Miért kellene neked is elsajátítani a hacker-szemléletet?

Nemrég a szemem elé került egy régi, de annál fontosabb TedX videó a hacker-szemléletről, melynek lényegét egy akkor 13 éves kisfiú, Logan LaPlante magyarázta. Vagyis pontosítok: azt fejtegette, hogy hogyan hackeli meg a saját oktatását. Merthogy otthon tanul, ráadásul nem véletlenül: szülei 9 évesen kivették az iskolából, miután Sir Ken Robinson „Hogyan öli meg az iskola a kreativitást?” című előadása elgondolkodtatta őket. Aggódni viszont nem érdemes, mert ahogy Logan LaPlante is mondja: a hacker-szemléletet bárki elsajátíthatja, még az is, aki tradicionális oktatásban részesül(t).

Egy igazán érdekes gondolatmenettel indul az előadása: kifejti, hogy valamiért minden felnőtt magától értetődőnek veszi, hogy gyermekük felnőtt korában automatikusan boldog lesz. Most valószínűleg mindannyian gúnyosan elmosolyodtunk, mert szívünk mélyén sajnos tudjuk, ez mennyire nincs így. A boldogság-csomag nem alapértelmezett, nagyon könnyen elvehető tőlünk, életerőtől vibráló fiataloktól is. Ha balra nézünk, életkezdési válság; ha jobbra, csillagokat súroló albérleti árak; ha előre, az önismeret (teljes) hiánya.

Szóval igen: ha a gyerek felnő, ha végre megkapja a várva várt summa cum laude diplomát, még egyáltalán nem biztos, hogy társul hozzá automatikus boldogság. Viszont Logan LaPlante, a 13 éves fejével már feltette az ezer dolláros kérdést: Vajon a boldogságra és az egészségre való nevelést miért nem tekintjük oktatásnak? Hiszen önmagunk és a jövő generációjának érdekében ugyanolyan fontos a boldogság és az egészséges életmód készségeinek gyakorlása, mint a tudomány megtanulása. Itt jön képbe a hiánypótló hacker-szemlélet, ami a 13 éves kamaszfiú nevéhez köthető.    

A hacker-szemlélet koncepciója az, hogy tulajdonképpen minden – mint például az oktatás is – készen áll arra, hogy meghackeljék, megreformálják, megváltoztassák (akár csak egyéni szinten). Nem kell belekényszeríteni magunkat a jelenlegi rendszerbe, mondván, hát ez jutott, hanem igenis fogjuk a bátorságot ahhoz, hogy számunkra kedvezően átformáljuk. Ha ezt tesszük, akkor hackerek vagyunk.

A 21. században a „hackelés” egy olyan készség – és itt még véletlen se a hat darab monitor előtt ülő, FBI-rendszerekben kutakodó zsenikre gondoljunk –, ami képes alapjaiban megváltoztatni a világot. Arra kellene törekedni mindannyiunknak, hogy igazi „hackerek”, vagyis újítók legyünk a saját életünkben, mert másképp élni ugyan lehet, csak nem eredményes.

A leginnovatívabb vállalkozók (ő például Steve Jobs és Mark Zuckerberg példájával hozakodik elő) igazi hackerek, vagyis újítók, akik meghackelik a langyos vizes status quot, hogy valami teljesen újat hozzanak létre. Ők azok, akik próbára tesznek és megváltoztatnak rendszereket, hogy másként, jobban működjenek. „Rossz? Akkor hogyan tehetném jobbá, akár csak az egyén szintén?”, „Jó? De vajon lehetne ez még jobb, hogyan fejleszthetném?”. Ez egy különleges gondolkodásmód, a hackerek szemléletének alapmotívuma. Sokkal több hacker-szemléletű, boldogságot és reformot előtérbe helyező emberre lenne szüksége a jelenlegi világnak.

Az iskolahackelés tehát nem más, mint egy dinamikus, diákközpontú tanulási gondolkodásmód: Logan LaPlante például nem használ konkrét tantervet, mert egyénileg, kötelezettség-mentesen hackeli/alakítja saját oktatását. A hacker-szemléletmód nem foglalkozik a szabványosított tantervvel, helyette arra ösztönzi a tanulót, hogy személyre szabja oktatását, hiszen mint tudjuk: a szenvedély a legjobb tanár. Egy különös, első hallásra talán furcsa remixe ez a tanulásnak. Állítása szerint mindez lehetőséget teremtett neki arra, hogy rájöjjön, pontosan mi teszi boldoggá, mi indítja el benne azt a bizonyos flow-t.

Később hozzáteszi, hogy a hacker-szemlélet nem zárja ki az állami iskolákban rejlő lehetőségeket – például Logan LaPlante is visszatért később az iskolapadba –, és erre célzott azzal is, amikor a legelején leszögezte: az (iskola)hackelést bárki, bárhol gyakorolhatja. Ez egy gondolkodásmód, életfilozófia, nem pedig konkrét szabályokhoz kötött életviteli rendszer. 

A hacker-szemléletmód lényegét egyébként Buckminster Fuller idézete összegzi a legjobban: „Azzal nem változtatsz semmit, ha csak a meglévő valóság ellen küzdesz. Ahhoz, hogy változtass, építened kell egy új modellt, ami elavulttá teszi a régit.”

Mi következik ebből? Hogy már akkor hacker vagy, ha…

…a személyes boldogságod a fő szempontod, nem pedig a megfelelés és az ész nélküli teljesítés.

…az önismereted és az egészséged fejlesztése az egyik legfőbb prioritásod, nem pedig a társadalom által előállított checklist kipipálása.

…a nem működő rendszert nem kerülöd, ócsárolod, hanem előnyödre formálod, megreformálod – tegyed azt bármilyen apró változást előidéző módon.

…akkor sem vagy hajlandó takarékra helyezni a valódi érdeklődési körödet, ha az élet folyamatosan földbe döngöl.

…nem kényszerből, rövidtávú memóriába tuszkolva tanulsz, hanem szenvedélyből, kíváncsiságból, tudásvágyból.

…nem azt mondod, hogy „ez mekkora szar”, hanem elgondolkodsz, hogyan tehetnéd jobbá.

…ha izgat a működő dolgok még működőbbé tétele.

Egészség, boldogság, kreativitás és hacker-szemlélet – ez tehát az (iskola)hackelés négy prioritása.

Mit gondoltok, jobb hely lenne a világ hacker-szemlélettel?

További cikkek: