Mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzen aggódnod?

Az emberek dolgoznak, hogy ehessenek, és esznek, hogy tudjanak dolgozni. Ez az életünk, egy egyszerűnek tűnő, de brutálisan rafkós játék, amiben mindenki részt vesz. Sokan nem követik valódi érdeklődési körüket és inkább olyan szakmát választanak, amiben biztosabb jövőt látnak. A piacot amúgy sem érdekli a szív döntése – mantrázzák magukban oly sokan. Elvégre hiába szeretnénk óvónők vagy tanárok lenni, ha abból éhen halunk. Hiába álmodoztunk már kiskorunkban a restaurátori jövőnkről, ha több, mint kilátástalan.

A játékot három típusú ember játssza

Noha Aladár, Beatrix és Zsolt csupán a képzelet szüleményei, előfordulhat, hogy találkoztál már velük.

Aladár a csekély megfontolással kiválasztott egyetem elvégzése után azonnal munkába állt. Az évek folyamán persze megpróbált mindig úgy elhelyezkedni, hogy a fizetése gyarapodjon. Gyakran érzi úgy, hogy ez az irány mégsem neki való, de csak elhessegeti a gondolatot. Elvégre kinek van ideje élveznie is a munkáját, ugye? Így hát belenyugszik és elfogad, ha szerencsés, nem ég ki.

Beatrixnek csupán egy kritériuma volt pályaválasztásával kapcsolatban: jó kereset. Oda megy, ahova a pénz. A Beatrix típusú emberek ugyanúgy kiégnek, de “legalább sok pénzzel”.

Zsolt csak egy dolgot tudott már első gimnazistás kora óta. Akkor azt mondta, hogy nincs az az Isten, hogy valami olyat csináljon egy életen át, ami nem tölti fel, amit nem vár minden reggel, amit nem élvez. Csak mosolyogtak rajta, néha sok sikert kívántak neki, de volt olyan is, hogy naivnak nevezték.

Aladár és Beatrix modern kori csődtömegek lennének? 

Egyikük sem gondolkodott el még azon, hogy azzal foglalkozzon, ami tényleg nagyon-nagyon-nagyon érdekelné. Helyette azzal foglalkoznak, ami még nem taszítja őket instant depresszióba, amit még el lehet tűrni és viszonylag meg is lehet élni belőle. A számlákra és a kötelességekre gondolnak, hisz az élet nem kívánságműsor. Aladár és Beatrix minden hétfő reggel már a péntek délutánról álmodozik, hosszú évtizedeken át.

Tedd fel a kérdést, hogy mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzen aggódnod?

Közgazdász lettél, pedig az írás az, amitől a tér és idő is megszűnik létezni számodra?

Orvos lettél, mert a szüleid és a nagyszüleid is azok, holott a hátad is bizsereg és a véred is pezseg, ha épp zongorán játszol?

Gépészmérnök lettél a jobb anyagiak reményében, bár ha kisgyereket látsz, úgy érzed megszűnik minden gondod és nem tudsz nem mosolyogni?

Ismerek egy nőt, aki ügyvédként dolgozik, viszont másodállásban ázsiai túrákat vezet.

Egy másik ember 40 évesen lett jogászból lelkész.

Az emberiség 98 százaléka csak áll a szalag mellett a gyárban, holott legszívesebben régész lenne, mégpedig olyan régész, akinek az ógörög irodalom a fétise, így hát alkalomadtán privát órákat is adna belőle a világ legnagyobb örömével.

Miért nem adunk legalább egy esélyt magunknak arra, hogy azt csinálhassuk, amit imádunk?

Azt, ami azt a bizonyos flow-t adja. Mert mindenkinek van egy flow-ja. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne. Azoknak, akik még nem kapizsgálják, hogy mire is hivatottak, Robert J. Ringer Milliókat érő szokások című könyve segíthet. A flow-ban nem a pénzért dolgozol. Egyszerűen csak csinálni akarod, mert jól esik, mert szereted, mert feltölt, mert kíváncsivá tesz, mert motivál, mert inspirál. A flow csupa olyan dolgot művel veled, amit valószínűleg a nagy feltalálók is éreztek a nagy feltalálásaik közepette.

Hogyan lépjünk ki a rabszolgamunkából?

Itt nem arról van szó, hogy hirtelen felindulásból azonnal fel kell mondanod a munkahelyeden. Ha úgy érzed, hogy a mostani állásod nem tesz boldoggá, akkor célszerű az összes létező szabadidődet arra fordítanod, hogy megtaláld a flow-élményedet. Ha már tudod vagy megtaláltad, elemezd az újonnan kiválasztott másodszakmádban lévő sikeres embereket, hogy ők hogyan is csinálják. Ez azt jelenti, hogy a meglévő munkád mellett képezned kell magadat és tervezned kell, majd amikor nagyjából biztonságosnak ítéled meg a váltást, akkor kell átugrani az árkon. Persze céltól függően ez pár hónaptól akár több éves időintervallum is lehet. Az embereknek talán 5-10 százaléka az, aki meg meri tenni ezt a “kisnagy” lépést. Aladár szinte biztos, hogy nem merné megtenni.

A Little Miss Sunshine c. film egyik merész mondata lényegre tör: “Az egész élet egy kib*szott szépségverseny. Suliba járunk, aztán egyetemre, aztán meló. Kapják be! Csináld amit szeretsz, a többit meg sz*rd le!”

További cikkek: