Még hogy a divat nem árt a világnak? – 6 dokumentumfilm a fast fashion titkolt oldaláról

Az elmúlt egy évben rengetegszer talált meg a túlfogyasztás és a kizsákmányolás témaköre. Mindig is kíváncsian fordultam a témához, ismereteimet pedig dokumentumfilmek által próbáltam mélyíteni. Jó pár filmet láttam már a nagy márkák ruhafestő üzemeiről, az olcsó bőrcipőket előállító gyárak cserzőműhelyeiről, a mérgező anyagoktól és vegyszerektől felhabzott indiai folyókról és a ruhagyárakban fillérekért robotoló nőkről és férfiakról is, kik embertelen, kilátástalan körülményeik ellenére emelt fővel, bizakodó szemmel avattak be életvitelük rejtelmeibe. Értékesnek gondolom ezeket az egy- másfél órákat, mert elgondolkodtatnak. Néha pedig pont egy kis nüansznyi elgondolkodtatás kell ahhoz, hogy egy tudatosabb életvitelre lépjünk, és hogy a saját kis világunkon túl is látni kezdjünk. Nézzük csak végig, hogyan lapul a divat flitteres, gyöngyökkel díszített felszíne mögött az óriási káosz… Vagy épp mocsok.

Sokunk gondolja azt, hogy a ruhakészítés nem több egy egészen ártalmatlan kis műveletnél: hogyan is tartozhatna a világ egyik legveszedelmesebb dolgai közé?

A helyzet azonban az, hogy a divatipar a második leginkább környezetszennyező iparág. A ruhaipar nem a ruhák kiszabásától kezdődik és a boltokba kerülésével ér véget: ez egy egészen hosszú, 1001 lépésből álló folyamat, aminek már legelső lépésével, a gyapot folyamatos permetezésével non-stop juttatjuk a méreganyagokat a levegőbe, a talajba és a vízbe. Mert a tempó sajnos ezt követeli: a fast fashion márkák működési lényege az, hogy minél gyorsabban juttassák el a boltokba a dizájnereknél olcsóbban kínált, fillérekért előállított, legújabb trendeknek megfelelő darabokat – na, ez teszi lehetővé azt, hogy pár ezer forintos ruhákat halmozzunk a gardróbunkban, és ezért örülünk annyira a kettőt fizet hármat kap akcióknak. Földromboló körforgás ez, a gyártók észrevétlenül ösztönöznek minket arra, hogy egyre csak több és több ruhát vásároljunk.

The True Cost

Ha egy kicsit beleolvastok fenntartható divattal foglalkozó blogokba és oldalakba, szinte biztos, hogy a szemetek elé kerül a 2015-ös The True Cost című film. Andrew Morgan, a rendező, nem tudott többet annál, mint amennyit a ruhavásárlók többsége, egy tragédia hatására azonban úgy döntött – 2013-ban összedőlt a Rana Plaza, ez több mint ezer ruhagyárban dolgozó ember halálát okozta -, hogy feltesz néhány egyszerű kérdést a ruhagyárban dolgozó emberek számára.

Nagy mennyiségű, lélekmarcangoló háttérinformációt juttat a birtokába annak, aki rászán az életéből másfél órát: kik készítik a ruhákat, amiket nap mint nap viselünk? Milyen körülmények között dolgoznak, mennyit keresnek? Egyáltalán milyen hatása van a bolygóra, ha génmódosított, szinte folyamatosan termő gyapotot ültetünk a földbe? 

Bitter Seeds

A Bitter Seeds kifejezetten Indiára összpontosít, a világ legnagyobb gyapot exportőrére. A szakértők már évek óta felvetik, hogy az indiai farmerek körében az utóbbi időben megemelkedett számú, 1995 óta 300 ezernél is több öngyilkossági eset mögött a Monsanto vállalat genetikailag módosított gyapot-vetőmagja áll. A cég, amely GMO gyapot-vetőmagját hangzatos szlogenekkel reklámozta, azt ígérte, hogy a farmerek a magok által megszabadulhatnak a hiteleiktől, mert a mag egy különleges génnek köszönhetően ellenállóbb a növény egyik gyakori kártevőjével szemben – tehát olcsóbban kijönnek a gazdálkodók. Valóban így lett volna? Nézzétek meg.

China Blue

Micha Peled globalizációs sorozatának második filmje mélyen belemerül a kínai farmergyártásba. A tűpontos dokumentumfilm – amelyet a kínai kormány megpróbált betiltani – felfedi a visszaélést a ruházati gyárakban, és hangot ad az ott dolgozó munkásoknak.

RiverBlue

A dokumentumfilm Mark Angelot követi útján, aki kész felszólalni folyók nevében – ha már ők maguk nem tudnak. Kínában, Indiában, Indonéziában és más nagyobb textil- vagy bőrfeldolgozó országokban a nagyobb folyók mérgező szennyvízzel vegyülnek, a hatás pedig a vadon élő állatok elpusztulásában és a folyók közvetlen közelében élő emberek megbetegedéseiben mutatkozik meg. A remény sugara a fenntartható divatmárkák formájában jelentkezik, amelyek új, kevésbé szennyező módszereket keresnek az elhalványult farmer-kinézet előállításhoz.

Deadly Fashion & The Hunt for a Living Wage

A Sweatshop című sorozat Deadly Fashion és a The Hunt for a Living Wage részében tizenéves norvég divatbloggerek utaznak Kambodzsába, hogy ruhagyári munkások életét élhessék. Ez a sorozat kiemeli az ipar által okozott szegénységet és a – főként női – munkaerő küzdelmét.

Clothes to Die For

2013. április 23-án 1134 ember halt meg, amikor egy ruházati üzem összeomlott. További 2500 ember sérült meg, akik közül sokan napokig csapdába estek a törmelékek alatt. A Rana Plaza tragédiája áll a Clothes to Die For című dokumentumfilm középpontjában, ahol Zara Hayes vizsgálja az eseményt, mint a modern történelem egyik leghalálosabb szerkezeti kudarcát. Megpróbálja megnevezni a korrupció, a gondatlanság és a kapzsiság felelőseit.

További cikkek: