Mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzen aggódnod?

Az emberek dolgoznak, hogy ehessenek, és esznek, hogy tudjanak dolgozni. Ez az életünk: egy egyszerűnek tűnő, de nagyon is rafkós játék, amiben mindenki részt vesz. Sokan döntenek úgy, hogy nem követik a valódi érdeklődési körüket, és inkább olyan szakmát választanak, amiben biztosabb jövőt és stabilabb alapokat látnak. Elvégre hiába szeretnének óvónők vagy tanárok lenni, ha abból éhen halnak. Hiába álmodoztak már kiskorunkban a restaurátori jövőről, ha több mint kilátástalan. Hiába… hiába… és hiába: a piacot amúgy sem érdekli a szív döntése – mantrázzák magukban oly sokan.  

Az élet játékát három féle ember játssza

Noha Aladár, Beatrix és Zsolt csupán a képzelet szüleményei, könnyen előfordulhat, hogy találkoztál már velük.

Aladár a csekély megfontolással kiválasztott egyetem elvégzése után azonnal munkába állt. Az évek folyamán persze megpróbált mindig úgy elhelyezkedni, hogy fizetése gyarapodjon, mégis gyakran érzi úgy, hogy ez az irány neki való – de csak elhessegeti a gondolatot. Elvégre kinek van ideje élvezni is a munkáját, nemde? Így hát belenyugszik, elfogad, és ha szerencsés, nem ég ki.

Beatrixnek csupán egy kritériuma volt pályaválasztásával kapcsolatban: a jó kereset. Mindig oda megy, ahova a pénz. Annyira csak arra összpontosít, amit el akar érni, hogy elfelejti örömét lelni a jelenben. A Beatrix típusú emberek szinte biztos, hogy kiégnek, de “legalább sok pénzzel”.

Zsolt csak egy dolgot tudott már első gimnazistás kora óta. Akkor azt mondta, hogy nincs az az Isten, hogy valami olyat csináljon egy életen át, ami nem tölti fel, amit nem vár minden reggel, és amit nem élvez. A legtöbben csak mosolyogtak rajta, néha sok sikert kívántak neki, de megesett az is, hogy egy lesújtó pillantás keretében naivnak nevezték.

Aladár és Beatrix modern kori csődtömegek lennének? 

Aladár és Beatrix sem gondolkodott el még azon, hogy azzal foglalkozzanak, ami tényleg nagyon-nagyon érdekelné őket. Helyette azzal foglalkoznak, ami még nem taszítja őket instant depresszióba, amit még el lehet tűrni és (viszonylag) meg is lehet élni belőle. A számlákra és a kötelességekre gondolnak, hisz az élet nem kívánságműsor. Hosszú-hosszú évtizedeken át minden egyes hétfő reggel már a péntek délutánról álmodoznak.

Ennek fényében tedd fel magadnak a kérdést: mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzen aggódnod?

Közgazdász lettél, pedig az írás az, amitől a tér és idő is megszűnik létezni számodra?

Orvos lettél, mert a szüleid és a nagyszüleid is azok, holott a hátad is bizsereg és a véred is pezseg, ha épp zongorán játszol?

Gépészmérnök lettél a jobb anyagiak reményében, bár ha kisgyereket látsz, úgy érzed, megszűnik minden gondod, és nem tudsz nem mosolyogni?

Ismerek egy nőt, aki ügyvédként dolgozik, viszont másodállásban ázsiai túrákat vezet.

Egy másik ember 40 évesen lett jogászból lelkész.

Nekem pedig életem egyik legjobb döntése volt, hogy diplomám kézhez kapása után nem a szakmámban helyezkedtem el.

Az emberiség 98 százaléka csak áll a szalag mellett a gyárban, holott legszívesebben, a szíve mélyén régész lenne, mégpedig olyan régész, akinek az ógörög irodalom a fétise.

Miért nem adunk legalább egy esélyt magunknak arra, hogy azt csinálhassuk, ami örömmel tölt el?

Azt, ami azt a bizonyos flow-t adja – hiszen mindenkinek van egy flow-ja. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne. A flow-ban nem a pénzért dolgozol. Egyszerűen csak csinálni akarod, mert jól esik, szereted, feltölt, kíváncsivá tesz, motivál és inspirál. A flow csupa olyan dolgot művel veled, amit valószínűleg a nagy feltalálók is éreztek a nagy felfedezéseik közepette. Hajtotta őket a vágy, nem tudtak leállni, csinálni akarták tűzön-vízen át, mert a munka és az élvezet együtt is járhat.

A festők például sokszor viselkednek úgy, mintha transzba esnének. Annyira leköti őket az alkotás, hogy könnyűszerrel megfeledkeznek az éhségről, a szomjúságról, a fáradtságról. Maga a tevékenység hajtja őket, nem pedig a dicsőség, a pénz vagy az elismerés.

(Azoknak, akik még nem kapizsgálják, hogy mire is hivatottak, Robert J. Ringer Milliókat érő szokások című könyve segíthet.)

Hogyan lépjünk ki a „rabszolgamunkánkból”?

Persze nem arról van szó, hogy hirtelen felindulásból azonnal fel kell mondanod a munkahelyeden. Ha úgy érzed, hogy a mostani állásod nem tesz boldoggá, akkor célszerű az összes létező szabadidődet arra fordítanod, hogy megtaláld a flow-élményedet. Ha már tudod vagy megtaláltad, elemezd az újonnan kiválasztott másodszakmádban lévő sikeres embereket, hogy ők hogyan is csinálják. Ez azt jelenti, hogy a meglévő munkád mellett képezned kell magadat és tervezned kell, majd amikor nagyjából biztonságosnak ítéled meg a váltást, akkor kell átugrani az árkon. Persze céltól függően ez pár hónaptól akár több éves időintervallum is lehet.

Az embereknek talán 5-10 százaléka az, aki meg meri tenni ezt a “kisnagy” lépést.

Aladár szinte biztos, hogy nem merné megtenni.

A Little Miss Sunshine c. film egyik merész mondata lényegre tör: “Az egész élet egy kib*szott szépségverseny. Suliba járunk, aztán egyetemre, aztán meló. Kapják be! Csináld amit szeretsz, a többit meg szard le!”

További cikkek: