Miért nem érdekelnek senkit az utazásaink?

Megtörtént már veled is, hogy egy nyaralásról hazatérve, újult energiákkal nagy kedved lett volna csillogó szemekkel mesélni az élményeidet, ám valamiért senkit sem érdekelt a nyaralásod? Nem váltottad ki másokból azt a hatást, amit reméltél, egyedül unott arcokba és bólogatós kutyafejekbe botlottál, igaz?

Életem egyik legmeghatározóbb utazása a 3 hetes Srí Lanka-i körutam volt. Teljesen más képet kaptam a világról, az értékrendről, pénzről és boldogságról alkotott nézeteim radikálisan megváltoztak. Tele voltam élménnyel és új impulzusokkal, ám kevés olyan embert találtam, aki azonosulni akart vagy tudott volna a történeteimmel, meglátásaimmal.

Indokolt, hogy másokat nem érdekelnek a történeteink

A minap érdekes cikket olvastam, mely megmagyarázta nekem ezt a fura jelenséget. Nagyon is érthető okai vannak annak, hogy a körülöttünk levőket majdhogynem hidegen hagyják az utazásaink.

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a féltékenység áll a háttérben, ám az erre irányuló kutatások ezt megcáfolták. A problémát sokkal inkább a kontextus okozza. A nagy kalandjainkhoz és az élményeinkhez szinte képtelenek csatlakozni mások, és szívesebben beszélnek olyan dolgokról, melyhez nekik is közük van, melyhez ők is kapcsolódhatnak.

A Harvard pszichológusai, Gus Cooney, Daniel T. Gilbert és Timothy D. Wilson, által vezetett kutatás igazolta, hogy az extravagáns élményeinknek bizony előre nem látható következményeik lesznek. Egyszerre válunk tőlük kívülállókká és irigylésre méltókká is.

Élményben osztozni jobb

Egy kísérletben embereket kis csoportokba osztottak be, hogy videókat nézessenek velük. Minden csoportból egy személy egy utcai bűvész lebilincselő show-ját nézhette meg, míg a többiek közösen egy buta animációs videót kaptak. A videók után meg kellett osztaniuk egymással az élményt.  Mindenkinek értékelnie kellett, mennyire tette őt boldoggá a kisfilm – természetesen a bűvész produkciója nagyobb örömet okozott. Ám a boldogság mérése után arról kellett beszámolniuk, hogy mennyire érezték magukat releváns résztvevőnek a videót kísérő beszélgetésben. Természetesen azok, akik közös élményen voltak túl, a kísérlet végén mindent összevetve elégedettebben távoztak.

Nem utazom egyedül

Személy szerint nem szeretek egyedül utazni. Sosem vonzott, hogy egyedül gyűjtsek élményeket, mindig is társas lénynek tartottam magamat. Szeretem megosztani a jót, ahogyan szeretek kollektívan, egyes szám helyett többes számban gondolkodni is. Számomra már az sem kérdés, hogy miért nem érdekelnek másokat az utazásaim. Nem traktálok senkit velük, hacsak nem érdeklődnek, hiszen mindamellett, hogy képtelenség volna kivenni a részüket az élményből, az is lehet, hogy őket a hasonló kalandok még csak nem is vonzzák. És ez így van rendjén.

További cikkek: