“Itt már felismerték, hogy mi felesleges” – Egyetemi oktatás Amerikában

Minden fiatal álmodik valamiről, általában mindenkinek más az álma, legyen szó akár sportról, akár művészetről, akár bármi másról. De egy szinte minden fiatal fejében benne van: a világot mind látni szeretnénk, egy hely pedig különösen vonz és érdekel bennünket.

Vajon milyen lehet az Egyesült Államok? Vajon tényleg vannak ott szuperhősök? Vajon tényleg olyan jó, mint ahogyan le van írva? Az egyetemi bulik tényleg olyan őrültek és fergetegesek, mint ahogyan a filmekben látjuk őket? Vajon tényleg olcsóbb a legújabb Iphone, mint itthon?

Nos, én milliónyi kérdéssel vágtam neki az utamnak, miután kaptam egy tanulmányi ösztöndíjat a Slippery Rock University-re.  Elindultam első igazán hosszú utamra, távol az én kis országomtól, távol a családomtól, a barátaimtól. A milliónyi kérdésből  most, első bejegyzésemben csak kettőt válaszolok meg.

Az első kérdés, a nyelvtudás

Elsőként azt kérdeztem magamtól, hogy vajon hogyan fogok boldogulni az angollal? Elég a középfokú nyelvvizsga? Elég az, amit a régimódi tanáraim a fejembe tuszkoltak?

Ma már tudom, nem kell félni az angoltól, nem harap. Komolyra fordítva a szót: mindenki nagyon segítőkész itt, a tanárok, a diákok, az itteni dolgozók, sőt, még a boltosok is. Igen, mind gondolhatnánk, hogy ez a munkájuk, és csak kötelességből rendesek, de nem így van. Az Egyesült Államokban tisztelnek azért, ha nem az anyanyelveden próbálsz meg boldogulni.

Hogy miért tisztelnek ezért? – Merülhet fel bennetek a kérdés. Nagyon egyszerű rá a válasz: ők nem tudnak más nyelven beszélni. 10-ből 8 diák az egyetemen azt mondja nekem, hogy tanult spanyolul, olaszul, portugálul vagy franciául, de egy mondatot is alig képesek kinyögni. Igen, ez nekünk, magyaroknak valóban nagyon furcsa, mert ha nem beszélünk második nyelvet, már érettségit sem kaphatunk. Az idegennyelv-tudásuk hiánya miatt tehát minden tiszteletüket elnyered azzal, ha te mersz beszélni, és eljössz ide tanulni.

Nekem egy középfokú nyelvvizsgám van, és könnyedén elboldogulok itt az angollal. Merni kell kérdezni, merni kell beszélni, merni kell használni, amit tudsz, hiszen nem harapja le a fejedet Kati néni, hogy miért nem Present Perfect Continuous-t használsz, amikor épp az lenne a helyes. Ha nagyon zavaró hibát ejtesz, esetleg udvariasan kijavítanak, de ha te nyitott vagy a fejlődésre, hálás is leszel ezért. Nem kell mindig a régimódi tanárainkra hallgatni, és nem kell félni sem a nyelvhasználattól! Filmek, külföldi barátok és bátorság – ennyi kell csupán.

A második kérdés, az amerikai intelligencia

Felmerült bennem még kérdésnek, hogy okosabbak-e az amerikaiak, mint az európaiak? Többet tudnak nálunk?

Erre a kérdésemre a válasz, hogy máshogy okosak. Nekik nem 10+ tárgyuk van egy félévben, nekik nem kell egy könyvet kívülről bemagolniuk. Mi mit csinálunk? Bemagolunk mindent a lexikális tudásunk érdekében, de vajon tényleg fontos ez? A mai világban 2 másodperc alatt bármit megtalálhatunk az interneten. Az amerikaiak nem tartják fontosnak, hogy lexikális tudással rendelkezzenek, ez igazán meglepett itt.

Nekem csupán 4 tárgyam van az egyetemen, és kérvényeztem, hogy hadd vehessek fel még kettőt, mert így csak napi két órára kell bejárnom. A koordinátorom erre azt felelte, hogy én bolond vagyok, ennyi a kötelező, ennyivel érjem be. A legtöbben csupán 4-5 tárggyal végeznek el egy szemesztert. Az a 4-5 tárgy viszont nagyon kreatív, nagyon ötletes és nagyon gyakorlat-orientált. Specifikusan arra készítenek fel, ami majd a szakmád lesz. Nem érdekli őket sem az etika, sem a filozófia, mint kötelező tantárgyak, hiszen azok nem sokat dobnak hozzá a valódi szakmai rátermettséghez.

Itt az Egyesült Államokban már felismerték, hogy a felesleges dolgok nem kellenek. Több a csoport- és a projektmunka. Azt tanuljuk, ami szükséges ahhoz, hogy jó munkaerő váljon belőlünk. Nagyon jó internetes felületük van, amely nem hal be állandóan, mint teszi azt a Neptun.

No de a sportosztályom 95 százaléka nem tudja, hogy hol lesz a 2020-as olimpia, vagy hogy hol volt az első újkori olimpia. Nem látnak tovább az országhatáruknál, az amerikai focin kívül nem sok minden érdekli őket. Ők tényleg máshogy okosak. Összességében tehát vannak negatív oldalai is a lexikális tudás hiányának, de mégis azt látom, az itteni diákokat jobban felkészítik szakmailag, mint minket otthon.

További részletekkel hamarosan jelentkezem innen, az Egyesült Államokból, kövessetek engem!

További cikkek: