Míg valakinek előny, addig valakinek hátrány a rendkívüli intelligencia

A magas intelligenciával rendelkező emberek zsenialitása már egészen fiatalon, kisgyerekként észrevehető. A népesség 6 százaléka rendelkezik átlag feletti intelligenciával, azaz 121 és 130 közötti IQ értékkel. Még náluk is ritkább a 140 feletti IQ-val rendelkezők aránya, akik az adott kor zsenijeiként vannak számon tartva. Ebbe a kivételes csoportba csupán az emberi társadalom 0,2 százaléka tartozik.

Bizonyára elgondolkodtunk már azon, hogy milyen piszok szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen rendkívül magas IQ érték tulajdonosai lehessünk. Könnyebb lenne az életünk – gondoljuk tévesen. Rengeteg tanulmány boncolgatja a következő kérdést: a hiper intellingens emberek miért nem tudnak igazán boldogok lenni? Ugyanis hiába a ritka adottság, sokan inkább hátránynak érzik, mintsem előnynek. És azt kell mondjam, meg tudom őket érteni.

A különösen magas IQ-val rendelkezők közül sokan szenvednek pszichológiai problémáktól. Gyakori, hogy kívülállónak gondolják magukat, ugyanis érzik, hogy nem tartoznak az átlagemberek közé – és ezt valljuk be, nehéz megemészteni, különösen gyermekként. Az sem kétség, hogy másként látják és értelmezik a világot, aminek következtében gyakran küzdenek azzal a problémával, hogy nem értik meg őket.

William Sidis

William Sidis 8 éves koráig nyolc nyelven tanult meg teljesen önállóan, felnőttkorára már több, mint negyven nyelven beszélt.  11 évesen jutott be a Harvard Egyetemre, 16 évesen már megszerezte az alapszakos (BA) diplomáját. Akik ismerték, állítják, hogy rendkívül koraérett és befelé forduló volt. A diplomaosztója után a riportereknek tett kijelentése is ezt bizonyítja, ahol azt állította, hogy a tökéletes élet számára az elvonulásban testesül meg.

Polgár Judit

Polgár Juditot a sakktörténet legjobb női sakkozójaként tartják számon. Már gyerekkorában determinálva lett az életútja, honlapján így nyilatkozik erről: „Amikor 1976. július 23-án, Budapesten megszülettem, azonnal egy pedagógiai kutatás kellős közepében találtam magam. Már akkor eldőlt: sakkozó leszek. (…) Szüleim, pedagógiai tapasztalatokra támaszkodva úgy döntöttek, nővéreim és az én pályámon keresztül bebizonyítják, hogy kis korban kezdett, koncentrált neveléssel bármelyik egészséges gyerekből lehet sikeres embert nevelni.

Kim Ung-Young

A 210-es IQ-val rendelkező zseni három évesen már olvasott koreaiul, németül, angolul és japánul. Nyolcévesen kezdett el a NASA-nál dolgozni, azonban visszatért szülőhazájába, mivel úgy érezte, hogy a lelkében egyfajta üresség alakult ki.

“A legtöbb ember mindig azon töri magát, hogy miként tud különlegessé, egyedivé válni, és mellőzni az életéből a megszokott dolgokat. De ezek az emberek nem tudják, hogy az apró, megszokott dolgok, szokások jelentik sok esetben a boldogságot. Ilyen a barátság, az iskolai élmények, a családi kirándulások. Nekem nem volt ilyenben részem” – mondta Kim.

Ruth Lawrence

A világ leghíresebb magántanulója, Ruth Lawrence 13 évesen matematikából, 14 évesen fizikából szerzett diplomát az Oxford Egyetemen. Ruth-ot édesapja, Harry tanította, ők ketten elválaszthatatlanok voltak. Ha a lány a képességeiről beszél, inkább használja a „mi” szót utalva ezzel édesapjára is, mintsem az „én”-t.

Ruth-nak gyerekkorában sosem volt megengedve, hogy kortásaival játsszon. Édesapja úgy gondolta, hogy megfertőznék Ruth-ot és testvérét az értelmetlen játékokkal és beszélgetésekkel.

„Akik úgy gondolják, hogy a gyerekkor a semmittevés ideje, azoknak tévednek” – nyilatkozta Harry, az édesapa. Hozzátette még: „a gyerekkor nem a játék ideje, hanem a fejlődésé.”

Ruth állítja, hogy sohasem tenné ki gyerekét hasonló gyerekkornak, mint amilyen az övé volt, normálisnak szeretné őket felnevelni.

Átlag feletti intelligencia ide vagy oda, ez sem garantál gondtalan, könnyebb életet.

 

Képek forrása: erdekesvilag.hu

További cikkek: