Mit jelent balkezesnek lenni a 21. században?

Ma van a balkezesek világnapja. Egy korábban lenézett vagy megbélyegzett csoportról van szó, akiket régebben erőszakkal szoktattak át jobb kezükre, és akik emiatt titkolni kényszerültek ritka tulajdonságukat: volt, hogy megalázták, sőt üldözték is őket. Ugyanúgy a diszkrimináció áldozatául estek, mint mindenki, aki más – pedig ma már nem is gondolnánk, hogy akkora ügy lenne. Eme napra való tekintettel kívánok most felszólalni minden balkezes nevében, hogy rámutassak, mennyire nem egyszerű az élet egy „balos jobbal”. A balkezeseket olykor-olykor apró meglepetések érik a jobb kézre preferált világunkban, hiszen a villanykörte csavaros menetétől kezdve a spirálfüzeten át a számítógép egeréig szinte minden a jobbosoknak kedvez. Úgy döntöttem, hogy a balkezesek világnapján balkezes létemre mesélek a balkezes élet két ballábas kihívásairól és megoldásairól.

Csak a jobb kéz az igazi kéz?

Sokáig gondolták úgy, hogy a balkezesség egy rossz ómen, ami ellen tenni kell valamit. A neveltetésben komoly szerepet kapott a balkézről jobb kézre való átnevelés: nem egy történetet hallottam, hogy az akkori módszerek a mai szemmel nézve igencsak erőszakosak és néha még brutálisak is voltak – a választék széles skálája a körmöstől egészen a balkéz lekötéséig is terjedt.

Nem is olyan régen volt, amikor egy patikában az aláírásom után a gyógyszerész egyszer csak – számomra meglepő módon – megszólalt: „Ritka, hogy az ember balkezesekkel találkozik. Netán jobb kézzel is tud írni?” (A kérdés ugyan sokszor elhangzott már, de a mai napig furán érint, ha valaki ezt megkérdezi tőlem.) Ismérvén a kérdés mögötti indokot egyszerűen és lényegre törően válaszoltam neki: „Szerencsére engem már nem kellett balról jobb kézre átnevelni.” Ezt követően egy kisebb párbeszéd alakult ki közöttünk, amelyből kiderült, hogy a kedves patikus néni is balkezes.

Ritkaság, mint a fehér holló

Tudni kell, ha egy balkezes balkezessel találkozik a véletlen folytán, akkor megmagyarázhatatlan, néma, sorstársi szövetség alakul ki kettejük között. Nem azért, mert kívülállóknak éreznék magunkat manapság. Egyszerűen csak maga a tudat, hogy körületted mindenkit jobb kézzel látsz tenni-venni, emiatt úgy érezheted magad, mint egy hibát a Mátrixban. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány balkezessel futottam idáig össze – ami valljuk be őszintén, bizony piszok kevés. A valóvilág sem mutat jobb képet erről, mert az emberiség mindössze 10 százaléka balkezes. Csak, hogy néhány nevesebb balkezes személyt említsek: Da Vinci, Einstein, Petőfi Sándor, Barack Obama.

Kezdeti felismerés(ek)

Nem véletlenül használtam a „meglepetések” szót korábban. Egy balkezes ösztönösen a balkezét használja mindenben, mint elsődleges fogóeszköz, ami – sajnos – bizonyos helyzetekben félreértéseket okozhat. Olyan 4-5 éves lehettem, amikor édesapám bemutatott egy ismerősének, aki barátságos kézfogással üdvözölt engem. Apám látta és egyben érzékelte nálam, hogy üzemzavar lépett fel a rendszerben, ezért kissé lehajolva, határozottan, de mosolyogva közölte: „Fiam! Jobb kézzel kell kezet fogni.”

A következő kisebb meghatározó időszak akkor történt, amikor általános iskola alsó osztályában csakis a pad baloldalára ülhettem, mert ezzel tudtam csak elkerülni az esetleges könyökcsatákat a padtársammal jegyzetelés közben.
Az igazi megmérettetést azonban az asztalterítés okozta sokáig, mert – mondhatni – vérlázító volt, hogy képes voltam egy jobbkezes családban fordítva elhelyezni a kanalakat, a késeket és a villákat.

Bal a jobb vagy jobb a bal?

Nem is az a lényeg, hogy mitől lesz valaki balkezes, hanem az, hogy hogyan él együtt ezzel a dologgal. Jobb kézre hegyezett világban ugyanis akarva-akaratlanul belefutunk olyan szituációkba, amikor úgy érezzük, a világ összefogott ellenünk.

Például ott van az olló. Noha már találni balkezes ollókat – azért még mindig nem gyakori –, hosszú-hosszú éveket töltöttem a jobbkezes ollók használatával. Nagyon, de nagyon kényelmetlen a nem megfelelő helyre dugni az ujjunkat és úgy késztetni majdhogynem rendellenes mozdulatra a kezünket. Ha teheted, próbálj ki jobbkezesként egy balkezes ollót, krumplipucolót, zöldséghámozót vagy konzervnyitót, és rájössz, hogy életed alapjaiban van elcseszve! A tervezők sokszor nem gondolkodnak azok fejével, akik számára az élet nem jobb és bal, hanem bal és jobb. A ceruzahegyezés és a spirálfüzet kézgyepáló problémáját már meg sem említem. Nem egyik napról a másikra ment, de hát a gyakorlat teszi a mestert. Legalább megtanultam jobb kézzel használni a számítógépes egeret.

Elárulod, hogy a te életedet mi nehezítette meg? 

További cikkek: