Az emberi kapcsolatokban mennyi kárt és megosztottságot okozott a járvány?

Az elmúlt egy év mindenki életében valamilyen változással bírt. Írhatnék arról, hogy teljesen be lett korlátozva az emberiség, a megfélemlítés a mindennapjaink részévé vált és elfogadott lett, illetve arról, hogy a józan ész sok háztartásban fogyóeszköznek minősült. Mégis inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az emberi kapcsolatokban mennyi kárt és megosztottságot okozott a járvány és leginkább a kezdeti félelemkeltés utáni „oltakozzunk” mizéria.

Az embereket az aktuális hatalmon lévő párt uralma mellett az oltás iránt vagy ellen érzett vágy osztja meg, sokszor annyira, hogy kapcsolatokat tör és zúz szét egy-egy mondattal: „Én (nem) oltatok!”  Annak ellenére, hogy jelenleg a koronavírus elleni oltás nem kötelező, mégis a magyarok túlnyomó része annak érzi, illetve a politika, média és a munkahelyek nyomására elvárt, hogy minél több ember legyen beoltva – annak ellenére, hogy több tudományos kutatás és vélemény is elhangzott ennek ellenkezőjének fontosságáról. Ha valaki nem hisz abban, hogy egy év alatt egy világjárvány ellenszerét hirtelen feltalálják, káros mellékhatás és teszt időszak nélkül bevált gyógymódnak tekintik, megbélyegzik, hogy oltásellenes, vírustagadó, bűnöző. Holott csak más a véleménye, mint aki rohan a dokihoz, nehogy beteg legyen. Manapság minden beszélgetés alappillérei a következő kérdések:

-Voltál covidos?

-Mik voltak a tüneteid?

-Oltást megkaptad?

-De azért regisztráltál, ugye?

Valójában azokat az embereket, akik eddig koloncok voltak a nyakunkon, nagyon egyszerűen el lehet zárni úgy, hogy más vélemény mellett állunk ki oltásügyben, mint ők. A probléma viszont az, hogy ezer éves barátságok is hamar megszűnnek ebből adódóan.

A következő párbeszéd közeli ismerőseim között zajlott, akik több évtizede szoros barátok:

-Szia, mi a helyzet veletek, jól vagytok?

-Szevasz, drága barátom! Már jól vagyunk, elkapott minket ez a fránya Covid, de már átvészeltük, most várunk az oltásra. Te megkaptad már?

-Nem, nem, voltam én is covidos, én már védve vagyok.

-De regisztrálni azért regisztráltál, igaz? Biztos hamar sorra kerülsz.

-Nem szeretnék, mivel eddig csak rosszat hallottam az oltás utáni tünetekről, nem mellesleg, ha a szervezetem legyőzte a vírust, az erősebb immunvédelmet ad, mint az oltás, mely még teszt fázisban van.

-Sajnálom a dolgot, akkor jók legyetek, szia!

Ez történt az oltási regisztráció hulláma elején, azóta sem csörgött a telefon az oltott családtól, hogy érdeklődjön barátja iránt.

Biztosan én vagyok túlságosan negatív és borúlátó, de sajnos a fenti beszélgetés nagyon sok embernél leredukálta a baráti kört egészen szűkre, ami nagyon nem jelent jót. Ilyenkor a társadalomnak szomjaznia kellene a másik társaságára, akit rég nem látott a pandémia időszak miatt. Begubózott az emberiség egy évre és elfelejtette, milyen az, ha kijön az odújából. Az elmúlt időszak elérte azt, hogy mindent megkérdőjelezzünk, semmiben se legyünk biztosak, féljünk és természetesnek vegyük a távolságtartást. A személyes terünk 2-3 méterre bővült, aminél közelebb nem engedünk senkit, csak aki meggyőz bennünket, hogy nem jelent veszélyt az egészségünkre. Valójában a járvány és az oltás csak egy löket arra, hogy teljesen elidegenedjünk saját embertársainktól, kiépítsük a világgal a tömény és tartós bizonytalanságot és magunkon kívül ne tudjunk számítani senkire. Nem vagyok pszichológus, de valószínűleg a depressziót is nagyban elősegíti ez a helyzet, illetve pszichésen is romlik az állapota a Covid súlytotta országok lakóinak.

Nem lenne egyszerűbb nyitottan tekinteni az ismét szabadabb világra? Megosztani azokkal az emberekkel, akik eddig is minden bajban mellettünk voltak?

A válasz mindenki fejében ott van, eszerint is kell cselekedni.

További cikkek: