Megosztó gondolatok a fiatalokról: Szókratésztől napjainkig

Gondoltad volna, hogy nem csak napjainkban zajlik a boomer-zoomer ellentét? Hogy már Szókratész, Arisztotelész és Hésziodosz is rutinszerűen szapulta az akkori fiatal „Y- és Z-generációt”?  A fiatalok és az idősek közötti harc örök körforgásként öröklődik generációról generációra. Aggódjunk vagy örüljünk, hogy évezredek múltán is – úgy tűnik – változatlan a helyzet?

Szókratész például így nyilatkozott: „Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. (…) Egyszerűen kiállhatatlanok.”

Arisztotelész így ír rólu(n)k: „Azt hiszik, mindent tudnak, és erről teljesen meg vannak győződve.”

Arisztophanész eképp: „A fiatalok szemtelenek, mocskos szájúak, cinikusak, erkölcstelenek, ellenállnak minden rendnek, nincs emberi tartásuk és nem tudnak különbséget tenni az igazság és a puszta fantázia között. Szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt s gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak s az evés-ivásnak.”

Hésziodosz pedig így: „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

Ha most pár évezredet ugrunk és beletekintünk egy 1951-es cikkbe, a helyzet, úgy tűnik, még mindig változatlan: hosszú sorokat áldoznak arra, hogy a fiatalok elkényelmesedését taglalják, hisz a gyaloglás már derogál nekik, az a fránya fiatalság állandóan csak a buszra száll…

De következzen pár életszagúbb, tágabb látókörű gondolat is, David Mitchell például így vélekedik: „Ó, fiatalnak lenni nem könnyű, mer’ minden, ami zavar és fáj, életedbe’ először zavar és fáj.”

Johann Wolfgang von Goethe Az ifjú Werther szenvedéseiben ezt írja: „Engem pedig kegyetlenül bosszant, ha az emberek fékezik egymást, főleg telivér fiatalok, akik nyíltan fogadhatnák be az élet örömeit. Ehelyett savanyú képet vágva elrontják néhány jó napjukat, aztán csak későn jönnek rá, hogy jóvátehetetlenül eltékozoltak valamit.”

De a számomra legkedvesebb gondolat Anthony Burgess-tól származik: „A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.”

De Lion Feuchtwanger például azt mondja, hogy „a fiatalság joga, hogy forrófejű legyen, támadja, ami ferde, próbálja kiigazítani, még ha beleszakad is az erőfeszítésbe”, Száraz Miklós György pedig, hogy „Mulasson csak! Amíg fiatal. Nem? Ha egyszer ez mulattatja. Mer’ aztán más késő bánat! Nem marad, csak a vágy. Mer’ az megmarad ám!”.

Eötvös Loránd az 1887-es (!) nyílt levelében, amit Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz címzett, ezt írta: „…a beiratkozottaknak csak igen kis része jár el szorgalmasan az előadásokra, a még ez a kis rész sem tanul komolyan az előadásokból, hanem inkább a vizsgálatok előtti napokon betanul valami kis ismétlő könyvet, vagy kézről-kézre járó jegyzetet”.

A több mint 3000 éves Babilon romjai között pedig ezt találták egy égetett agyagtáblán: „A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Úgy látszik, a mai fiatalságról is pontosan azt gondolják, mint a régi idők fiatalságáról.

További cikkek: