perc elég, hogy az eddigi életed átértékeld. És amint éjfélt üt az óra, már jól leszel. Egy perc, mialatt rájöttem, hogy soha nem akarom újraélni ezeket a dolgokat. A változás perce. Amint átértékeltem magamban a dolgokat, újra nyitni kezdtem a barátaim felé.

És tudjátok mit? Olyan érzés volt, mintha először vettem volna levegőt. Ezek után csodás időszak következett az életemben, de sajnos nem tartott sokáig. 

A szorongás nem tűnt el az életemből

Elérkezett a középiskola, és vele együtt a depresszió, a szorongás és a jó öreg hangulatingadozás. Hurrá! Viszont már volt egy nagy előnyöm, mégpedig az, hogy ismertem magam, tudtam, hogy hogy kezeljem a dolgokat: de ehhez szükségem volt a barátaimra, egy párkapcsolatra, rengeteg türelemre és legfőképp önmagamra. A párkapcsolatban megtanultam szeretni, mind önmagamat, mind a másik felet. Ez egy fontos szakasz volt az életemben, aminek lezárultával ismét nehéz időszak következett. Sikerült felállnom és megtalálnom önmagam. Ugyan a szorongás néha rám tör, és az életem része, de kezelhető dolog.

Tudom jól, hogy a mentális betegségek nagyon nagy zűrt tudnak okozni az emberben, de az önmagunkba vetett hittel, kitartással és persze rengeteg segítséggel, türelemmel, ki tudunk majd mászni a sötét gödörből. És ígérem, amikor egy napsütéses napon felkelsz, az lesz a legnagyobb gondod, hogy mit vegyél fel vagy, hogy éppen már megint mikor és miért ürült ki a hűtő.

Végezetül

Érdemes lehet a témával kapcsolatban könyveket, filmeket olvasni és nézni, melyek más látószögből reflektálnak a mentális betegségekre.

És ha már idáig eljutunk, akkor egy jelentős lépést tettünk gyógyulásunk érdekében. 

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Írd meg te is a sajátodat az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: