Megkönnyebbülés, nyugalom, terápia: az írás tényleg gyógyít, így segített nekem

Nem véletlen, hogy a nagy írók mellett átlagemberek is gyakran nyúlnak az érzelmi megterheléssel járó időszakban a toll vagy a klaviatúra után: megterhelő világunkban fontos, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amelyek könnyíthetnek terheinken, segíthetnek megbirkózni problémáinkkal. Van, aki zenét kezd el tanulni, de van olyan is, aki dalokat kezd el komponálni, esetleg barkácsolásba kezd. Vendégszerzőnk, Noémi viszont tollat ragad, ha úgy érzi, kicsordulnak belőle a gondolatok. Elmondja, számára hogyan is vált terápiává az írás.

Éjjel van. Pontosan 02:00 perc. Nem igazán tudok aludni. A fejemben ezerfelé cikáznak a gondolatok, úgy éreztem, írnom kell. Írnom kell valamiről. Írjak az írásról? Hm. Talán nem is rossz ötlet.

Ehhez vissza kell mennem tíz évet a múltba, ugyanis akkor kezdődött minden. Az első kutyám elvesztése számomra olyan mély fájdalom volt, mely most is óriási, éppenhogy csak bevarasodott sebként él bennem. Napokon keresztül sírtam, sokszor csak ültem az íróasztalomnál, néztem ki a fejemből, és csak egy dolgot tudtam: szükségem lenne valamire, ami megnyugtat.

Emlékszem, az asztalon egy zöld színű füzet hevert, ami még üres volt. Bámultam a noteszt, majd elővettem egy kék színű tollat. A mai napig nem tudom, honnan érkezett az ihlet, a sugallat, de a fájdalmaimat vers formájában öntöttem ki magamból. Minden egyes vers után fellélegeztem. Címeztem költeményeket a kutyámnak, írtam az együtt eltöltött legszebb pillanatokról, legviccesebb percekről. Tényleg a semmiből robbant be az életembe ez a szokás, magam miatt kezdtem írni, nem pedig a kutatások által alátámasztott cikkek miatt, amik az interneten nagy számban fellelhetőek a gyógyító írás kapcsán.

Kis idő után rájöttem, hogy írni egészen más, mint gondolkodni valamin: az írás kényszerít a kifejezésre, a megfogalmazásra. Ekkor jöttem rá, hogy írni jó, írni vigasztaló: segít felülről nézni az életünkre, a káoszból narratívát csinál, ami a szó szoros értelmében terápiás hatású az önvallomások következtében.

Ha írok, akkor végre a saját kis stresszmentes zugomban vagyok, ahol kibeszélhetek magamból mindent. Az írás egy olyan gyógyító „tér”, ahova megkönnyebbülni járok. Ez segít nekem abban, hogy a feszültséget ne kifele éljem meg szorongás formájában, hanem feldolgozzam, ráadásul nemcsak túllendít a mélységeken, de abban is segít, hogy új perspektívákat és új lehetőségeket fedezzek fel az életemben. Ez az én könnyű, mindennapokba is könnyen besuvasztható boldogságtippem mindenkinek. Önmagunknak is nyújthatunk segítő kezet egy lelkileg megterhelő, veszteségekkel teli időszakban.

Egyre többet alkottam tehát. Minden érzést, ami bennem volt, papírra vetettem, segített kiereszteni a gőzt. Míg valaki kiüvölti magából a fájdalmat, sír a szomorúságtól vagy épp a meghatódottságtól, ugrál örömében, addig én megkönnyebbülök, fellélegzek, ha írok. Igen, pontosan ezt érzem közben. A megkönnyebbülést, a megnyugvást, a segítséget gondolataim strukturálásában, önmagam megértésében és átlátásában, a belső zűrzavar feloldásában. Segít kimondani a ki nem mondott szavaimat, a ki nem adott fájdalmamat kiadni, az elkeseredésemen felülkerekedni.  Agyonboncolgatás helyett csak kicsapom az érzéseimet az asztalra, leírom őket egy papírra, hagyom, hogy szépítés nélkül kijöjjenek belőlem. Az írás az én boxzsákom, amin levezetem a feszültséget.

Azt a zöld kis füzetet a mai napig őrzöm egyébként, hatalmas értéket képvisel számomra, az egyik legfontosabb tárggyá vált az életemben. Tudom, hogy szeretnék minél többet írni, tanulni, egyre jobbá válni, hogy végre elkezdhessem egy nagy vágyam megvalósítását: egy saját könyv megalkotását.

Ha szívesen megtanulnád Pennebaker érzelemkifejező írás módszerét, a könyvesboltokban megvásárolhatod a Gyógyító írás című könyvet.

További cikkek: