Menni hagyott nagy Ő-k, avagy élet az igazi után

Kép forrása: www.imdb.com

Vannak, akik úgy gondolják, korábban már megismerték a nagy Ő-t, de valamilyen okból kifolyólag mégis elszalasztották, menni hagyták. Ez a bejegyzés most nekik szól és az ő jövőjükről töpreng.

Miért hagytuk menni?

Ami volt, elmúlt, felesleges lenne azon morfondírozni, hogy miért lett vége. Körülmények, időzítés, családi háttér, anyagi gondok, egy megcsalás, egy hazugság, vagy akár csak néhány félreértés egyaránt vezethetett odáig, hogy most bottal üthetjük a nagy Ő nyomát. Nem az számít, miért ért véget, sokkal inkább az, hogy mi vár ránk ezután.

Minden a halálos ágyunkon derül ki

Képzeljük el, ahogy a nagy Ő épp elvágtat a naplementében, miközben mi földbe gyökerezett lábbal nézzük, ahogy szépen lassan elnyelik a napsugarak. Nem pattanunk mi is lóra, nem eredünk a nyomába, csak hagyjuk, hadd távolodjon – pont mint egy bóvli drámában. Rendben, elment. No de, mi vár ránk, miután menni hagytuk? Mik a lehetséges kimenetelek?

Véleményem szerint a történetnek két végkifejlete lehet, de csak idősebb korunkban derül ki, hogy nekünk melyik lett megírva odafönt. Csak egy élet egészének a távlatából állapítható meg, hogy kinek ki volt a nagy Ő, nem tudhatjuk előre, hogy túl tesz-e később valaki azon, akit a jelenben menni hagyunk, vagy sem. Minden a halálos ágyunkon derül ki – ez egyszerre egy nagyon jó és nagyon rossz hír is.

Élet a nagy Ő után, az első alternatíva

A titkon remélt alternatívában hetek, hónapok vagy évek múltán olyan embert sodor elénk az élet, aki, számunkra is hihetetlen módon, de túltesz azon a személyen, akit hosszú ideig a nagy Ő-nek hittünk. Karikacsapásra nyer értelmet minden múltban elbaltázott cselekedet és elkövetett hiba, és rájövünk, hogy az, akit könnyes szemmel figyeltünk a naplementében távolodni, valójában sohasem volt az igazi. Találunk valakit, aki a vesénkbe lát, aki a legszomorúbb pillanatokban is megnevettet, akivel egy unalmas vasárnapon sem fogyunk ki a témákból, akinek még a hibáiról is képesek lennénk szerelmes ódákat zengeni – és hirtelen minden megváltozik.

Az újdonsült partner érkezésével fenekestül felfordul az életünk, és minden, amit addig szerelemnek véltünk, teljesen átalakul. Többé már meg sem fordul a fejünkben, hogy menni hagytuk a nagy Ő-t, rájövünk, hogy valójában csak most bukkantunk rá. Kedves alternatíva ez, mely tesz róla, hogy magunk mögött hagyhassuk a múltat, hogy megbánások nélkül, tiszta lappal folytathassuk az életünket, hogy újra esélyt kaphassunk a szerelemre.

Élet a nagy Ő után, a második alternatíva

Sajnos azonban van esély arra is, hogy a fenti bekezdésben foglalt, romantikus filmeket is megszégyenítő forgatókönyv nem válik valóra. Léteznek történetek, melyek olyan menni hagyott nagy Ők-ről szólnak, akik idővel valóban pótolhatatlannak bizonyulnak. Persze erre is csak a naplementés jelenet után hosszú évekkel derülhet fény.

Ebben az alternatívában, egy nem várt pillanatban, az utca túloldalán meglátjuk  az egykori szerelmünket, és villámcsapásként hasít belénk a tudat, hogy évtizedek óta a nagy Ő nélkül élünk. Persze elhitettük magunkkal, hogy szerettük azt, akivel épp együtt voltunk, hiszen nem akartunk mi sem egyedül megöregedni, nem akartunk mi sem család nélkül maradni. Sőt, az is lehet, hogy tényleg szeretjük az aktuális partnerünket, de hát kit áltatunk: közel sem úgy, ahogyan az utca túloldalán ácsorgó személyt.

Abban a pillanatban, ahogy észrevesszük Őt, áramütésként jár át minket a felfedezés, miszerint az egész életünket elfecséreltük, elherdáltuk, elpazaroltuk nélküle. Egyszerre leszünk csalódottak és dühösek, amiért elszalasztottuk a lehetőséget, hogy együtt nőhessünk fel, hogy együtt sírhassunk, hogy együtt nevethessünk, hogy együtt ünnepelhessük az elért mérföldköveket, hogy ott lehessünk egymás hétköznapjaiban és éjszakáiban. Minden külön töltött szülinap, karácsony és újév egyszerre hasít belénk, méghozzá cefetül. Másodpercek alatt veszti értelmét minden az életünkben, az ujjunkon virító gyűrűtől kezdve, a sikeres vállalkozásunkon át, egészen a mesés ausztrál körutunk emlékéig minden; minden, hiszen egyiknél sem volt mellettünk Ő.

Kire mi vár?

Jól látszik, hogy a két opció szöges ellentéte egymásnak. Nincsen kristálygömböm sem nekem, sem másnak, mely megmondhatná, hogy kire melyik alternatíva vár. Kívánom mindenkinek az elsőt, de ha valakinek a hatodik érzéke mégis azt súgja, hogy egy elképzelt utcasarkon rá a második opció vár, akkor azt, hogy inkább mégse hagyja elvágtatni a naplementében őt, a nagy Ő-t.

További cikkek: