Mi kell a nőnek?

Amikor mondom valakinek, hogy szingli vagyok és aktívan társat keresek magamnak, mindig az az első, hogy megkérdezik, hogy mégis mit keresek. Én meg mindig aktívan ellenállok a válaszadásnak. Szerény véleményem szerint, ha egy előre meghatározott szempontrendszernek kell megfelelnie az új társamnak, akkor jó néhány remek lehetőséget kihagyok.

Mondok egy példát. Nekem alapvetően fontos lenne, hogy magyar nyelvű párom legyen, hogy a magyarsághoz tartozó popkultúrát, utalásokat is meg tudjuk együtt élni. Másrészt látod… Magyarul elég magabiztosan ki tudom magam fejezni, de ez egy másik nyelven sosem olyan tökéletes, mint az anyanyelveden. Ennek ellenére az utolsó ember, aki megérintette a lelkemet, Stefano volt, aki nem hogy magyarul nem beszélt, de lényegében semmilyen közös nyelvünk nem volt.

Úgyhogy hiába kötném ki, hogy nekem 40-es, őszülő, magyar pasi kell, mindig jöhetnek meglepetések. És visszatekintve az eddigi nagy szerelmeimre, mind olyan volt, akiről elsőre nem is hittem volna, hogy jó kapcsolat lehetne.

Szóval nem szeretném meghatározni, hogy mi kell a nőnek. Inkább nyitott szemmel járok.

A történethez viszont hozzátartozik, hogy pár héttel ezelőtt a 20on.hu hirdetett egy 7 hetes önismereti workshopsorozatot, amit én magamban csak csoportterápiaként jellemeztem. Minden alkalmon egy kérdésre fókuszálva dolgoztuk fel a mostani 20onévesek életében jellemző problémákat – a család, a barátok, a munka, és ami nekem a legérdekesebb: a párkeresés témájában is.

A workshopon volt egy feladat: írd, le, hogy neked milyen az ideális pár. Nálam meg egyből elkezdett pattogni a fenti gondolat. Nem akarok igényeket támasztani, hisz úgyis el kell tőle majd rugaszkodnom. Erre mondta a vezető, hogy oké, Ő ezt érti, de mégis van 3,5 milliárd férfi a földön. Mégis kéne valami alapján szűkíteni. De nekem továbbra sem működött a dolog.

Aztán egy másik résztvevő mondta meg az igazán tutit. Ő nem tudja, hogy milyen férfi kell neki. Ő azt tudja, hogy Ő hogy szeretné magát érezni mellette.

Boom. Mint az ősrobbanás. Nem a leendő párommal kapcsolatban kell kitételeket szabnom. Sokkal fontosabb, hogy nekem mire van szükségem. Ez persze férfi jellemvonásokat is lefed, de az első mégis csak az, hogy én mit szeretnék érezni.

Szeretném magam fontosnak és megbecsültnek érezni. Ahol nem kérdés az, hogy amit gondolok vagy érzek, mennyire faszság. Így is, úgy is fontos. De egyúttal kihívás elé is állít, hogy más szemszögből is ráláthassak saját magamra. 

Szeretném, ha tiszteletben tartanának. Nem kell, hogy teljes mértékben egyetértsünk, de ettől még tisztelhetjük egymás véleményét.

Szeretném magam biztonságban érezni. Egy olyan környezetre vágyom, amiben szabadon önmagam lehetek, ahol nem kell félnem attól, hogy megbántanak vagy kihasználnak.

Szeretném a figyelmet és támogatást érezni. Hogy olyan ember legyen mellettem, aki látja, hogy mire van szükségem, és segít, ha szükségem van rá.

Szeretném magam intellektuálisnak és érdeklődőnek érezni. Hogy olyan ember legyen mellettem, akivel a világmindenség filozófiájáról is tudok beszélni, nem csak az időjárásról.

Szeretném magam nőnek érezni. Hogy a kinyúlt alvós pólómban is annyira kívánatosnak lássanak, mint teljes pompámban.

Szeretnék magam mellett férfit látni. 

Szeretném tudni, hogy van, akire számíthatok. Legyen szó akár villanykörte cseréről, akár családi drámáról. Az első szeretnék lenni, úgy, hogy nem áll előttem se a munka, se barátok, se hivatalos barátnő (mert ha hiszed, ha nem, van olyan férfi is, aki így szeretne randizni).

És tudod mit! Nem szeretném tudni, hogy halálig együtt leszek valakivel. Azt szeretném tudni, hogy mindent megtesz a másik azért, hogy működjön a kapcsolat. Mert egyet én is ígérhetek. Én mindent meg fogok tenni.

De végső soron igazából csak egy valamit szeretnék. Valaki mellett ébredni.

Az írás korábban már megjelent az Achtland Tales nevű blogon.

További cikkek: