Mi a boldogság kulcsa? Vagy inkább ki?

Már a Harvard Egyetem kutatói is bebizonyították, hogy a boldog élet titka egyértelműen az emberi kapcsolatainkban keresendő. Nem a számlaegyenlegünkben, nem a sikeres vállalkozásunkban, nem a kacsalábon forgó palotánkban, nem a gombnyomásra kabrióvá alakuló autónkban, és még csak nem is a Föld körüli utazásainkban. A valódi boldogságot a körülöttünk levők adhatják meg nekünk, életünk egyedül a családunk, a barátaink és a szerelmünk mesterhármasával teljesülhet be.

Nem akárkik kellenek, hanem pótolhatatlan valakik

Mégsem elég a boldogsághoz, ha random emberekkel vesszük körül magunkat, hiszen közel sem mindegy, hogy milyen minőségűek azok a társas kapcsolataink, amelyeket ápolunk. Hiába van több ezer Facebook ismerősünk, ha nincs senki, akivel személyesen beszélgethetnénk. Hiába van több tíz haverunk, ha nincs egy igaz barátunk. Hiába élünk párkapcsolatban, ha lassan a kényelem és a megszokás az egyetlen, ami benne tart minket. Hiába van nagy családunk, ha a tagjai állandóan hátba szúrják, lehúzzák egymást.

Mennyiség = felszínesség?

A gimnáziumban még akkor számítottunk menőnek, ha minél több haverunk volt, ha minél több társaságba kaptunk meghívást, ha minél többen követtek minket a közösségi média felületeinken, ha minél több numeránk volt, vagy ha a kapcsolati státuszunk állandóan foglaltat jelzett. Igen, tizenévesen még alig törődtünk páran a társas kapcsolataink minőségével, legtöbbünk csak a mennyiségre pályázott. Ezt a hibás mentalitást egyébként nyugodt szívvel a gyermeki éretlenség és tudatlanság számlájára írhatjuk.

Ma viszont már más a helyzet. Időközben mind felnőttünk, érettebbek, okosabbak, intelligensebbek, no és persze szőrösebbek, kövérebbek is lettünk. Sokan felfedeztük a minőség fontosságát, ám sajnos továbbra is akadnak közöttünk olyanok, akik nem látják, hogy a társas kapcsolatok puszta létezése önmagában nem elegendő. Remélhetőleg egy nap ők is megértik, hogy csak minőségi szociális hálóval lehet teljes, boldog életük.

24 évem alatt rengeteget – véleményem szerint pont eleget – tanultam a kapcsolatokról ahhoz, hogy összegezzem, mire jutottam. A folytatásban sorra veszem, milyen jellegű emberi viszonyok azok, amelyek valóban számítanak, és melyek azok, amik fabatkát sem érnek. Figyelem, tanulságos elemzés lesz!  És ki tudja, a bejegyzés végére talán a boldogság kulcsát is mind a kezünkbe vesszük végre?

Családi kapcsolatok = kötelező kapcsolatok?

Ha valaki feltétel nélkül, őszintén szerethet minket, az kétségtelenül a saját családunk. Ők azok, akik a legfatálisabb vétkeinket is megbocsátják, akik akkor is mellettünk állnak, amikor legszívesebben az égben is hátat fordítanának nekünk. Már a születésünk pillanatában velünk vannak, és egészen a halálunkig meghatározzák a kilétünket. Igen, a boldogságunkhoz valóban elengedhetetlenek az építő jellegű, támogató, feltétel nélküli szeretetben gazdag családi kapcsolataink. Személy szerint engem például pont a családom miatt nem foglalkoztatott soha egy percig sem a kivándorlás gondolata, hiszen nem hiszem, hogy külön töltött anyák napják és rendszeresen kihagyott vasárnapi ebédek mellett valaha boldog lehetnék.

Azonban fontos szót ejtenünk azokról is, akiket nem áldott meg a sors szerető családdal. Valóban, sajnos akadnak közöttünk ilyenek is. Legyen szó egy kapzsi unokatestvérről, nárcisztikus nagybácsiról vagy bántalmazó apáról, csak azért, mert egyezik a génállományunk, még nem kell őket az életünkben tartanunk. Ha akad a környezetünkben olyan családtagunk, aki menthetetlenül mérgező hatást gyakorol ránk, el kell gondolkodnunk azon, hány lépés távolság volna az ideális. A felnőttkor nagy előnye, hogy immár van választásunk.

A családtagjainkkal ápolt kapcsolataink mérvadóak a boldogságunk szempontjából, így fontos, hogy örökké ápoljuk azokat, amik arra érdemesek, de ismerjük fel, ha vannak, amiknek fájó szívvel ugyan, de búcsút kell intenünk. A megfelelő kérdések segíthetnek, hogy rájöjjünk, ha mennünk, menniük kell:

  • Kölcsönösen támogatjuk egymást a bajban?
  • Kihasználás áldozata vagyok?
  • Gázolt már át rajtam szánt szándékkal?
  • Megbánta valaha őszintén, ha át is gázolt?
  • Tudatosan rántja a mélybe a körülötte levőket, köztük engem is?

Barátok = haverok?

Baráti körünk a választott családunk, a velük ápolt viszonyunk szintén kardinális szerepet tölt be a boldogságunkban. Úgy hiszem, itt és most lenne érdemes különbséget tennünk haver és barát fogalma között, mert míg utóbbi egy családtaghoz méltó módon feltétel nélkül szeret és örökké mellettünk lesz, addig előbbi csak átmenetileg tölt be űrt az életünkben. Egy haver pár hónapig kiváló ivócimbora vagy az egyetemi évek alatt megbízható jegyzetdíler, ám jelenléte nagy eséllyel csak ideiglenes. Egy igaz barát viszont nem csak akkor keres, amikor unalmas a péntek estéje, nem csak inni lehet vele, hanem igazán komolyan beszélgetni is. Ő az, akivel már tűzön-vízen átverekedtük magunkat, aki mindig csak épített, és sosem rombolt, sosem gázolt belénk.

Nem azt mondom, hogy haverokra és cimborákra nincs szükség, csupán azt, hogy fel kell ismerni, ki mennyit ér, és meg kell tudni különböztetni a felszínes emberi kapcsolatainkat a valódiaktól. Rövid ez az élet, sokunknak még annál is rövidebb, mint most gondolnánk, és egyáltalán nem mindegy, kikre szánjuk rá ezt a kevés időt, ami jut. Könnyű felismerni, hogy kikkel érdemes ápolni a kapcsolatot és kikkel nem, hiszen csak fel kell tennünk magunknak egy-két kérdést:

  • Ha most kiderülne, hogy szülő leszek, kit vennék fontolóra keresztszülőnek?
  • Ki tologatna velem babakocsit a játszótéren?
  • Ki az, aki csapot-papot eldobna, ha a rendőrségre kéne bejönnie értem?
  • Ki az, aki a föld alól is összekaparná az óvadékra valót?
  • Ki az, aki zokszó nélkül odaülne mellém a halálos ágyamra?
  • És egyáltalán, ki az, akit én magam oda akarnék ültetni az utolsó percekre?

Hiszem, hogy ezeket a kérdéseket őszintén megválaszolva a Facebook ismerőseink 98 százalékát akár nyugodt szívvel törölhetnénk is.

Szerelem = nyertes lottószelvény?

Senkit se tévesszen meg, hogy utoljára hagytam a szerelmi viszonyról szóló bekezdést. A szerelmet az egyik legfontosabb emberi kapcsolatnak tartom, hiszen az a társ, akit végül kiválasztunk, nem csupán a szeretőnk, de egyszerre a barátunk és idővel a családunk is lesz. Igen, a partnerünk maga a Jolly Joker, a Jackpot, a Royal Flush, a 13+1. Nem csupán valaki, akivel megfelezhetjük a rezsit, aki miatt nem kell egyedül kelnünk, aki megfőzi a kedvenc ételünket, és nem csupán valaki, aki kielégít elalvás előtt.

Szerelmi kapcsolatunk ezeknél lényegesen fontosabb szerepet tölt be az életünkben, még ha rengeteg súlyosan kapcsolatfüggő ember képtelen is belátni ezt. Pedig hiába tölti meg egy kapcsolat a pénztárcánkat, hiába telíti meg a gyomrunkat és hiába elégíti ki a szexuális szükségleteinket, a lelkünk minduntalan éhes és boldogtalan marad, ha nem a lottó ötösünk mellett fekszünk és kelünk.

Azt a partnert kellene megtalálnunk, aki mellett a legjobb énünk lehetünk. Azt, aki mellett olyan valakik vagyunk, akire büszkék vagyunk, akit szívesen látunk viszont reggel a tükörben. Olyan emberrel kell összekötnünk az életünket, aki elértékteleníti az „én” és a „te” fogalmát, aki miatt már szívesebben gondolkodunk T/1-ben. Azzal kell együtt lenni, akiért felelni és akit félteni akarunk. Azzal, aki mellett elhisszük, hogy bármi lehetséges, aki a lehetetlen fogalmát örökre kivájja a szótárunkból. Azzal, aki egésszé tesz minket, azzal, aki nélkül soha többé nem lehetnénk ugyanolyan kerekek. Azzal, aki Mózest megszégyenítő mozdulattal kettészeli az időszámítást, és szül egy korszakot “ő előtte” és “ő utána” címszóval. Azt kell választanunk, aki a mai pótolhatónak titulált világban is pótolhatatlan. Egy szerelmi kapcsolatnak csak így van értelme, és sehogy máshogy.

A megfelelő kérdések feltétele itt is segíthet, hogy rájöjjünk, ha a boldogságunk útjában egy rossz, vagy csupán nem a nekünk való emberrel ápolt kapcsolatunk áll.

  • Beáldozna értem mindent?
  • Én beáldoznék érte mindent?
  • Mellette a legjobb verzióm vagyok?
  • Vele szeretnék közös gyereket?
  • Ő az, akit még egy lakatlan szigeten sem unnék meg?
  • Azért vagyok vele, mert kell valaki, vagy azért, mert csak és kizárólag Ő az, aki kell?
  • Na és egyáltalán, ha a világ holnap véget érne, mellette szeretném átaludni az utolsó éjszakámat?

Újságírók, bloggerek = Tibeti bölcsek?

Nem vagyok én sem a Dalai Láma, sem egy bölcs matuzsálem, aki hitelesen árulhatná el a boldog élet titkát. Csupán egy 24 éves lány vagyok, aki feltette magának a megfelelő kérdéseket és aki a válaszok hatására már nem vadászik semmit, ami sekélyes. Sem pénzt, sem fényűzést, sem népszerűséget, sem felszínes emberi kapcsolatokat. Csupán egy 24 éves lány vagyok, aki nem helyez akárkit a családja elé, aki nem nevez akárkit a barátjának és aki nem állapodik meg akárki mellett. Igen, lehet, hogy csak egy 24 éves lány vagyok, mégis úgy vélem, én már tudom, hol kell keresnem a boldogság kulcsát, és ha megfogadod a tanácsomat, mától fogva te is egyedül a pótolhatatlan emberi kapcsolataidban kutatod azt.

További cikkek: