A működő párkapcsolat titka: minden egyes reggel őt kell választani

Herceg fehér lovon, félmeztelen üvöltő harcos, határtalan lángelme. Hát nem mind valamelyik mesebeli karakterre várunk, hogy elvarázsoljon, karjába záron, és elkalauzoljon az örök boldogság és szenvedélyes szerelem világába? Mindez ötven évvel ezelőtt egy teljesen természetes jövőkép volt, amikor még a házasság egy életre szólt, és a két lélek a túlélő ösztönök által össze fonódott az atyai kötelékben.

Mondhatni teljesen átlagos családban nőttem fel, a szüleim együtt maradtak, van egy kishúgom, nem is meglepő tehát a mesékkel egybekötött célom: egy jól működő, őszinte kapcsolat, amiben a szenvedély örök és a láng sosem alszik ki. Egészen kislány korom óta megvolt a vázlatpontokkal teleírt listám, milyen is lesz nekem az a bizonyos nagy Ő, legalábbis elméletben. Őrizgettem, finomítottam a kis kívánságlistámat éveken keresztül, mire az élet egy pillanat alatt áthúzta az összeset. A valóságra senki sem készített fel, bár visszagondolva talán a szerelem csúcsaira és mélységeire nem is lehet felkészíteni valakit.

Viszonylag hamar kamasz éveimben el is kapott a láng, elkezdtem megtapasztalni milyen együtt működni valakivel, vagy éppen milyen képtelennek lenni összefésülni a kétféle gondolkozásmódot egy azonos irányba. Ez talán akkor volt a legegyszerűbb, amikor a diákszerelem éveit töltöttem. Akkor még nem számított semmi, sodródtam az árral, benne voltam minden őrültségben. Az érzelem beszippantott, mint egy drog, amiből sosem elég. Évekkel később lett csak gondterhes más hullámhosszán működni, beáldozni a célhoz vezető utat pár órányi izgalomért. Dehát milyen kaland is volt a Lánchíd közepén vadul csókolózni, belógni a színházba jegy nélkül, vagy önmagunkról megfeledkezve táncolni a siófoki éjszakában.

Felnőni, komolyodni fájdalmas. Fiatal felnőttként folyamatosan úgy éreztem össze vagyok zavarodva. Vágytam még a vad életmódra, de ugyanakkor kész voltam nyugodtabb mederbe terelni az életemet. Ráadásul másik kontinensre költöztem, más kultúrába csöppentem, és más szokásokkal találtam szembe magamat. Sosem éreztem olyan magányosnak magamat, mint akkor, körbevéve az egyetemi évfolyamom diákseregletével nap mint nap. Nem találtam a helyem, de mégis elkezdtem kötődni. Kapaszkodtam minden kapcsolatba, fontam össze az életeket mindenféle magasztos tárggyal, de se a közös képek, se a közös tárgyak, se az ígéret gyűrű nem akadályozta meg a legfájdalmasabb szakításokat.

Majd belépett Ő. Biztos vagyok benne, ha tizennyolc évesen előre tekinthettem volna, és láttam volna, ma kivel élek együtt több mint négy éve, akkor hangosan kacagva legyintettem volna, hogy ez képtelenség. Hat évvel fiatalabb, mint én, megvan benne a régi lázadásom, és célratörő gondolkozásom, egy olyan köntösbe csomagolva, ami padlóra küldte az addig önmagamról felállított képet. Általa megkérdőjeleztem mindent, és átértékeltem a tündérmesémet.  Először azt éreztem, hogy én nem lehetek vele, hiszem ez rossz, elítélnek majd, és úgysem fog működni. Kihajítottam az ajtón minden mondvacsinált probléma miatt, de ő mindig visszamászott a nyitott ablakon nem törődve semmivel sem.

Tudtán kívül átadta nekem a titkot. A titkot, hogyan tudsz minden nap boldogan ébredni a másik mellett, és hogyan építhetsz hidat minden probléma felett. Felsorakoztattuk a kihívásokat, és hajítottuk el őket egyesével. Anyagi nehézségek, érzelmi labilitás, különböző életmód, ellenkező napi rutin, összehasonlíthatatlan származás, sajátos önelfogadási problémák; elengedve, túllépve rajtuk. Ez a mi sikerünk, egymás által elfogadni, erősíteni önmagunkat és egymást is.

Az elmúlt évek finom pillanatokon keresztül írta újra mindazt, amire igazán vágytam, de magam sem tudtam róla. Megtanultam élvezni a pillanatot, és a szívemre hallgatni. Számomra mindig az a jó választási lehetőség, ami igazán boldoggá tesz, még ha őrültségnek is hangzik elsőre. Úgy gondolom nagyszüleink, dédszüleink tudták a hosszú boldog házasság titkát, és örökítették ezt bennünk is csupán rohanó világunkban nem látjuk meg.

Az álomházasság kulcsa a döntés. Minden egyes reggel dönts a társad mellett, aki ott fekszik az ágyadban. Ha ezt teszed, nincs az a bankhitel, érzelmi hullámvasút, tragédia, ami tönkre teheti ezt. Életem legfőbb tanulsága az, hogy áss le igazán a probléma gyökeréhez, kutasd fel, mi okozza a kellemetlenséget igazán, és ne kend rá a partneredre. Legtöbbször, ő csak rosszkor van rossz helyen és levezeted rajta a feszültséget. Sok félre ment kommunikáció, jogtalan kiabálás, nemtörődömség vezet a kapcsolatok végéhez. Lásd őt támaszként, dolgozzatok együtt, hogy kimásszatok a nehézségből. Az élet meg fogja ezt hálálni, csak légy türelmes…

És legfőképp, dönts a párod mellett minden egyes reggel!

További cikkek: