Mit jelent minden nap Őt választani és miért nehéz ez a mai 20onéveseknek?

Azt gondolom, hogy napjainkban az elköteleződés kérdésköre sok árnyalattal és jelentéstársítással bír. Bár mind tudjuk, hogy anyanyelvünk ékességében milyen szentség kapcsolódik hozzá, mégis azt gondolom, hogy családi mintáink egyénenként módosítják ennek jelentését, amit pszichésen és a gyakorlatban gondolunk. Cikkemben arról írok, hogy az én megvilágításomban mit jelent az, hogy minden nap Őt választom és, hogy miként látom ezt a jövő huszonéveseinél.

Ahogy én élem meg

Minden reggel, amikor megébredek, mosolyog a lelkem és azt érzem, hogy benne otthonomra találtam, megnyugvásra, a teljes érzelmi biztonságot kapom és adhatom minden nap. A szívem teljességével azon dolgozom nap mint nap, hogy a legtöbb törődéssel, megbecsüléssel és szeretettel ajándékozzam meg őt. Éreztetem vele, hogy számomra ő az egyetlen férfi, akinek a szívemben helye van.

Figyelek arra, hogy az ő és saját szeretetnyelvem együttesével hogyan tudom maximálisan kimutatni a szeretetem. Ezt idő volt megtanulni, bár úgy gondolom, hogy erről érdemes lenne mindenkinek felvilágosulnia, mert rengeteget könnyít ezen az igen fontos kritikus ponton, hogy megfelelően fejezzük ki szeretetünket, úgy, hogy a párunk is ekképpen fogadja be. Megeshet, hogy Te ajándékokkal tudod kifejezni, hogy fontos számodra a másik, azonban az ő szeretetnyelve az érintés: ettől érzi magát szerető szívben.

Mindegyúttal, nehezebb és kihívásokkal bíró időszakokban megoldásfókusz dolgozik. Nem azzal a mentalitással állunk egymáshoz, hogy a konfliktus egyből a kapcsolat halála, avagy mindennek vége, hanem egymást választjuk azzal is, hogy a megoldáson dolgozunk. Úgy gondolom, hogy a ma felnövő generációnak ezt kellene megtanulnia, hogy azért, mert egy kihívás van előttük, nem az a megoldás, hogy szakítunk, egyik balra, másik jobbra, este pedig jöhet a következő alany. Valahogy a kapcsolat közös munkáját és az együtt” lényegét kellene mélyen megérteni.

Megtanultam, hogy a közös értékrend mennyire befolyásolja a kapcsolat határait, elviségét, mélységét. Nekem fontos, hogy a páromban feltétel nélkül bízhassak, az érzelmi biztonság megléte elengedhetetlen. Ezért azzal, hogy őt választom, mások felé sem kommunikálom azt, hogy szabad vagyok, szingli vagyok, érdemes próbálkozni. Etikátlan, nem fér bele, nem oké.

Ha elköteleződsz, nem gondolom, hogy el kell a bókot vagy a kedves szavakat utasítani, mindezt határokon belül érdemes fogadni és kezelni. Ugyanezt gondolom arról, hogy azért, mert valakiről megállapítom, hogy vizuálisan megnyerő, attól még ez nem kell, hogy deklaráltan rosszat jelentsen a párkapcsolatban. Akár erről nyíltan is lehet beszélni, eszmecserét folytatni. Azonban itt is számít, hogy hol vannak a határok. Természetesen, ha az egyik félnek ez nem komfortos, akkor választhatják a felek, hogy nem pedzegetik a témát, de kommunikációval a megoldáson és e gomb feloldásával segíthetnek egymásnak.

Mit látok a mai fiatalságnál?

Vállalom e bekezdésben a nagy megmondó szerepét. Igaz, a 20on.hu olvasótábora inkább az Y-generáció mélyen tisztelt képviselete, azonban kritikám a Z generációról íródik, mint a jövő huszonéveseiről. Úgy érzem, hogy igen vékony rétege érti mélységében az elköteleződés szerepét, fontosságát, jelenvalóságát. A legtöbbüknek a kapcsolat kialakítása is nehézséget okoz, nemhogy azt fenntartani. Micro-cheating sokasága a netes üzenetváltásokon keresztül, konfliktusmegoldás és szakítás – szintén üzenetben – , a smileyk nyelvén kommunikálva. Ez baromi ijesztő.

Elgondolkodtató, hogy a digitális valóban ennyire hatással lehet hosszú távon potenciálisan jól működhető kapcsolatokra. Vagy a személyesség és a mély érzés felett teljesen eluralkodik majd az internetes párbeszéd? Megtörténhet?! Azt látom, hogy az öcsém korosztályában, a 14-18 évesek úgy udvarolnak, hogy egymás mellett ülnek és egyik a másiknak ír, ahelyett, hogy az élő beszédet választaná.

Értékelésem

Valóban nehéz erről nyilatkozni. A változást abban a keretben kellene megvalósítani, amelyben ez a generáció felnő, amely lehetetlen annak tükrében, hogy minden szempontból az internet életünk szükséges alkotója lett, kis túlzással mint a létszükségleteink. Valahogy azt kéne rendbe rakni, hogy az interakciókat ne az interneten hanem a személyközi kommunikációjában intézzék, hogy a bensőségesség, a mélység kialakulása elindulhasson. Személytelennek tartom az ilyesfajta kommunikációt, így hogyan várhatnánk el, hogy az elköteleződés, kötődés szentesíthessen?!

Sokkal több kommunikációt személyesen, a valóságban és minimálisan pötyögve, a Messengeren, mert az előbbi közelebb visz egymáshoz, míg utóbbi hosszútávon elidegenít.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: